Nagy nevek az ügynöklistán

2002.07.03. 12:32
Pletykák sok közéleti szereplő III/III-as múltjáról vannak, de csak néhányukról bizonyosodott be, hogy valóban ügynökök voltak. A nem politikusok közül Tar Sándor író maga vallotta be ezt, Esterházy Péter és Pokorni Zoltán pedig édesapja múltját tárta fel.
"Zsarolható voltam, vagyok (most már kétszeresen is az), és ezt ki is játszották ellenem, hogy mikor, már nem tudom, de akkor már volt Profil, de ha jól emlékszem, Beszélô még nem. Hogy mivel zsaroltak, azt most sem írom le, de nem bűntény vagy valami hasonló, mondjuk úgy, hogy valami, amirôl nem tehetek." Így vallott Tar Sándor író abban a nyílt levélben néhány éve, amelyben beismerte: a rendszerváltás előtt együtt működött az állambiztonsági szolgálattal.

Ritka

Tar esete meglehetősen egyedi. A szóbeszédeknek ugyan se szeri, se száma, de hogy a nem politikus közszereplők közül ki volt korábban ügynök, az vallomások, kutatható dokumentumok hiányában senkiről sem derült ki egyértelműen. Vélhetően az sem csinált kedvet a nyilvános beismerésekhez, hogy az író vallomása után heves vita bontakozott ki szerepéről. Ebben a megszólalók jelentős része úgy foglalt állást: nem lehet megbocsátani a besúgói múltat.

Apák és fiúk

Tar Sándor beismerése után a következő nagy, az egész irodalmi és politikai életet megrázó vallomás Esterházy Péter nevéhez fűződik. Az író ráadásul nem is saját magáról, hanem önéletrajzi ihletésű könyve, a Harmonia Caelestis főhősének mintájául szolgáló édesapjáról mondta el az igazságot egy újabb, a legnagyobb titokban megírt kötetben.

Pokorni Zoltán akkor döntött úgy, hogy a lemond, amikor megtudta: amúgy nem közszereplő édesapja is az állambiztonsági szolgálat ügynöke volt egészen 1989-ig.