A Népszabadságról lekerül a Világ proletárjai, egyesüljetek!

Megszűnt a lapgazdánk, az MSZMP, meg kellett, hogy változzon a fejlécünk is - indokolta Eötvös Pál főszerkesztő, hogy miért vették le a Világ proletárjai, egyesüljetek! felszólítást a lap tetejéről 1989. október 8-án.

A Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapja egyidős volt a párttal, 1956. november másodikán jelent meg először, a Szabad Nép utódlapjaként. Az MSZMP 33 év után, 1989. október 7-én szűnt meg addig formájában, létrejött az MSZP. Az erről rendkívüli számban beszámoló Népszabadság nevet nem váltott, a fejlécen jelezte a kis korrekciót: az egyesülésre felszólított proletárokat a Szocialista napilap meghatározás váltotta.

A központi pártlapot felkészületlenül érték a politikai változások. 1989. január 24-én az MSZMP Politikai Bizottsága külön foglalkozott a Népszabadság helyzetével, és elégedetlen volt azzal. És nem azért, mert a lap túlságosan belelkesedett volna a változásoktól és feszegetni kezdte egy jól bejáratot pártlap kereteit.

Mint megállapították: A pártsajtó a politikai nyilvánosság kiteljesedésével erősödő versenyhelyzetbe kerül.

"A testület a Népszabadság Szerkesztő Bizottságának jelentése
alapján megállapította, hogy a Népszabadság az MSZMP központi
lapjaként az elmúlt évtizedekben alapvetően betöltötte szerepét, a
párt politikáját elkötelezetten, szakszerűen képviselte. Az
országban történt változásokkal szoros összefüggésben azonban az
utóbbi években a lap struktúrája megmerevedett, stílusa elnehezült.
A Népszabadságnak a párt politikáját, céljait, értékrendjét
következetesen képviselő, mindenkor vitakész, és a széles
néprétegeket meggyőzni képes politikai tömeglappá kell válnia." (A Népszabadsággal szembeni kritikát a következő 89-es Híradó-bejátszásban Kimmel Emil, a párt szóvívőhelyettese mondja el.)

Azt azért megjegyezték, hogy az MSZMP befolyását - az új tájékoztatási törvény alapján - az állami irányításban, illetve a szerkesztőségekben dolgozó kommunisták munkája révén kívánja érvényesíteni.

A Népszabadság áprilisban még képviselte magát Havannában, a szocialista országok kommunista napilapjainak tanácskozásán (Zöldi László főszerkesztő-helyettes utazott). A megbeszélések témája az volt, hogy milyen szerepet játsszon a pártsajtó a megújulási folyamatokban, az új társadalom megerősítésében és az új nemzetközi politikai gondolkodásmód érvényre juttatásában.

Nemcsak a politikai változások, az akkori gazdasági válság sem kedvezett a Népszabadságnak. Az év eleji áremelések miatt az előfizetők harmada mondta le a lapot, összesen 182 ezren spóroltak az újságon. (A Népszabadságnak 550 ezer előfizetője volt. Most az összesen értékesített példányszáma 90 ezer körül van.)

1989. május 8-án lecserélték a Népszabadságot négy éve irányító Borbély Gábort (akit a Központi Bizottság egyik osztályába menekítettek), és Eötvös Pál főszerkesztő-helyettest nevezték ki a lap élére. Eötvös a Népszabadság főszerkesztőjeként automatikusan az MSZMP Központi Bizottságának tagja is lett. (Ugyanaz a KB-ülés hagyta jóvá a cserét, amelyik egészségi állapotára hivatkozva visszahívta Kádárt az MSZMP elnöki posztjáról és a KB-ből is.)

Eötvös a főszerkesztőként adott első interjújában azt mondta, hogy a politika változások miatt a régi munkastílus már nem követhető. A múlttal való határozott szakítás szerinte érzékelhető a lap külsején és bizonyos értelemben tartalmán is, a szerkesztőségben azonban nem ígért személycseréket, mert a szelekció az utóbbi hónapokban, években megtörtént.

Eötvös 15 évig irányította a Népszabadságot, ezzel messze ő a rekorder. 2004 elején mondott le. Ekkor 170 ezres lap volt a Népszabadság.

A Szocialista napilap meghatározás hamarabb lekopott a fejlécről,1994. május 31-én az újság már országos napilapként definiálta magát. Most már ez sincs rajta.

A 89-es Híradó-felvételek a NAVA archívumából valók. 89-es MTI-híreket itt olvasgathat.