Nagy Sándor óva int

A szurkolók gyűjtöttek, hogy megsegítsék a Fradi bajban lévő jégkorong-szakosztályát, bejelentkeztek az első munkanélküli segélyekért, Nagy Sándor szakszervezeti vezető pedig óva int attól, hogy tiltakozási hullám induljon el az áremelések miatt. A Kossuth Rádió hírei 1989. január 5-én, csütörtökön.

Időjárásjelentés: -5 és -10 fok között van a hőmérséklet az országban és sokfelé ködös az idő, itt Budapesten is, ahol -5, -6 fokot mérnek. Ma estig többfelé párás, néhol tartósan ködös idő várható. Napközben a Dunántúlon megélénkül a délnyugati szél, a hőmérséklet kora délután -4, a napos vidéken +3 fok körül alakul. Késő estére -2, -7 fokig csökken.

Sporthírek: Tegnap este a Kisstadionban, az FTC jégkorongmérkőzésén sok szurkoló töltötte ki azt a postautalványt, amelynek hátoldalára ráírták, hogy a jégkorongszakosztály támogatására. A kritikus helyzetbe került zöld-fehérek rendeztek gyűjtést a csapat fenntartásáért, hiszen most minden forint sokat segíthet. Az FTC megmentéséért egyébként az egész sportág megmozdult, és ezt mi sem jellemzi jobban, minthogy Szeles Dezső, az Újpesti Dózsa vezetőedzője is hajlandó volt áldozni az örök riválisért. Most nemcsak egy csapatról, hanem az egész magyar hokiról van szó – nyilatkozta a lila-fehérek mestere. Biztos vagyok benne, hogy minden újpesti hozzám hasonlóan gondolkodik, hiszen mi sem hagyhatjuk megszűnni a Fradit, mert a régi, nagy ellenfél nélkül nem sok értelme lenne a hazai hokinak.

Lapszemle

Kell-e újra földet osztani, illetve lehet-e, szabad-e? Abban nagyon is egyetértenek, hogy igen, szükség van agrárreformra. Márcsak azért is, mert sokak szerint a korábban abszolút sikeresnek számító mezőgazdaság a válság felé rohan. És azért is, mert a tsz-ekben az emberek már bérmunkásokká váltak, hiszen nincsen közük a földhöz, és így nem érdekeltek a jobb munkában. A Népszabadságban, ma két mezőgazdasági reformelképzelést, Juhász Pálét, a szabad demokraták tanácsadójáét, és Márton Jánosét, a Veres Péter Társaság elnökségi tagjáét olvashatják. Egyikőjük véleménye szerint részjegyesíteni kéne a vagyont, a földet. A másik álláspont szerint viszont nem szükséges az új földosztás, hanem nem szabad elzárkózni attól, hogy az eredeti tulajdonosok visszakaphassák földjeiket.

Csaknem húsz éve vásárolhatja meg tanácsi lakását az, aki meg akarja, vagy meg tudja. A nagy visszhangot kiváltó intézkedés óta azonban csak tízezren vették meg maguknak a bérleményt. Egy népi ellenőrzési vizsgálat nyomán a Magyar Hírlap ma megírja, hogy a tanácsok egyáltalán nem érdekeltek az üzletben, és hogy akik megveszik a lakásokat, azok elsősorban a pénzüket akarják ingatlanba menteni, és csak ezért vágnak neki az egyáltalán nem zökkenőmetes tortúrának.

A Magyar Nemzet annak is utánajárt, hogy mintegy 30-40 lapalakítási kérelem jutott el az utóbbi időben az illetékeshez, a Minisztertanács hivatalához. Ezeket 30 napon belül kell elbírálni. Ám mint az illetékes mondja, ezt nem lehet mereven értelmezni, mert gyakran szükség van további konzultációkra. Megjelenik majd egy új napilap is, Mai Nap címmel. Arra a kérdésre, hogy van-e mód arra, hogy a Beszélő című szamizdat folyóirat lapengedélyt kapjon, a válasz az, hogy mióta Kocsis Pál hivatalában van, nem kapott ilyen kérelmet. Viszont nem kifogásolja, hogy pl. a Fidesz vagy a szabad demokraták lapot adjanak ki.

+ + +

Ki adott felhatalmazást az ország bírósági szervezetének átalakítására? A jogállamiság megteremtése mennyiben indokolja a minisztérium átszervezését? A tegnapi Népszavában a miniszter tisztázta, hogy nem a bírósági szervezet átalakításáról van szó, amelyre parlamenti döntés nyomán kerülhetne sor, hanem a minisztérium átszervezéséről, és ez a miniszter hatáskörébe tartozik. Az is lényeges, hogy nem csupán a bírósági osztály érintett az átszervezésben, és az is, hogy nem titokban folyik az átszervezés. Ezek után következzen Király Edit interjúja Kulcsár Kálmán igazságügyminiszterrel a döntés politikai, államjogi indokairól.

