Ötmillióból kampányolhatnának jelöltenként

A kampányfinanszírozásról szóló törvény módosításával nyitna tiszta lapot a parlamenti pártoknak az Freedom House és a Transparency International, javaslatukat csütörtökön juttatták el a parlamenti frakcióvezetőknek. A kampányfinaszírozási reformról szóló törvénytervezet alapját „az eddig a parlament számára benyújtott törvényjavaslatok, a két szervezet által készített elemzések, valamint a pártokkal folytatott egyeztetések során kikristályosodott kompromisszumok adják” – olvasható a szétküldött emailekben.

A két szervezet célja, hogy a pártok közösen nyújtsák be a tervezetet, és hogy az Országgyűlés még az őszi ülésszakban rábólintson, így a 2010-es parlamenti választási kampányt már ennek megfelelően lehetne bonyolítani. Azt kérik a pártoktól, hogy két héten belül, október 22-ig jelezzék, melyek azok a pontok, amelyekkel nem tudnak egyetérteni.

„A jelenlegi kampányfinanszírozási rendszer átláthatatlan, és politikai korrupcióra ad lehetőséget, ami alapjaiban ássa alá a demokratikus intézményrendszerbe vetett állampolgári bizalmat” – mondta Molnár Bálint, a Freedom House Europe igazgatóhelyettese.

Álláspontjuk szerint, ha a pártok rábólintanak a tervezetre, azzal javíthatják a választói bizalmat, emellett azt a pénzt, amit amúgy is elköltenek, törvényes keretek között használhatják fel. Így felül kell emelkedniük saját ellentéteiken, hiszen ha nem sikerül, úgy a civil szervezetek és az egyre tudatosabb választók mellett a kampányban szembesülhetnek a politikai színtér új belépőinek éles kritikáival, és kialakulhat az a helyzet, hogy a parlamenti pártok magyarázkodni lesznek kénytelenek az LMP vagy a Jobbik bírálatai miatt is.

A két szervezet nyitott arra, hogy a pártokkal folytatott zárt ajtók mögötti egyeztetések után indokolt esetben tovább módosítsa a szöveget, ha így a tervezet átmegy a parlamenten. A javaslat döntően a kampányfinanszírozás átláthatóságát akarja növelni, de a bevételek és a kiadások oldalát is korlátozná.

Átlátható kampányszámla, megnövelt költési határ

A javaslat egyik központi eleme a kampányszámla bevezetése, ami fölött az ÁSZ ellenőrzési jogkört gyakorol, illetve nyilvánossá teszi az azon szereplő tételeket: politikai hirdetés közzététele, plakát előállítása, elhelyezésére szolgáló felület használata, szórólapok vagy egyéb küldemények kézbesítése, valamint választási gyűlés helyszínének bérlése, illetve, minden, a kampányt érintő bevétel és kiadás. Túl azon, hogy az ÁSZ jogköre bővül, az életszerű szabályozással motiváltabb lehet a számonkérésben is.

A másik központi elem a jelöltek költési határának 1-ről 5 millió forintra emelése. „Közismert tény, hogy a pártok minden választási kampány alkalmából átlépik a törvényben meghatározott, képviselőnként költhető 1 milliós határt, mégsem történt érdemi lépés a törvényalkotók részéről e korrupcióra és befolyásolásra lehetőséget adó helyzet felszámolására” – mondta Alexa Noémi, a Transparency International vezetője.

A kampánytámogatás összegének növelése a gyakorlatban nem jelent ötszörös pénzt, hiszen az 1997-ben meghatározott 1 millió forint az infláció miatt ez reálértéken inkább csak megduplázza a keretet.

Becslések szerint a nagy pártok képviselőnként a törvényben meghatározott összeg akár tízszeresét is elköltik, de a kis pártok is a hatszorosát fordítják kampányra. Összehasonlításképpen a különböző becslések azt mutatták, hogy 2006-ban a szocialisták (a 2005 szeptemberében indított imázskampánnyal együtt) csaknem 6-7 milliárd forintot költöttek el kampányra, a Fideszé pedig 7-8 milliárd forintból jöhetett ki.

A kampánystratégiák döntenek

A 2006 nyara óta tartó egyeztetéseken egyértelműen kiderült, hogy a nagy pártok a saját kampánystratégiájuknak megfelelően akarják formálni a szabályozást. Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy szükséges-e a pártok állami támogatásának növelése, ezt a baloldali pártok (MSZP, SZDSZ) támogatták, azonban a Fidesz nem ment bele, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt egyik erőssége jelentősebb forrásokat nem igénylő mozgósítás.

