Meghódította a városházát, bevette az SZDSZ-t

Demszky Gábor az elmúlt években erősen támaszkodott főtanácsadójára, a BKV körüli feltételezett korrupciós ügyek miatt pénteken előzetes letartóztatásba helyezett Mesterházy Ernőre. Demszky hétfőn azt mondta, hogy fáj neki Mesterházy meggyanúsítása, hiszen közeli munkatársáról van szó, de hisz ártatlanságában, és politikai támadást sejt a rendőrségi nyomozás mögött.

Mesterházy mindig is keveset szerepelt, kerülte a nyilvánosságot, ám évek óta pletykák sora terjed a városháza felől hatalmas befolyásáról. Terjedt, hogy ő irányította Budapestet, egyszerre bírta a szocialisták és a szabad demokraták bizalmát is, nélküle nem lehetett nagy üzletet kötni. Megpróbáltuk feltérképezni ottani munkásságát.

Mesterházy és Demszky ismeretségének kezdete ma már nehezen felderíthető. Mesterházy a 80-as évek elején a Ráday Klub szervezőjeként csöppent abba a fővárosi underground zenei közegbe, ahol a demokratikus ellenzék egyik vezéralakja, Demszky Gábor is megfordult. Ha esetleg futólag meg is ismerkedtek,  útjaik sokáig mégsem keresztezték egymást. Mesterházy a Távol-Keleten készített ruhák, ékszerek és dísztárgyak importjával foglalkozó, de a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar underground zenéit is kiadó Bahia cégcsoport megszervezésével foglalkozott a rendszerváltás utáni években.

A Bahia elég sikeres volt ahhoz, hogy Mesterházy más üzletekbe is belefogjon. Ingatlanokat vásárolt, befektetett, cégeket alapított, takarító, ingatlanüzemeltető vállalkozásával még a Fidesz kormányzása idején sikerült komoly állami megrendeléseket elnyernie: középületek, kórházak, sportlétesítmények kötöttek szerződést cégeivel.

Atkári informális utóda

Az üzletemberként kitűnő és tudatos kapcsolatépítőnek ismert Mesterházy családi vonalon került Demszky Gábor közelébe, miután 1997-ben elvette Mécs Imre szabaddemokrata képviselő lányát, Mécs Mónikát. Fontos szerepet először a 2002-es önkormányzati választás idején kapott, amikor segített Demszkynek pénzt szerezni a kampányra. A 2001-ben a pártot rövid ideig elnökként vezető, ám gyorsan megbuktatott Demszky összeveszett az SZDSZ befolyásos embereivel, és úgy érezte, hogy nem kap tőlük kellő támogatást. (A főpolgármester egy korábbi interjúban cáfolta, hogy párton kívüli segítségre szorult volna 2002-es kampányában.)

Mesterházy térnyerése a városházán, majd pedig az SZDSZ-ben fokozatos volt. Először nagy beruházások körül adott tanácsokat, mint sokakat ismerő üzletember. Igyekezett saját embereit helyezni fővárosi cégek vezető testületeibe, amire az Indexnek két évvel ezelőtt adott interjúban úgy reagált: „miért volna baj, hogy olyan emberekkel dolgozunk, akiket ismerünk és tudjuk, hogy mire képesek?”

Mesterházy nyomulása kapóra jött Demszkynek, akit a főváros gazdasági, gazdálkodási ügyei soha nem érdekeltek igazán. Korábban épp ezért juthatott a főváros gazdálkodásában döntő szerephez a fiskális szigoráról híres alpolgármester, Atkári János. Atkári személye azonban mindinkább szálka lett a rugalmasabb gazdálkodásban, és a korábbinál több nagy fejlesztés beindításában gondolkodó MSZP-nek, illetve a fővárost vezető pártok mögötti politikai-üzleti körök szemében. Mesterházy utóbbiakkal inkább szót értett.

Mesterházy illetve Demszky folyamatos konfliktusba keveredett Atkárival, akinek 2004-2006-ban fokozatosan csökkent a hatásköre, és végleg kiszállt a politikából.

2006 tavaszára Mesterházy annyira megkerülhetetlen figurája lett a főváros politikai ügyeinek, hogy ő egyezkedett a szocialistákkal arról, hogy ne indítsanak főpolgármester-jelöltet Demszky ellenében. Mesterházy nemcsak a kampány során, hanem a koalíciós tárgyalásokon, majd az újonnan felálló Demszky-kabinetben is meghatározó szerephez jutott. Erről korábban azt mondta, hogy tanácsadóként, azaz nem választott tisztségviselőként politikai felelőssége valójában nincs, ez azt a politikust terheli, aki tanácsot kér tőle, vagy aki megbízza azzal, hogy tárgyalásokon vegyen részt helyette. Demszky hétfőn hasonlóan fogalmazott.

Mesterházynak ugyanakkor sokáig semmilyen hivatalos tisztsége sem volt a városházán, fizetést sem kapott. Így informális hatalma többeket felháborított, az SZDSZ-en belül is sokakat zavart, hogy csak úgy beleszól dolgokba. Demszky Gábor nevében járt fontos tárgyalásokra, de hivatalosan döntési joga nem volt.

A Hagyó–Mesterházy-tengely

Mesterházy Ernő a mostani városházi ciklusban kapott hivatalos szerepet is, részt vett például az MSZP-vel folytatott koalíciós tárgyalásokban, majd a kormányzati kapcsolatok koordinációját intézte, illetve Demszky főtanácsadója lett.

