Üzemanyag és fenntarthatóság - van közös nevező!

A közlekedés a világ széndioxid-kibocsátásának jelentős részéért felelős, ezért a fenntarthatóbb alternatív üzemanyagok fejlesztése kulcsfontosságú a klímaváltozás elleni küzdelemben. A bioüzemanyagok – amelyek megújuló, biológiai eredetű nyersanyagokból készülnek – egyre fontosabb szerepet kapnak a fosszilis energiaforrások kiváltásában. De mitől „zöldek” ezek az üzemanyagok, és milyen hatással vannak a járművek teljesítményére?

Egyre tisztább forrásokból

A bioüzemanyagok legnagyobb előnye, hogy megújuló forrásokból – például növényekből, mezőgazdasági melléktermékekből, vagy akár használt étolajból – készülnek. Ez jelentősen csökkenti a fosszilis eredetű szén felhasználásának igényét, így az égetésük során keletkező CO₂ mennyisége is kisebb mértékben terheli a légkört.

A modern bioüzemanyagok fejlesztésének célja, hogy a termelésük ne csak a fosszilis forrásokra nyújtson alternatívát, de emellett ne is veszélyeztesse az élelmiszer-ellátást, valamint ne járjon túlzott földhasználattal vagy vízfogyasztással – ezzel elősegítve a környezeti és gazdasági fenntarthatóságot. A folyamat ráadásul extra előnyökkel is járhat.

A zárt szénkörforgás lényege, hogy a bioüzemanyag előállításához használt növények a növekedésük során szén-dioxidot kötnek meg, ami részben ellensúlyozza az égetéskor keletkező emissziót, vagyis kibocsátást. Emellett a legtöbb biokomponens tisztábban ég, ami mérsékli a légszennyezést a kén és egyéb káros részecskék kibocsátásának csökkentésével, így javítva a környező levegő minőségét. Végül pedig fontos, hogy a bioüzemanyagok egy része ipari melléktermékekből vagy használt olajokból készül, így a hulladék is értékes energiaforrássá válik.

Körbe-körbe, minél tovább

A körforgás kifejezés egyre fontosabb szerepet tölt be az iparban, a szolgáltatási szektorban és a gazdaság egészében. Az úgynevezett körforgásos gazdaság modellje főként a környezeti és gazdasági fenntarthatóság ügyét szolgálja, de komoly társadalmi hatásai is lehetnek. Lényege, hogy a termékek, anyagok és erőforrások értékét a lehető leghosszabb ideig megőrzi, a hulladék keletkezését pedig minimálisra csökkenti. A lineáris „vegyél, használj, dobj el” modell ellenében a körforgásos gazdaságban a termékeket újra felhasználják, megjavítják, vagy az anyagukat újrahasznosítják, így meghosszabbítva az életciklusukat és csökkentve az új, nyers erőforrás-igényt.

Az üzemanyagokkal kapcsolatban talán nem mindenki gondolná, hogy ezt az elvet érvényesíteni lehet, hiszen a járművek kifejezetten "kényesek" arra, milyen arányú és hatásfokú keverékeket használunk a meghajtásukra. Szerencsére a fenntartható üzemanyagok fejlesztése mára elérte azt a szintet, hogy többféle olyan végtermék érhető el, amelyet a legkényesebb autók, de akár repülőgépek számára sem jelent érdemi különbséget a korábban használt típusoktól. Nézzük meg a legfontosabb újdonságokat és előnyöket!

HVO - a dízel új élete

A HVO (magyarul hidrogénezett növényi olaj) a biodízel legfejlettebb formája. Előállítása során növényi olajokat vagy zsiradékokat, akár használt sütőolajat hidrogénezéssel alakítanak át paraffinos szénhidrogénekké – ennek köszönhetően a végeredmény kémiailag szinte azonos a fosszilis gázolajjal.

Előnyei elvitathatatlanok:

Mivel teljesen kompatibilis a dízelmotorokkal, így a járműpark cseréje nélkül is bevezethető. A HVO tehát lehetővé teszi, hogy a közlekedési szektor már rövid távon is csökkentse a szénlábnyomát – anélkül, hogy új járműtechnológiákra lenne szükség.

SAF - nézz az ég felé

A repülés az egyik legnehezebben dekarbonizálható ágazat, mivel a nagy energiasűrűségű üzemanyagok elengedhetetlenek a hosszú távú járatokhoz. A SAF (magyarul fenntartható repülőgép-üzemanyag) a repülés zöld alternatívája: megújuló forrásokból – hulladékanyagból, például használt növényi olajból – előállított kerozinhoz hasonló üzemanyag.

A SAF fő előnyei közé tartozik az életciklusra vetített, akár 80%-kal kevesebb széndioxid-kibocsátás, teljes kompatibilitás a jelenlegi repülőgépmotorokkal és üzemanyag-rendszerekkel, valamint a tisztább égés és kevesebb koromképződés, ami mérsékli a magaslégköri kondenzcsíkok és felhőképződés klímahatását.

A légitársaságok és a repülőgépgyártók világszerte dolgoznak azon, hogy teljesítsék az uniós célt és 2030-ra a repülőgép-üzemanyagok legalább 6%-át SAF képezze. Bár ma még valamivel drágább az előállítása, a technológia fejlődésével és a gyártási volumen növekedésével az árkülönbség várhatóan csökkenni fog.

