Az MSZP érdeke is lehet az előrehozott választás

A Bajnai-kormány mai problémái leginkább a Gyurcsány-korszak felől megközelítve válnak érthetővé. A Gyurcsány kormányhoz hasonlóan a Bajnai-kabinetet is az jellemzi, hogy nem határozott arcéllel rendelkező, egyértelmű kezdeményezések születnek, hanem kapkodva bejelentett, politikailag átgondolatlan és a parlamenti frakciókkal való egyeztetések során gyakran elbukó javaslatok, véli Török Gábor a Vision Consulting igazgatója.

Fontos különbség azonban a Gyurcsány-kormányhoz képest, hogy a Bajnai-kormány magára láthatóan szakértői kormányként tekint. A Gyurcsány-kormányt érdekelte az, hogy intézkedései milyen visszhangot váltanak ki választói körében, és csalódott volt, ha negatív visszajelzést kapott. A Bajnai-kormányt viszont mintha e percepció nem is foglalkoztatná.

A Bajnai-kormány elkövette ugyanazt a hibát, amit Gyurcsány is elkövetett 2006 után: egyáltalán nem fordított energiát arra, hogy javaslatait elmagyarázza a választóknak. A „válságkezelés" általános üzenetén túl a kormány javaslatai nem felidézhetőek a választók előtt: a csomagnak nincs neve, nincs koncepciója, nincs mögötte vízió.

Szocialista politikusnak látszó szakértő

Az ingatlanadóval (vagyonadóval) a kormány minden politikai hátrányt elszenvedett, amit el lehetett, anélkül, hogy az előnyök közül bármit realizált volna. Olyan javaslattal állt elő, amely szakmailag és vélhetően alkotmányosan is támadható, s komoly kritikák érik mind a szocialisták, mind a liberálisok részéről – miközben a Fidesz learathatja a szimpla ellenzés érveit.

Az MSZP az 1990-es évek eleje óta nem látott válságba került. A válság fő oka, hogy jelenleg nincs olyan szereplője az MSZP-nek, aki az MSZP választási sikerén, szavazóinak visszaszerzésén dolgozna. Mivel mindenki a vereségre készül, mindenki arra koncentrál, hogy a vereség utáni új helyzetben jó pozícióba kerüljön. Mindez viszont megerősíti, hogy a vereség általános minimalizálása semelyik szereplőnek sem érdeke.

Az MSZP szavazóinak visszaszerzésére logikusan Bajnai Gordon lenne a legalkalmasabb. Bajnai célja azonban nem az, hogy szakértőnek tűnve népszerűvé váljon, hanem szocialista politikusnak tűnve akar szakértővé válni, véli Török Gábor. Bajnai jelen pillanatban teljesen más logikát követ, mint az MSZP, s más érdekek szerint is határozza meg magát. A kormányfő sikeres válságmenedzser akar lenni. Világosan látva, hogy az MSZP-t nem tudná 2010-ben győzelemre vinni, az a cél lebeg a szeme előtt, hogy minél jobban megfeleljen a válságkezeléssel kapcsolatos szakmai elvárásoknak. Ha Bajnai hiteles – megingathatatlan, apolitikus, szakmai– válságkezelőnek tűnik, az 2010-ben ugyan nem válik közvetlenül hasznára, de a jövőben megalapozhatja politikai tőkéjét. Ilyen értelemben Bajnai logikája saját szempontjából racionális.

A Fidesz és a Jobbik csak nyerhet az EP-választáson

A 2009-es EP-kampány egyik legfontosabb jellemzője a tényleges kampányhangulat teljes hiánya. Az EP-kampányok az EU minden országában belpolitikáról szólnak, egy-két fontos uniós kérdés szóba kerülhet, ha máshol nem, a szélsőséges pártok retorikájában. Magyarországon azonban egyáltalán semmilyen uniós kérdés nincs jelen. Nincsenek szervezett politikai viták a pártok vezetői, illetve listavezetői között, a későn kezdett hirdetések és a média nagy részében a politikai események „business as usual" – és nem kampányidőszakra emlékeztető – bemutatása mind abba az irányba hatnak, hogy a választók többsége számára az EP-választás epizodikus jelentőségű eseménynek tűnik.

A mostani EP-választás így egy nagymintás, de alapvetően torz közvélemény-kutatás lesz. A Vision Consulting 60-65 százalékos Fideszt, 18-25 százalékos MSZP-t vár, míg a maradék 10-20 százalékon a kisebb pártok osztozkodhatnak. Az valószínűnek látszik, hogy a kispártok közül a Jobbik szerepel a legjobban: szinte biztosan szerez egy mandátumot, s reális esélye lehet akár egy második mandátumra is figyelembe véve az alacsony aggregált részvételt és a Jobbik-szavazók elszántságát.