K. E.: A Bírósági Főosztály megszüntetése hogyan érinti a bírákat, a bíróságok működését? Mi volt ennek a főosztálynak a dolga és mi változott azáltal, hogy megszűnt?

K. K.: Ennek a szervezetnek a létét két dolog indokolta. Az egyik az, hogy az igazságügyminiszter felügyeletet gyakorol a bíróság felett.

K. E.: Ezt a bírósági törvény mondja ki?

K. K.: Igen, a felügyelet gyakorlásának különböző összefüggései vannak. Lehet úgy értelmezni, hogy a miniszter felügyeli a bíróságok ítélkezési tevékenységét, ítélkezési folyamatát – elvileg. Ezt a felügyeleti tevékenységet az Igazságügyi Minisztérium nem kívánja ellátni, nem is láthatja el akkor, ha komolyan vesszük a jogállam koncepcióját. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a bírósági ítélkezés valamilyen módon való befolyásolása kerülhetne előtérbe. ítélkezésben. Az egyedi bírói ítélkezésbe eddig se szólt bele senki a minisztérium részéről, de azzal, hogy elemezte az egyes bíróságoknak az ítélkező tevékenységét, jogalkalmazói tevékenységét, és erről természetesen értesítette a bíróságokat – ez bizonyos értelemben már befolyásolási lehetőség.

K. E.: Említette a szót, hogy jogállam. A jogállamiság megteremtése – azt hiszem – nemcsak az Igazságügyi Minisztériumnak a feladata, hanem a belügyminiszter, a legfőbb ügyész legalább olyan fontos tényező ebben, mint az igazságügyi miniszter. Össze van ez a munka hangolva?

K. K.: A jogállam törvényi és jogszabályi felételeinek megteremtése az igazságügyminiszter feladata. Nekünk kell azokat a jogszabályokat megcsinálni, amelyeket azután a parlament elfogad. Törvényben rögzítődnek azok a feltételek, amelyek szerint az állam működhet, amelyek szerint az állam és az állampolgár viszonya rendeződik, és amelynek alapján az állami szerveket majd felelősségre lehet vonni, hogyha nem ennek megfelelően jártak el. Ezért van szükség arra – és ez most a következő heti parlamenti ülésen már téma lesz, mert előterjesztettük az alkotmánymódosítást ebben a vonatkozásban –, hogy létrejöjjön egy alkotmánybíróság, amely ilyen ügyekben, adott esetben az állampolgár és az állami szervek közötti vitában is dönt. Természetesen az ügyészségnek és a Belügyminisztériumnak is kötelessége a jogszabályok szerint eljárnia. […] Ha mi a magunk részéről fontosnak tartjuk, hogy tényleg létrejöjjön a jogállam, akkor magunkat is korlátozni kell az olyan működésben, amely nem fér össze a jogállam létével.

K. K.: Ha az Igazságügyi Minisztérium korlátozza önmaga tevékenységét is, ez azt jelenti, hogy ezentúl elsősorban jogszabályalkotással foglalkozik majd?

K. K.: Kétségtelen, hogy ezzel az évvel, és ez valószínűleg még egy-két évig eltart, a jogalkotási munka fokozódik, mert hiszen sok jogszabályt kell alkotni, az alkotmánytól kezdve egy új Büntető Törvénykönyvig és így tovább. A minisztériumnak másik feladata ma – és gondolom, hogy ebben változás nem lesz – ugyan nem a bíróságok elvi irányítása, de a bírósági közigazgatás.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy személyi, anyagi ellátottság stb., hanem nekünk ki kell szolgálni a bíróságot szakértői hálózattal, irányítni kell. És ki kell szolgálni a bíróságot a nemzetközi kapcsolatokkal, mert hiszen a nemzetközi jogi kapcsolatok ma már behálózzák az egész világot. Bizony nagyon gyakran előfordul az, hogy egy Borsod megyei bíróság gyermektartási perében az Egyesült Államokban kell fellépni, mert ott él az illető, akitől be kell hajtani az összeget. És egyre inkább nekünk, mint országnak is, mint gazdaságnak is, nemcsak mint igazságügyi szervezetnek, be kell integrálódni Európába. Az európai gazdasági közösség 1992-től olyan kemény feltételeket jelent számunkra, hogy arra fel kell készülni. Ennek a felkészülési munkának a jelentős része éppen a jogrendszert érinti.

