Zseniális vezért keresünk

Rátkai László Indexnek adott interjújában arról beszélt, szerinte egy zseni kéne, aki szót érthetne a néppel. Konkrét példaként II. Frigyes porosz uralkodót és Szent Istvánt ajánlotta.

Az ideális néptribun fő ismérvei, hogy okos, állhatatos és erős. Emellett fontos, hogy nagyon népszerű legyen, de feltételezzük, hogy megfelelő kampánnyal ez szinte bárkire igaz lehet, legalább megválasztása pillanatáig.

Olyan jelöltünk nincs, aki mindegyik kritériumnak azonnal megfelel. Az interjúban is kritizált erős megosztottság eleve kizárja, hogy olyan embert találjunk, akit minden oldal egyformán elfogad, hiszen éppen a mai politikai pártok identitását kérdőjelezné meg, ha lennének közös kedvenceik. Ez egyébként csak a német stratéga szempontja szerint probléma, a demokráciának egyik ismérve, hogy a politikai riválisok nem értenek egyet. Most azonban nem a demokrácia értékelése a feladat, hanem megfelelni a Bundeswher elvárásainak, és szerény elemzésünkkel segíteni az új vezérlő fejedelem megtalálását.

Mivel a tökéletes megoldást nem találtunk meg, ezért az egyetemes vezérlő zseni karakterét három fő tulajdonsága szerint részekre osztottuk, és mindegyikhez egy-egy hús-vér embert rendeltünk.

Tölgyessy Péter - az okos

Azért került a jelöltek közé, mert nagyon okos és kompetens. Ő volt az, aki 1992-ben először beszélt arról, hogy vigyázni kell, mert az MSZP megnyeri a következő választásokat. Akkor minden rendszerváltólázban égő politikus kinevette ezért. Persze vátesznek lenni kevés ahhoz, hogy valakire rábízzuk az országot. Higgadt, de mégis éles és pontos elemzései bizonyítják azonban, hogy azóta is ő készíti a legjelentősebb értékeléseket az aktuális állapotokról. Róla el tudjuk képzelni, hogy sok szempontot figyelembe véve, de mégis céltudatosan adjon irányt az országnak, illetve kellő megfontoltsággal válassza meg az ehhez szükséges munkatársait. Rendszeres kapcsolatban áll a politikusokkal, így nem csak szobatudósként képes értelmezni a történéseket.

Bár utoljára a Fidesz képviselője volt, korábban pedig az SZDSZ elnöke, nem lehet rásütni az elfogultság bélyegét. Szuverenitására jellemző, hogy ha akart, akkor a frakciója ellen szavazott, és fideszes képviselőként is rendszeresen kritizálta pártja elnökét.

Legfontosabb problémája, hogy tippünk szerint nem tartaná szerencsésnek, ha egy vezér kerülne az ország élére. A rendszerváltás egyik elméleti főszereplőjeként éppen ezzel ellentétes irányba igyekezett terelni Magyarországot, és semmi se utal arra, hogy eredeti politikai vízióját elvetette volna.

Legalább ekkora probléma, hogy nem vezértípus. Egykori pártelnöki funkciója alapján hihető, hogy képes magában vezetői ambíciókat dédelgetni, azonban ebbe az irányba több mint egy évtizede nem mutatott aktivitást. Hiába noszogatták többször is, hogy szervezzen pártot, kétes kimenetelű kalandoktól nagyon tartózkodó. Márpedig a vezérnek ennél nagyobb vakmerőségre van szüksége. Ráadásul hiába fogalmaz szabatosan és pontosan, se orgánuma se karizmája nem felel meg a vezérek iránti elvárásnak.