További kísérletek a láthatáron

A fenti két alternatíva jelenleg hatékonyság, megtérülés és fenntarthatóság metszetében a legígéretesebbek közé tartozik, de természetesen jó néhány további módszeren is dolgoznak világszerte. Ilyen például az úgynevezett e-üzemanyag, amelynek gyártásához a szén-dioxidot a levegőből vagy biomasszából nyerik ki, míg a hidrogén vízből érkezik, elektrolízis segítségével. A két alapanyagot összekeverik, majd a szén-dioxidot magas hőmérsékleten szén-monoxiddá alakítják. Ezután több kémiai eljárással készül el a felhasználás céljától függően a dízel, benzin vagy kerozin, amelyek a tulajdonságaikat tekintve lényegében megegyeznek a hagyományos társaikkal, így felhasználhatók a meglévő belső égésű motorokban, illetve repülőgépekben. Ez a módszer viszont egyelőre gyártását tekintve kevéssé kifizetődő.

Az elektromos autózásnál még újabb irányvonal a hidrogéncellák használata, amelynek előnye a nulla helyi károsanyag-kibocsátás, hiszen a "kipufogóból" csupán víz távozik. Az elektromos meghajtáshoz képest előny a gyorsabb "tankolás" is, ami akár öt percnél is kevesebb lehet. Jelenleg viszont még magas a hidrogéncellák előállításának költsége, valamint drága folyamat magának a hidrogénnek az előállítása és tárolása is. Emellett kihívást jelent, hogy a hidrogén rendkívül gyúlékony és reaktív (gondoljunk csak a Hindenburg-léghajóra), ami megnehezíti a biztonságos szállítást és tárolást.

Az ezekhez hasonló új módszerek tehát mutatnak ígéretes lehetőségeket, de még hosszabb út vezet odáig, hogy valóban piacképes, megfizethető, és környezeti szempontból is fenntartható termékekké váljanak.

Hazai erőfeszítések: úton a jövőbe

Jó tudni, hogy az új típusú, fenntartható üzemanyagok fejlesztése és bevezetése egyáltalán nem csak valamilyen messzi országok, technológiai és energetikai nagyhatalmak privilégiuma. Magyarországon a MOL már jó ideje dolgozik különféle környezetbarát módszereken, többek között belépett a műanyagfeldolgozás területére, valamint a hulladék gumiabroncsokat hasznosítják az útépítés folyamatában. A 2020-as évek elejére a vállalat hivatalosan is elkötelezte magát amellett, hogy az ezekhez hasonló tevékenységeket egységesíti, és saját ipari, gazdasági és szakmai erejét felhasználja a térség körforgásos gazdaságának megerősítésére.

Ehhez a MOL több vállalást is tett, többek között az alaptevékenységek során felmerülő energiaigény megújulókkal történő kiszolgálása, a jelenlegi működést illetően az energiafelhasználás és a szén-dioxid kibocsátás energiahatékonysági tevékenységekkel történő csökkentése, valamint a termékportfóliót tekintve a fenntartható üzemanyagok termelése és a vegyipari transzformáció.

Az idei év elején jelentették be, hogy sikeres volt a hidrogénezett növényi olajat (HVO) tartalmazó dízel próbagyártása a pozsonyi finomítóban, ahol kesudióhéjból kinyert olajat használtak fel, az így előállított biokomponenst pedig a fosszilis komponenssel együtt dolgozták fel. A co-processing nevű eljárást egyébként a MOL-csoport már évek óta alkalmazza Százhalombattán, a Dunai Finomítóban is:

Ezzel párhuzamosan a MOL-csoport Pozsonyi Finomítójában a fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) gyártását is tesztelte, szintén co-processing eljárással. A vállalat ebben az esetben is értéket teremtett a hulladékból: használt, részben finomított étolajjal együtt dolgozta fel a hagyományos alapanyagot. Emellett üzemvitel-szerűen értékesít SAF-et nem csak Magyarországon, de Szlovákiában és Horvátországban is, hozzávetőlegesen 14 kilotonna biokomponensnek megfelelő mennyiségben, emellett a csoporttag INA rijekai finomítójában nyáron indult meg a SAF termelése.

Mit töltünk a járműveinkbe évtizedek múlva?

Az persze sok mindenen múlik, merre és milyen ütemben halad az alternatív, fenntarthatóságot segítő, mégis hatékony és elérhető üzemanyagok elterjedése. A felhasználói szándék mindenesetre már ma is adott. A MOL megbízásából idén készített reprezentatív kutatásból többek között kiderült, hogy a magyar felnőttek közel kétharmada hezitálás nélkül utazna bioüzemanyaggal működő repülővel, de a magyar autóvezetők döntő többsége (83%) számára az is fontos, hogy az autójához használt üzemanyag fenntartható forrásból származzon.

A különféle fejlesztések közül már most is kiemelkednek azok, amelyek a környezeti hatások, a megtérülés és a hatékonyság háromszögében a legjobb lehetőségekkel kecsegtetnek, az átállást pedig az egyértelmű fenntarthatósági okok mellett többek között EU-s környezetvédelmi célkitűzések is ösztönzik.

A technológiai környezet mindenesetre hihetetlenül gyorsan változik, és szerencsére a felhasználók is gyorsan alkalmazkodnak: míg az ezredfordulón még valóban nem volt ritka a "döcögő és pöfögő" autók látványa, ma már azok legtöbbje eltűnt az utakról, és egyre környezetkímélőbb utódok veszik át a helyüket. Ha tehát minél elterjedtebbek lesznek az alternatív üzemanyagok, néhány évtized múlva a búcsút inthetünk a fekete füstfelhőknek.

BRAND & CONTENT