Az MSZP ezzel szemben a médiakampányokra épít, így nem meglepő, hogy a Fidesz azt szerette volna elérni, hogy egyáltalán ne jelenhessenek meg a médiában fizetett politikai hirdetések. A tervezet 21 naposra korlátozna a médiakampányok időtartamát, illetve szigorú feltételekhez kötötte azok lebonyolítását.

A fizetett hirdetéseket közlő médiumnak az ÁSZ-szal kell jóváhagyatni a listaárat, és ezeken az egységárakon kell értékesítenie a reklámfelületeket a pártoknak, amivel el lehet kerülni az egyes pártokkal alku tárgyát képező kedvezményekről szóló ellenőrizhetetlen egyezkedéseket.

További korlátokat jelent a pártoknak, elsősorban az éppen kormányzó politikai erőnek, hogy megtiltanák az állami, önkormányzati szervek részvételét a kampányban, így a burkolt, állami pénzekből történő hirdetések megszűnnének. Természetesen ennek gyakorlati megvalósítása számos kérdést felvet, ami nyilvános vitákhoz, botrányokhoz vezet majd, amíg ki nem alakul ennek a gyakorlata, de a jelenlegi helyzethez képest az is előrelépést jelent, ha ez egyáltalán témává válhat.

A pártfinanszírozás reformja csak később jön

„A tervezet nem kíván változtatni a pártfinanszírozás mai szabályain, csupán a választási (népszavazási) kampányok átláthatóságát kívánja megteremteni a kampányszámlák bevezetésével, nyilvánossá tételével és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrzési jogkörének kiterjesztésével, valamint a jelenlegi törvényi szabályozáshoz képest hatékonyabb szankciók bevezetésével” – áll a javaslat általános indoklásában.

A két szervezet csak az első lépésnek szánta a kampányfinanszírozás megreformálását, álláspontjuk szerint ebben könnyebb megtalálni a közös nevezőt a pártok között. A pártfinanszírozást szintén fontosnak tartják, ez lesz a következő célpont, de annak átalakítása egy sokkal hosszabb, nehézkesebb, bonyolultabb folyamat. Felmerül persze, hogy a kampány lezárultával a végső kimutatásban a pártok neve mellett szereplő összegek származási helyéről is számot kell adni, a politikusok magyarázkodásra kényszerülhetnek, hogy a forrásokat honnan szerezték a kampányoláshoz.

Kénytelenek csalni

Abban pártfüggetlenül egyetért a legtöbb politikai szereplő, hogy jelöltenként egymillió forintból lehetetlen rendes kampányt csinálni, így a jelenlegi szabályozás a törvény kijátszására kényszerít minden politikai formációt. A leggyakoribb trükkök egyike, hogy ilyenkor a kormány (beleértve számos állami intézményt) népszerűsíteni kezdi tevékenységét, és azt sem felejti el kiemelni, hogy teljesítményében mekkora szerepe van a kormánypártnak, amelyik így gyakorlatilag a központi költségvetés pénzén kampányol.

Szintén bevett gyakorlat, hogy egy civilszervezet (esetleg mögötte álló üzletemberek segítségével) reklámoz politikai szereplőt. (Emlékeztetőül: így jelent meg a Kóka János és Gyurcsány Ferenc milliárdos létét kifigurázó Magyar Vizsla is 2006-ban.) Gyakran a médiamegjelenés költségeivel is játszanak a pártok: plakátcégek például abban a reményben is biztosítanak olcsó felületet egy-egy pártnak, hogy az győzelme esetén állami megrendeléssel árasztja majd el. Hasonló megállapodások születnek televíziókkal és rádiókkal is, hogy azok a listaáraikon szereplő összegeknek a pártok kérésére jóval alámenjenek.

Annak ellenére, hogy a rendszer mindenkit a szürke zónába kényszerített, változás nem történt, mindig az adott pillanat politikai érdekei miatt. Már a Fidesz és az MSZP is készített javaslatot a kampányfinanszírozás átalakítására, a parlament mégsem tudott megegyezni.

