Új szempontok szerint dokumentálnák a származást az ombudsmanok

Ahhoz, hogy az állam megfelelő jogszabályi és intézményi védelmet, valamint anyagi forrásokat biztosíthasson a nemzeti és etnikai kisebbségek számára, megbízható adatokra van szükség a kisebbségekhez tartozók számáról és helyzetéről. Ilyen adatok azonban csak nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre, mert a személyes – így a származást érintő – adatok védelmét biztosító jogszabályok szigorú feltételekhez kötik e különleges adatok kezelését.

Ez az ellentmondás régi rákfenéje a magyarországi kisebbségek, azon belül is a hátrányos helyzete és az ezzel kapcsolatos társadalmi feszültségek miatt a jelenleg talán legnagyobb politikai problémát jelentő cigányság ügye rendezésének. Az Alkotmány 69. §-ból levezethető közös érdek, hogy olyan állami intézkedések – törvények és programok – szülessenek, amelyek hatékonyan védik, illetve célzottan javítják a kisebbség helyzetét. Ehhez megbízható etnikai adatbázisra van szükség. Ugyanakkor a történelmi és személyes, például a diszkriminációval kapcsolatos tapasztalataik alapján a cigányok okkal tartanak attól, hogy bárki, bárhol nyilvántartást vezessen a származásukról.

A törvények a két alapjog közül a személyes adatok védelméhez fűződőt védik erősebben, ennek következtében azonban számos esetben sérülnek a kisebbséghez tartozók kollektív érdekei és jogai. Ilyen eset az "etnobiznisz", amikor valós kisebbségi kötődéssel nem rendelkezők sajátítanak ki egy kisebbségi önkormányzatot: a származás hitelesítésére az államnak nincs lehetősége. Hasonló súlyos gond a cigányság társadalmi integrációját célzó címzett állami támogatások sorsa: megbízható etnikai adatok híján nem mérhető és javítható e programok hasznosulása.

Ez utóbbi probléma nagyságát mutatja, hogy miközben a hivatalos adatok szerint az elmúlt 15 évben a kormányok 120 milliárd forintot fordítottak a célra, az Állami Számvevőszék nemrégi jelentése szerint ennek csak töredéke került a romákhoz. A széleskörű – iskolai, munkahelyi, rendőrségi stb. – diszkriminációs gyakorlatok feltérképezését és az ellenük való fellépést ugyanígy nagyon megnehezíti az etnikai adatkezelés szigora.

Jóri András adatvédelmi és Kállai Ernő kisebbségi ombudsmanok ma nyilvánosságra hozott jelentése új egyensúly kialakítását javasolja a személyes adatok védelme és a hatékony kisebbségpolitika alapfeltételét jelentő adatnyilvánosság között.

Az ombudsmanok azt az ellentmondást is kezelni szeretnék, hogy a kisebbségi közösség tagjait sújtó előítéletek és hátrányok nem attól függenek, hogy az érintettek minek vallják magukat (identitás), hanem hogy a környezetük minek tekinti őket (a származás vélelme). A biztosok állásfoglalása értelmében amíg ez a szemlélet nem jelenik meg az etnikai adatkezelés szabályozásában, nem lehetséges a probléma gyökerét kezelni.

Az ombudsmanok 45 oldalas jelentésén alapuló ajánlások megvalósításához számos törvényt kell módosítani, köztük kétharmadosakat (például a kisebbségi önkormányzatok megválasztásáról valamint a kisebbségek jogairól szólót) is.