Jól kijött Hagyó Miklós MSZP-s alpolgármesterrel, akihez 2006-ban a gazdasági ügyek kerültek, papíron nagyjából Hagyó lett Atkári utóda. Hagyóval ketten erőltették azt a szervezeti reformot, amelynek alapján a legfontosabb gazdasági döntések és céges kinevezések a közgyűléstől a gazdasági bizottsághoz kerültek. „Amikor ezt többedik próbálkozásra átvitték, akkor Hagyóval lényegében már ők ketten uralkodtak” – fogalmazott egy városházi dolgozó. A rendszer 2006-tól tavaly augusztusig működött, akkor Bőhm András és Lakos Imre SZDSZ-es képviselők három volt MDF-essel kényszerítette ki a közgyűlés kompetenciájának visszaállítását. Demszky hétfőn elismerte, hibázott, amikor hagyta, hogy a legfontosabb gazdasági ügyekről ne a közgyűlés, hanem szűkebb körű bizottságok döntsenek.

A Hagyó–Mesterházy-együttműködésre az igazi csapást azonban Kocsis István mérte, aki a BKV új vezetőjeként egymás után tett feljelentéseket a társaságnál kötött gyanús szerződések ügyében. E szerződéseket mind akkor kötötték, amikor Hagyó alá tartozott a BKV. A szerződéseket vizsgáló mostani nyomozáskor előadott egyes vallomások szerint Mesterházy maga is szorgalmazott abban az időben szerződéskötéseket, bár ezt Mesterházy tagadja. Pénteki előzetes letartóztatásáról is e vallomások alapján döntöttek.

Hagyó végül távozni kényszerült a főpolgármester-helyettesi posztról, mostanra már közgyűlési mandátumától is megvált.

Mesterházy egyes pletykák szerint azt is kihasználta, hogy Demszky Gábort az utóbbi években nem kötötték le eléggé a városházi ügyek. Depresszióval küzdött, majd családtörténeti kutatásokba ásta magát, és szívesen hagyta főtanácsadójára a konfliktusos ügyek kezelését.

Menetelés az SZDSZ-ben

Mesterházy fokozatosan kiterjesztette befolyását magára az SZDSZ-re is. Egy budapesti kerület egykor befolyásos szabad demokrata politikusa azt mondta, hogy 2006 óta Mesterházy emberei szisztematikusan foglalták el a párt fővárosi szervezeteit, illetve azok kerültek vezető pozíciókba, akiket Mesterházy valamilyen igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági vagy más gazdasági poszttal magához vonzott.

E forrásunk szerint Retkes Attila 2009 nyári elnökké választása nem volt váratlan, Mesterházy és Demszky egyébként is a párt átvételére készültek. A katasztrofális EP-választás előre hozta ugyan a tisztújítást, de a párt szétesését is, és a parlamenti frakció is elszakadt a párttól. Így Retkes beiktatása inkább csak félsikernek számított.

Volt olyan forrásunk, aki egyenes úgy fogalmazott, Mesterházy átvette az SZDSZ irányítását. Állítólag már Fodor Gábor idején is sokszor fordult meg a pártelnöknél, de Retkes Attila megválasztása hátterében egyértelműen az ő munkálkodását látják. Retkes mögül azóta sem tűnt el, sőt, érdemi döntések egészen mostanáig Mesterházy nélkül nem is születtek.

Több egykori SZDSZ-es vélekedik úgy, hogy Demszkyt azért messze nem tudta ilyen nagy mértékben irányítani, a főpolgármestert fajsúlyosabb politikusnak tartják, mint Retkest, aki korábban önerőből több próbálkozása ellenére még kerületi elnök sem tudott lenni.

A választási előkészületek fő irányítójának is Mesterházyt látják sokan a pártban. Úgy tudjuk, hogy még decemberben az MSZP vezetőivel igyekezett megegyezni a közös indulás lehetőségéről, viszont ott visszautasították ajánlatát. Második körben az MDF-fel jobban boldogult, és mire Mesterházyt előzetesbe helyezték, a két párt elvben megegyezett a közös indulásról. Budapesten az SZDSZ-nek még több egyéni körzet is jutott, mint az MDF-nek.

Közös csapdában az MDF-fel

A két párt együttműködése ugyanakkor még kérdésesnek tűnik, mert végleges megegyezés nem született. Azt is rebesgetik, hogy a Mesterházyn keresztül várt támogatások nagyban befolyásolják a végleges döntést. Ugyanakkor már túl késő van a kihátráláshoz, hiszen a kopogtatócédulákat hétfőn elkezdték kiküldeni a választóknak. A helyzet drámai, mert beszéltünk olyan elvben közös jelöltekkel, akik nem tudják, hogy most MDF, MDF-SZDSZ vagy valami egészen más névre gyűjtsék-e az ajánlószelvényeket.

Az SZDSZ és az MDF is csapdába esett: a két párt olyan mértékű káderhiányban szenved, hogy egymás nélkül képtelenek lennének a jelöltállításra.

Egyes SZDSZ-esek Demszkyhez hasonlóan nem tartják véletlennek Mesterházy meggyanúsításának időzítését: ahogy a Fidesznek, úgy az MSZP-nek is érdeke lehet, hogy az SZDSZ-MDF szövetséget ellehetetlenítsék. Az érvelést szerintük alátámasztja, hogy a mostani botrányok ugyan több tízmilliós visszaélésekről szólnak, de feltehetően a fővárosi nagyberuházások körül nagyobb összegek is vándorolhattak illegálisan a pártok vagy magánszemélyek kasszáiba. Ha nem kizárólag politikai érdekek állnak a lebukások háttérben, úgy a közeljövőben nagyobb kaliberű korrupciós ügyek is kiderülhetnek, vélekednek azok, akik nem hisznek eléggé magyar igazságszolgáltatás függetlenségében.