Aktuális politikai érdekek

Ezen a politikai érdeken bukhatnak majd el a most készülő kampányfinanszírozási forgatókönyvek is, ugyanis ezek azzal számolnak, hogy az átláthatóság érdekében inkább megemelnék az állam által folyósított kampánytámogatást. Ez viszont a Fidesznek nem érdeke. Az MSZP anyagilag kivérezett, egy tisztességes januártól április közepéig tartó korteshadjárathoz 2,5-3 milliárd forintra lenne szüksége. Ha viszont a kampánytámogatás nem emelkedik, a szocialisták nem tudnak ütős média- és helyi jelenlétet produkálni. A kis pártokra pedig ez kétszeresen is igaz – ugyanis beágyazottságuk jóval kisebb, mint az MSZP-jé, így választási szereplésük sokkal inkább médiajelenlétükön múlik.

Nem véletlen, hogy Fidesz kampányfinanszírozási terve szerint nem lehetne egy fillért sem tömegkommunikációra költeni. Ezt a legnagyobb ellenzéki párt sokkal kevésbé szenvedné meg: egyrészt magasan vezet a népszerűségi listákon, másrészt meglehetős tömegeket képes mozgósítani egy „door to door” kampányhoz, ezt a képességét már többször bizonyította.

Születtek már tervek

A szocialisták finanszírozási terve úgy számol: a jövőben ne 1, hanem 10 milliót lehessen költeni egy képviselőre, bár ebből a pénzből (3,86 milliárd forint) nemcsak a jelölt, hanem a párt népszerűsítésének is ki kell jönnie. Az egymilliós keret elégtelenségét az MSZP többek között azzal magyarázza, hogy egy kampányban legalább háromszor közvetlenül el kell érni a választót (becsöngetés, direkt mail, telefon), ennek költsége legalább 300 forint/ember, így a 8,1 millió szavazó háromszori elérése alsó hangon is 2,4 milliárd forint.

A 3,86 milliárdnak csak egy részét szedné ki az MSZP az állam zsebéből: javaslata alapján választási évben a pártokat a normál költségvetési támogatás másfélszerese illetné meg. (Jelenleg az MSZP évente csaknem 970 millió forint állami hozzájárulásra számíthat.) A hatályban lévő rendszer a parlamenti mandátumok alapján osztja fel a pártok támogatási keretét (2009-ben ez összesen csaknem 2,5 milliárd forint), a szocialisták viszont a jövőben nem a parlamenti helyek, hanem a megszerzett szavazatok arányában dotálnák a parlamenti formációkat.

Ehhez a választási extrajuttatáshoz még egy plusz társulna: azokat az egy személy által befizetett éves támogatásokat, amelyek összege nem éri el a minimálbér kétszeresét, az állam ugyanakkora összeggel egészítené ki. Ugyanis a központi költségvetés forrásain kívül a pártok a jövőben is számíthatnának adományokra, de azok csak természetes személyektől eredhetnek.

A kampánybevételeket a szocialisták egy, az ÁSZ-nál vezetett számlán tennék nyilvánossá és követhetővé, itt minden egyes forint sorsát fel kellene tüntetni. Ráadásul, ha például egy civil akar kampányidőszakban pártot támogatni, azt csak meglehetősen szigorú feltételekkel teheti. Be kell jelentkeznie az Országos Választási Bizottsághoz, és az ÁSZ-hoz, a két szervezet pedig úgy bánik vele, mintha párt lenne. Azaz közzé kell tennie pénzügyeit, beleértve azt is, hogy milyen módon és mennyiért segített egy pártot - így próbálják elkerülni a Magyar Vizsla-ügyeket. Ez azt is jelenti, hogy különböző üzletembereknek jóval nehezebb lenne ilyen szervezetek mögé bújni, hiszen a szervezeteknek azt is fel kell tüntetni, milyen forrásból segítik az adott pártot.

A szocialisták javaslata figyelembe vette azt is, hogy a Fidesz kiiktatná a tömegkommunikációt a kampányból. Az MSZP, ha nem is ezt tervezi (a kis pártok érdeke miatt), de 21 napra kurtítaná a reklámidőt. Ráadásul a pártok és a kommunikációs társaságok közötti mutyikat elkerülendő, a műsorszolgáltatóknak el kellene juttatni szolgáltatási díjaikat az ÁSZ-hoz, és mindegyik párt az előre meghatározott tarifáért vásárolhatna hirdetést. De nemcsak a magánszektor reklámozását korlátozná az MSZP, hanem a bújtatott állami kampányhirdetéseket is. Ezek elkerülésére az önkormányzatok, állami cégek a választásokat megelőző időszakban semmilyen formában nem reklámozhatnák tevékenységüket.