Arról nem is szólok, hogy óriási jogszabályi dzsungel van, amely gyakorlatilag gúzsba köti a gazdaságot, de sokszor az állampolgár tevékenységét is. Gondoljon csak a lehetetlen valutaszabályokra, devizaszabályokra és minden másra. Ezeket át kell vizsgálni, ezeket tisztítani kell, és ki kell alakítani egy olyan jogrendet – és ez is a jogállam része –, amely törvényeken alapszik és nem minisztériumi rendeleteken, vagy utasításokon, vagy éppen tájékoztatókon. […]

+ + +

Hogy teltek az első napok a munkaerőhivataloknál? Ómolnár Miklós az ÁBMH főosztályvezetőjével, Rózsa Józseffel beszélget.

Ó. M.: Január 1-je óta, elsőként a szocialista országok közül, munkanélküli segélyt vezettek be hazánkban. Mit mutatnak az első napi tapasztalatok? Hallani sorbanállásról, sőt tumultuózus jelenetekről is.

R. J.: Többezer ember az első napon jelentkezett és érdeklődött, milyen feltételek mellett kaphat segélyt. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a többezer ember kétharmada olyan volt, aki még ebben a rendszerben sem számíthat segélyre. Ugyanis ez a segély ma még nem állampolgári jogon jár, hanem bizonyos munkához kötődő jog. Tehát akinek munkája volt, elvesztette jövedelmét, az jogosult. De akinek nem volt munkája belátható időn belül, az nem jogosult.

Ó. M.: Milyen városokban, milyen megyékben jelentkeztek a legtöbben ?

R. J.: Érdekes módon azokban a megyékben kevesebben, ahol igazán munkanélküliség van. Azokban a megyékben és a fővárosban többen, ahol munkanélküliség nincs. Ezt csak azzal magyarázom, hogy igazán még nem ismerték meg a rendelkezést az emberek. Másrészt, az állampolgárok egy része inkább segélyhez, mint munkához szeretne jutni. A rendszer arra épül, hogy miután a munkanélküli segélyt az aktív dolgozók adólevonásaiból fedezi a költségvetés, így minden aktív dolgozónak köze van ahhoz, hogy ki kap munkanélküli segélyt. Senki se kapjon munkanélküli segélyt, akinek munkát tudnánk adni. Vannak ilyen félreértések és anomáliák. Gondolom, egy két hónap alatt elrendeződik a dolog, és ott lesz a zöme, ahol a munkanélküliség van, tehát Észak-Magyarországon elsősorban.

Ó. M.: Ön elmondta ezen a sajtótájékoztatón, hogy a hivatal a munkanélküliek számának radikális, tíz-húszszoros emelkedésére számít. Gazdasági döntések vannak emögött, vagy csupán becslések?

R. J.: Teljesen az én privát becslésem, még nem is a hivatalé – megmondom őszintén. Annyira bizonytalan ennek az alapja, hiszen ez mind attól függ, hogy a sokat emlegett szerkezetváltás elindul-e avagy sem. Nagyon fontos lenne, hogy a munkaerőszolgálati irodák tudják, hol vannak egyáltalán megüresedett munkahelyek. A vállalatokat eddig is jogszabály kötelezte az üres állások jelentésére, de jól tudjuk, hogy nagyon gyakran elmulasztották ezt. Negyven évig az országban olyan hiány volt munkaerőben, hogy a vállalatok semmi értelmét nem látták annak, hogy bejelentsék az üres helyeket az irodáknak, úgyse tudtak oda embert közvetíteni. De ez a dolog már a múltté. Tehát ma már érdemes a munkáltatónak bejelenteni, hogy üres munkahelyei vannak, mert így esélye van arra – több mint eddig –, hogy új embereket kaphat, és a meglévő kapacitásait jobban ki tudja használni. […]

+ + +

Tegnap mi is beszámoltunk róla, és a mai lapok is közlik az MTI-re hivatkozva, hogy a szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei tanácsa a főtitkárhoz írt nyílt levelében kérte számon a SZOT áremelésekkel kapcsolatos álláspontját A SZOT főtitkára, Nagy Sándor ma Mezőtúron mondott beszédet. Óva intett attól, hogy tiltakozási hullám induljon el az országban az áremelkedések kapcsán. Ez ugyanis veszélyeztetné a gazdasági stabilitást. Felhívta a figyelmet arra, hogy a SZOT és a kormány közötti megállapodásnak a szakszervezetek a legkeményebb törvényes eszközökkel is érvényt akarnak szerezni. Emlékeztetőül, ennek a lényege, hogy a reálbérek az eredetileg tervezett 6 százaléknál kisebb mértékben csökkenjenek. Ha a változások kedvezőtlenebbek a megállapodásban foglaltaknál, akkor nem marad el a szakszervezetek fellépése. A szakszervezetek folyamatosan figyelemmel kísérik az árakat, a bérek, az adózás és a szociális ellátás alakulását. Hiszen mindez együtt nyújt alapot az életkörülmények vizsgálatára – hangsúlyozta Nagy Sándor.

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!