Két olyan releváns párt van, amely számára a választás szinte veszélytelen: a Fidesz és a Jobbik. Ezek a pártok is érhetnek el jobb és rosszabb eredményt, ám még a legrosszabb forgatókönyv sem drámai e pártok számára. Ha a Fidesz a 22 mandátumból a várt 14-16 helyett csak 13-at, vagy 12-t szerezne – aminek kevés esélye van –, az akkor sem lenne vereség. A különbség a két nagy párt között olyan óriási, hogy semmilyen realitása nincs egy olyan eredménynek, amelyet ne a Fidesz elsöprő győzelmeként lehetne értelmezni. Ha a Jobbik nem kerülne be az EP-be, az akkor sem bukás, mindaddig, amíg a Jobbik közel kerül az 5 százalékhoz.

Az MSZP érdeke lehet az előrehozott választás

A szocialisták minden bizonnyal komoly vereséget szenvednek majd június 7-én. Ennek a vereségnek azonban az MSZP-ben aligha lesz személyi következménye. Ugyan egy drámai, 15 százalék körüli eredmény teljes káoszba taszítaná a szocialistákat, ebben az esetben sem az elnök, vagy a miniszterelnök lenne a felelős – a bukás az MSZP kollektív kudarca lenne.

A legtöbb elemző azt vélelmezi, hogy az MSZP katasztrofális veresége növelné az előrehozott választások esélyét, hiszen nőne a nyomás a szocialistákon. Csakhogy, egy ezzel ellentétes érv legalább ilyen erős: ha az MSZP most a vártnál is nagyobbat bukik, könnyen az „innen már csak felfelé" logika érvényesülhet, ami az előrehozott választás ellen szól.

Az MSZP-nek ugyanakkor hosszabb távon érdeke is lehet az előrehozott választás. A szocialista önkormányzati politikusok között egyre népszerűbb egy őszi választás gondolata. Ha a 2010-es, vélhetően megszorító jellegű költségvetést már a Fidesznek kell elfogadnia, az a jövő őszi önkormányzati választásokon már felhasználható lenne ellenük a kampányban. Logikus az a feltételezés is, hogy a Fidesz kormányon előtt-utóbb veszítene népszerűségéből.

Nehéz idők várnak az MDF-re és az SZDSZ-re

A legnagyobb tétje a választásnak az MDF számára van: a választás a Dávid Ibolya által fémjelzett politikáról dönthet. Ha az MDF nem jut be az EP-be, Dávid ellenfelei azonnal a pártelnök távozását követelik majd, vélhetően sikerrel. Ezzel szemben az MDF bejutása bebetonozza az MDF eddigi politikáját, ráadásul a választók felé is visszaigazolja annak létjogosultságát.

Az SZDSZ jövője és Fodor Gábor politikai karrierje is függ a mostani eredményektől. Fodor jelen pillanatban a párt önállóságát, a kormány támogatását és az emberi jogi fókuszt képviseli. Ha az SZDSZ sikert ér el, ez az irány megerősödhet, s meghatározza majd a párt 2010-ig tartó politizálását. A Fodor-féle koncepció mellett az SZDSZ-ben leginkább valamiféle pártközi együttműködéssel kapcsolatos víziók élnek: a szocialistákkal való együttműködés, a szocialisták „reformszárnyával" – voltaképpen a kormánnyal – való együttműködés, vagy éppen az MDF-fel történő kooperáció. A Vision Consulting elemzője azt prognosztizálja, hogy ha az SZDSZ nem kerül be az EP-be, ezek a hangok megerősödnek majd.

Ha az LMP maga nem tette volna magasra elvárásait, az új mozgalom is a Jobbikhoz hasonló helyzetből várhatná a választást. Az LMP azonban Török Gábor szerint irreálisan jó eredményt vár. Miközben egy ennyire új mozgalomtól a húszezer ajánlószelvény összegyűjtése is komoly eredménynek számít, az LMP az 1-2 százalékos eredményt aligha érné meg sikerként. Egy olyan mozgalomnál, amely alapvetően a lelkesedésre – és nem a professzionalizmusra – épít, egy kiábrándító, a saját elvárásoktól elmaradó eredmény könnyen e lelkesedés végét jelentheti.