Űr keletkezett a baloldalon

Ha az EP-választás eredményei egy országgyűlési választáson születtek volna, az a magyar pártrendszer teljes átalakulását vetítette volna előre. Az EP-választás azonban nem volt reprezentatív és tétje sem volt igazán, mondta Török Gábor a Vision Consulting igazgatója.

Torz eredmény

Alacsony részvétel is lehet reprezentatív, de az EP-választások előtti felmérések világosan jelezték: a Jobbik támogatói között 90 százalékos a részvételi hajlandóság, míg a Fidesznél ez az arány 60 százalék körüli, a kormánypártoknál, s különösen az SZDSZ-nél pedig 30 százalék alatti. A területi bontásban elérhető részvételi adatok is azt mutatták, hogy a hagyományosan baloldali területeken volt alacsonyabb a részvétel.

Egy összességében 40 százalékos részvételnél tartott választás esetén ilyen hatalmas különbségek a szavazási szándékban torzítják az eredményt. A Jobbik egy országgyűlési választáson is bejutott volna a parlamentbe, de nem ért volna el 15 százalékot, az MSZP – és vélhetően az MDF, az SZDSZ és talán az LMP is – jobban szerepelt volna, véli Török Gábor.

Az EP-választásnak abban az értelemben nem volt tétje, hogy nem a kormányzati főhatalomról döntött. Egy stratégiainak tekinthető országgyűlési választáson ugyanis a választók Magyarországon nem annyira azt mérlegelik, melyik párttal értenek egyet, hanem azt, ki legyen a miniszterelnök – vagy, pontosabban, hogy ki ne legyen a miniszterelnök.

Van lejjebb

Az EP-választás azonban lehetőséget adott arra, hogy a választók kilépjenek a „kormányválasztás" kereteiből, és valóban expresszív módon, szabadabban, bátrabban, értékpreferenciáik szerint szavazzanak – adott esetben olyan pártokra is, amelyeknek nincs esélyük választást nyerni, fejtette ki Török Gábor. A Fidesznél a két említett hatás kiegyenlítette egymást, az MSZP-nél mindkettő a jó eredmény ellen, a Jobbiknál a jó eredmény érdekében hatott.

A politikai elemző szerint a júniusi választásnak ugyanakkor lehet olyan „momentum" hatása, amely a következő országgyűlési választásra megismétli a mostani eredményeket. Vagyis, a választási eredmények belpolitikai következményei abba az irányba mozdíthatják a pártrendszert a következő választásokig tartó időszakban, hogy egy országgyűlési választáson is a mostanihoz hasonló, rendkívüli eredmény születik.

Az az érv, amellyel az MSZP igyekezett nyugtatni magát az utóbbi években, jelesül, hogy ez „most" már a mélypont, a jelek szerint nem érvényes: a párt újabb és újabb mélypontokat tudott elérni. Az MSZP kénytelen szembenézni azzal a perspektívával is, hogy valóban eltűnhet, vagy tartósan kis-középpárti létbe szorulhat. Az SZDSZ esetén a helyzet hasonló: a párt eddig mindig azt hitte, hogy „bármit" tesz, támogatóinak magja továbbra is támogatja majd.

A düh kioltása

Az aktuális kormányt szidni húsz éve éppen úgy állandó jellegzetessége volt a közéletnek, mint az új erő iránti igény megfogalmazása. 2009-ben azonban e tekintetben is megváltozott valami. Az emberek valóban nagy számban támogattak olyan pártokat, amelyek radikálisan új kérdéseket és válaszokat kívántak. Török Gábor szerint azonban a politikaellenesség üzenetével sikeresnek lenni tartósan lehetetlen. Egy idő után minden politika-ellenes politikai erő részévé válik a politikának. Ám amíg ez meg nem történik, üzenete szavazatokra váltható.

Az EP-választási eredmény két olyan konkrét hatással is járt, amelyek már most világosan mutatják a pártrendszer átalakulásának lehetőségeit és korlátait. Az EP-választás ugyanis egyrészt bírt egy „dühkioltó" hatással: a választók jelentős része már megbüntette a kormányt, amelyre hajlamos már most „béna kacsaként" tekinteni. Ha a kormány iránti „gyűlölet" volt a korábbi időszak mozgatórugója, akkor e gyűlölet látszólagos „beteljesülése" akár az MSZP erősödéséhez is vezethet.

A másik hatás ezzel ellentétes irányú, és „felszabadítónak" nevezhető. E hatás lényege, hogy a választók megtanulták: nem igaz az, hogy új pártra nem érdemes szavazni. Ez arra készteti a polgárokat, hogy ne „rutinból" – többségük a kormány ellen a Fideszre, kisebb részük a Fidesz ellen az MSZP-re – szavazzanak, hanem „tiszta lapnak" tekintsék az alternatívákat. Ezek a változások együtt komolyabbak és erőteljesebbek, mint bármi, ami a 90-es évek közepe óta történt a magyar pártrendszerben, véli Török Gábor.

A Fidesz a Jobbik fő ellenfele

A Vision Consulting elemzője szerint a Fidesz folytatni fogja 2006 ősze óta tartó kommunikációját, és a kormány mielőbbi távozását sürgeti. A Fidesz semmilyen értelemben nem fog „választani" mérsékelt és a Jobbikkal szimpatizáló szavazói között. Nem tudni, mekkorára „nyitható" ez az ernyő, de a Fidesz minden bizonnyal továbbra is integrálni kívánja a kormányban csalódottak széles táborát.

Az EP-választási eredménnyel legitimitást nyert Jobbik feladata, hogy az energiát, a lelkesedést és a politikai elit támadását fenntartsa. A szavazatokért zajló harcban a fő ellenfél továbbra is a Fidesz lesz, és a párt továbbra is kényesen egyensúlyoz majd retorikájában a politikai korrektség „határán". Ahogyan eddig, úgy a későbbiekben sem a radikalizmus, hanem az „újdonság" lesz a Jobbik fő üzenete.

Az MDF számára a mostani választás visszaigazolást jelentett. Az SZDSZ és az MSZP meggyengülésével az MDF pozíciói lényegesen javultak. Viszonylag könnyen prognosztizálható az LMP mozgása is. Kérdéses ugyanakkor, hogy a párt inkább valamiféle alternatív zöldmozgalomként pozícionálja-e magát, vagy az SZDSZ meggyengülését látva inkább egyfajta „új" liberális párt kíván lenni.

Mi lesz az MSZP-vel?

Az SZDSZ teljes szétesés állapotába került. A pártnak alig van esélye a parlamentbe kerüléshez. Ez az esély sem magán a liberális párton múlik, hanem a többi párt – főleg az MSZP - gyengülésén vagy szétesésén.

Török Gábor szerint egyedül az MSZP az a párt, amelynek mozgása a jövőben érdemi változást gyakorolhat a pártrendszer alakulására, és a következő választások eredményére. A baloldali térfélen komoly űr keletkezett, s ennek az űrnek a betöltése lehet a következő évek, vagy akár a következő évtized kérdése.

Elképzelhető, hogy a jobboldal felszívja az egykori baloldali szavazókat is. Az is lehet, hogy az MSZP összeszedi majd magát, ha a megújulás látszatát tudja kelteni és hiteles miniszterelnök-jelöltet tud állítani. Nem kizárt az sem, hogy a jövőben más baloldali formációk alakulnak, s az is elképzelhető, hogy a már létező kisebb pártokhoz vándorolnak az egykori szocialista és liberális szavazók.