Vezetői tapasztalatai is kevesek, és megkérdőjelezi erejét, hogy az SZDSZ-t máig meghatározó csoport elég gyorsan képes volt kicsinálni. Ha a chartát erőltető, a Kádár-kori „szakértői elitnek" nevezett kör (Magyar Bálinton és Pető Ivánon keresztül) képes volt megdönteni a hatalmát, és antikommunista pártját könnyedén Horn Gyula felé fordítani, akkor félünk, hogy nehezen tudná tartani magát az ország összes hatalomra éhes összeesküvőjével szemben.

Népszerűsége sem elsöprő, eleve kevesen ismerik. Liberalizmusa távol áll a magyar társadalom többségének értékrendjétől. Erős kampánnyal talán sokat lehetne ezen segíteni, de nem látjuk, hogy ezt akár ő akarná, akár lenne egy elég gazdag csoport, amelyik kész lenne erre nagyon sok pénzt áldozni. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy a jelenlegi pártok (új vezetéssel persze) esetleg elvitessék vele a rendcsinálás népszerűtlen feladatát.

Mindezeket összevetve leginkább miniszterelnöki hivatal vezetésére, egy erős szürke eminenciásnak tudjuk leginkább elképzelni. Ehhez viszont egy általa irányított vezér kell, aki máris nem lenne vezér attól, hogy a Tölgyessy keveri a háta mögött a kártyákat.

Sólyom László - az állhatatos

A hivatalban lévő köztársasági elnök nemzetközileg is elismert alkotmányjogász, a mostani mezőnyben nagyon népszerű politikus és meglehetősen szuverén személyiség. Ahogy elődje, Mádl Ferenc, úgy még ő sem tévedett: ha egy törvénnyel szemben alkotmányossági aggályai voltak, akkor az meg is bukott az Alkotmánybíróságon. Államfővé választásakor fogtak össze utoljára a rendszerváltáskor politikába került erők, és közben még civil bázisa is volt.

Tölgyessyhez hasonlóan ő is a rendszerváltás kereteit kijelölő egyik befolyásos elméleti szakember volt, és ő még nem keveredett bele mélyen a pártpolitikába sem. Elnöki megnyilvánulásait sokat vitatták, de a támadások elsősorban a most hatalmon lévőktől érkeztek, és mivel a vezér feladata az volna, hogy valami újat képviseljen, ez előny is lehet.

Sólyom ellen visszatérő kifogás, hogy nem egyeztet a pártokkal, makacs és kioktató. Mindezek azonban kifejezetten előnyös tulajdonságok egy vezér számára. Sólyomnak van bőven politikai ambíciója, hiszen az ország első embere akart lenni. Bár jelezte, hogy visszafogott elnök szeretne lenni, mégis kifejezetten aktív. Elvben inkább reprezentatív szerepkörében is rendszeresen előáll önálló kezdeményezésekkel, és ha megszólal, akkor általában nem tartózkodik a határozott kijelentésektől.

Világképe koherensnek tűnik, képesnek látszik határozott és szuverén program képviseletére, és annak kikényszerítésére is.

Látszik, hogy szívesen elküldi az egész politikai elitet a fenébe, megszidja a miniszterelnököt, beszól minisztereknek, akár az USA kormányát is kioktatja, ha nem ért egyet annak határellenőrzési gyakorlatával. Ha úgy véli, hogy igaza van, akkor a szomszédos országok vezetőivel szemben is felveszi a kesztyűt, utoljára a román államfőt figyelmeztette, hogy bármit is mond, lehet még székely autonómia, előtte a szlovák elnököt oktatta ki kisebbségi politikából. Keménykedését azonban rendszerint árnyaltan fogalmazza meg, így hiába öntörvényűbb, mint a legtöbb politikus, mégis kevésbé hisztérikus náluk.

Karizmája azonban neki sem túl erős. Szintén nagy kérdés, hogy ki finanszírozná egy esetleges kampányát, bár ismertsége miatt belé kellene a legkisebb összeget fektetni. Választási indulásához le kellene mondani mostani hivataláról, és semmi sem utal arra, hogy kedve lenne egy ilyen kockázathoz. Mandátuma éppen a következő parlamenti választás után néhány héttel jár le, és ezzel 2014-ig kicsi az esélye a hatalom demokratikus megragadására.

