Bajnai útmutatással búcsúzik

Parlamenti búcsúbeszédet tart hétfőn, napirend előtti felszólalásában Bajnai Gordon. A miniszterelnök eddig sem szivárogtatta ki előre mondandóját, most sem történt ilyen, ennek ellenére eddigi beszédei és csütörtökön, a Népszabadságban megjelent publicisztikája alapján felvázolható, hogy mire számíthatunk.

Búcsúbeszédében Bajnai valószínűleg kormányzati sorvezetőt hagy majd utódjára. Magyaroroszág választás előtt áll, de ez nem arról szól, hogy ki, hanem hogy hogyan fogja vezetni az országot, írta a miniszterelnök csütörtöki publicisztikájában. A hogyan kérdése Bajnait már miniszterelnök-jelölti felszólalásában is izgatta. Magyarország ugyanis az Orbán-kormány utolsó éveiben letért a fenntartható fejlődés pályájáról. A hibát a szocialista kormányok nemhogy nem korrigálták, de felelőtlen ígérgetésekkel, gazdasági alapot nélküöző költekezésekkel még fokozták is. Bár Gyurcsány kormányzásának volt egy pillanata - az őszödi beszéd -, ami fordulatot ígért, de cselekvés helyett csak frázisok jöttek. Tettek helyett szavak, hogy a budapesti 12. választókörzetben induló szocialista jelölt, Budai Bernadett volt kormányszóvivő cinikus ésvagy buta választási szlogenjét is ideidézzük, miszerint "szavak helyett tettek".

Utolsó roham a paternalizmus ellen

"Magyarország sok-sok éve jóval többet költ, amennyit megtermel" - mondta Bajnai már miniszterelnökként, első parlamenti felszólalásában - "Többet költünk szociális-védelmi kiadásokra, többet költünk az állam fenntartására". Emögött azonban nem csak a politikusok szűklátókörűsége, hatalmi érdekei húzódnak meg. A hiba a társadalomban, a magyar lakosság passzivitásában, az öngondoskodás hiányában, az egyéni felelősség kerülésében, a paternalizmus, a mindent megoldó állam iránti vonzódásában van, írta Bajnai csütörtöki publicisztikájában a Tárki társadalmiattitüd-vizsgálatára hivatkozva.

Kormányzása egy évében Bajnai konzekvensen képviselte, hogy Magyarországon a gazdasági kibontakozás két fő akadálya a munkákat terhelő járulékok és adók mértéke, valamint a szociális ellátórendszerek fenntarthatatlansága. Kevesen fizetnek sok adót, amiből sokakat támogatnak, nem csak a rászorulókat. Az, hogy ezek a mondatok első miniszterelnöki parlamenti felszólalása után az utolsóban is visszaköszönhetnek, nem feltétlenül az ő kudarca.

Népszabadságos publicisztikája alapján Bajnai a legfőbb ellenségnek és a legnagyobb veszélynek a paternalista államot látja. A veszély tényleg nagy. A gazdasági világválság még a fejlet nyugati társadalmakban is elhívta a paternalizmus, a gondoskodó-anyáskodó állam iránti igényt. Ezért is volt fontos kimondani, hogy "[m]a nem a kapitalizmus általános válságát, hanem egy, a kapitalizmusra jellemző válságot élünk át".
Egy olyan válságot, ami esélyt teremt. Esélyt arra, hogy szakítva az elmúlt tíz év rossz gyakorlatával ne a legalantasabb ösztönöket kielégítő, osztogató politikát folytassunk.

Bajnai egy éve konkrét feladatra, a válságkezelésre vállalkozott. Beszédében nyilván felsorolja majd az elért eredményeket, itt elég annyit megjegyezni, hogy ha többre nem is, a továbblépésre esélyt teremtett. Egy évvel ezelőtthöz képest az állam kevesebb pénzből működik, a nyugdíjrendszer rövid távon fenntartható, lényegesen csökkentek a munkavállalás terhei. A szociális ellátórendszer átalakítása elmaradt, de a legszükségesebb vágásokat végrehajtották. Az alapok adottak az új kormány számára.

Értő fülekre találhat

Utolsó beszédével Bajnai nagyban megkönnyítheti Orbán Viktor dolgát is - affelől ugye nincs kétség, hogy ki alakít kormányt a választások után. És mintha értő fülekre is találna. Mint arra a Demokrácia és Dilemma Intézet heti elemzésében rámutatott, Bajnai és Orbán egyre több mindenben értenek egyet. Orbán a Nagyítás című folyóiratban megjelent beszédében bírálta azt a szocialistáknak tulajdonított gyakorlatot, hogy a szavazókat anyagi előnyökkel kötik magukhoz. Igaz, nem a paternalizmus eltörlését, csupán egy másfajta paternalizmust hirdetett, de a stabil kormányzás igénye nála és Bajnainál is visszatérő momentum.

Bajnai ezt koalícióban képzeli el - erre utalt múlt heti, a Mozgó Világban megjelent interjújában, de miniszterelnök-jelölti és szűzbeszédében is. "Ez a közös nekirugaszkodás egyelőre nem jellemzi a magyar politikát" - ismerte el jelölti beszédében.

Míg az MSZP a Népszabadságban megjelent írásából csak a következő években felszabaduló 2000 milliárd forintnyi pluszpénzre alapozva már újabb osztogatásokról álmodik, a Fidesz vezetői egyre óvatosabban nyilatkoznak. Bajnai is inkább arra figyelmeztet, hogy folytatni kell az elmúlt évben megkezdett fiskális szigort, és az így beinduló növekedésből befolyó pluszpénzekből újabb reformokat, elsősorban a szociális ellátórendszerek fenntarthatóságát, a segélyezés rászorultsági alapú, esélyteremtést célzó átalakítását és az adórendszer reformját kéne finanszírozni.

Egy politikus búcsúüzenete

Bajnai utolsó üzenete pedig egyaránt szólhat mindkét oldal politikusainak is. Felelősségük nagy, választásaikkal befolyásolhatják, hogy az ország az öngondoskodás, a fenntartható fejlődés irányába indul-e, vagy a jólét hazugságát követve a hitelekből finanszírozott fellendülés és a megszorítások váltakozó pályáját követi. Ehhez hitelre és bizalomra van szükségük, amit a pártrendszer, a pártfinanszírozás átláthatóvá tételével szerezhetnek meg.

Bár a hétfői Bajnai parlamenti búcsúbeszéde, azzal, hogy ügyesen leválasztja magát a szocialisták kampányáról és a pártok fölé emelkedik, saját politikai jövőjét is megalapozhatja. Bár a kezdetektől tagadja, hogy politikai pályára készülne -  "Én nem Lendvai Ildikót, Dávid Ibolyát, Fodor Gábort vagy Orbán Viktort szeretném legyőzni, én csak a válságot", mondta első beszédében -, hétfőn egy jól felépített, magát népszerűtlen pártjáról ügyesen leválasztó politikus búcsúzik.