Mindezek mellett az ő vezér-karrierje lehet a legreálisabb.

Csányi Sándor - az erős

Az OTP elnök-vezérigazgatójának nagy előnye az összes többi jelöltünkhöz képest, hogy van pénze egy hatalmas kampányra és bizonyította, képes hatalmas szervezetet irányítani és megreformálni. Az eddigi elméleti szakemberekkel ellentétben ő naponta hoz komoly döntéseket, a vállán nyugvó felelősség normális napi működés esetén szinte nagyobb, mint a köztársasági elnöké. Ismerői úgy tartják, hogy nagyon határozott vezető, de a végrehajtást szívesen bízza alaposan kiválasztott embereire.

Érdekeltségei behálózzák a magyar és újabban a régió gazdaságát, ami egyrészt hallatlan előny a megszerzett tapasztalatok tekintetében, másrészt szinte a politikai vezér szerepet kizáró hátrány. Még ha képes is lenne túladni minden érdekeltségén - amelynek valódi méretéről senki sem tud sokat - akkor is elkerülhetetlen volna, hogy ne arról szóljon a politikai viták nagy része, hogy személyes érdekei és kapcsolatrendszere mennyire befolyásolja döntéseit. Európában Berlusconi lett hazája egyik leggazdagabbjából az ország vezetője, és folyamatosak az ebből fakadó botrányai, és ezzel rendkívül megosztja az olasz társadalmat.

Csányi Sándor eddig általában elvetette, hogy lenne politikai ambíciója (négy éve kicsit mást mondott, éppen a gazdaság rendbetételére hivatkozva), de a mostani válság kapcsán éppen pénteken tett határozott megjegyzéseket a politikára. Az ATV egyik műsorában azt mondta, hogy keményebb lépések nélkül fel kell oszlatni a parlamentet, de kritizálta a Fideszt is, hogy nincs programja. Ezzel egy-egy fontos érvet ismételt meg mindkét politikai oldal szótárából, igyekezve megőrizni a függetlenség látszatát, azonban az előrehozott választások forszírozása mégis inkább a most hatalmon lévők számára kedvezőtlenebb.

Bőven vannak régi szövetségesei mindkét oldalon és lekötelezettjei is szép számmal akadnak, ahogy természetesen ellenségei is vannak. E bonyolult kapcsolatrendszer mindenképpen akadályozná, hogy új emberként, tiszta lappal vehesse át az ország irányítását, túl mélyen ismeri a jelenlegi informális függelmi rendszereket ehhez.

Mégis erős autonómiája van, és így hozzászokott, hogy kikényszerítse akaratát - ha kell trükközve, ha kell erőből. Ez olyan erőt biztosít számára, amivel a másik két jelöltünk nem rendelkezik.

Kérdés persze, hogy az ország hogyan fogadna egy a mostani elitnél is sokkal gazdagabb embert az ország élén. Ez még akkor is probléma lehet, ha még többször mondja el a Story magazinnak, hogy rászól a gyerekeire, ha égve hagyják a villanyt.

Ugyanakkor el tudjuk róla képzelni, hogy ha azt érzi, hogy lehet esély az egész ország irányítására, akkor szívesen élne a lehetőséggel. Az elmúlt évtizedben a gazdaság szinte összes jelentős ágazatában igyekezett megjelenni, a Mol és az OTP közösen egy óriási nemzeti vállalatcsoport felépítésén dolgozik. A Prima Primissimával pedig a közéletben is fontos szerepet vállalt, hiszen Demján Sándorral közösen finanszírozott díja több pénzt jelent, mint a legnagyobb presztízsű állami díjak.

Ha van ötletük további jelöltekre, akkor írják meg ide, hogy kit és miért látnának szívesen az új magyar vezér szerepében!