Mit csinál ennyi kerület?

A választások előtt szinte minden elemző, újság miniszteri posztot jósolt önnek. Belügyminiszterként, önkormányzati miniszterként is emlegették, végül mégsem lett kormánytag. Csalódott? A frakcióvezetés kevésbé látványos pozíció.

Volt egy beszélgetéssorozatom Orbán Viktorral, megkérdezte, milyen céljaim vannak. Egyértelművé tettem a számára, hogy hódmezővásárhelyi voltam, vagyok és leszek. A városfejlesztési munka még ambíciókat jelent a számomra, amiben még szívesen fejtenék ki további aktivitást. Ez behatárolta a lehetőségeimet. (Ha miniszteri posztot vállal, le kellett volna mondania a polgármesterségről - a szerk.) Azt is el kellett dönteni két ciklusnyi parlamenti politizálás után, hogy az ember hasznos frakciótagként működik-e, vagy nagyobb feladatokat is vállal. Egy frakcióvezetőnek nyilván sok lehetősége van, hogy a politizálás csínját-bínját kitanulja. Hogy ez a tudás hasznosítható-e, azt majd meglátjuk. Talán 2014-ben. Az még nagyon messze van. Fölajánlottam, hogy a frakcióvezetéssel megpróbálkoznék, azt mondta, hogy rendben van, így maradt el a kormánytagság.

A miniszteri tárcát jósló elemzések mindig Orbán Viktor bizalmi embereként mutatták be, akármit is jelentsen ez.

Ez egy bizalmi állás. Addig vagyok frakcióvezető, amíg a bizalom megvan. Azt a felvetést, hogy kié a frakció, a párté-e vagy a kormányé, életszerűtlennek tartom. Ez Orbán Viktor frakciója, ő jelölt a frakcióvezetésre, és a frakció abban érdekelt, hogy sikeres legyen a kormány.

Kósa Lajos mellett talán ön a legbefolyásosabb, legerősebb fideszes polgármester, és ilyen módon a párt önkormányzati politikájának is alakítója. A frakcióvezetői feladatok kivonják az önkormányzati politikából? Hátrébb szorul?

Amit önkormányzati politikában vallottam eddig, az túl radikális volt a Fidesz belső szakmai közvéleményének. Alapjaiban kérdőjeleztem meg a megyerendszer létjogosultságát. Szükség van-e egyáltalán megyei közgyűlésekre? Ott ül ötven képviselő, és nehezen tudnám meghatározni, mivel is foglalkoznak valójában. Mit csinál ennyi kerület Budapesten? Ezt az egészet újra kellene gondolni! Valamikor folyt egy önkormányzati vita a Fideszben, volt egy koncepció, a Bibó-féle közigazgatási elképzelés, ami nekem nagyon szimpatikus volt. Egy másik abból indult ki, hogy Európában két ezeréves önkormányzati rendszer van: az angol grófságok és a magyar megye. Ehhez a tradícióhoz érdemes ragaszkodni, ezt a megyei rendszert meg kell tartani. Azt gondolom, hogy a megye, mint „állami irányítási eszköz” értelmezendő. A kormány vagy az állam magát megyei szinten szervezze meg, és a polgárokat megyei szinten szolgálja ki. Legyen minden megyében OEP, nyugdíjbiztosítás, Apeh-kirendeltség satöbbi. Ehhez nem kell feltétlenül megyei képviselőtestület, ez túlbiztosítás. A megye számomra állami irányítási szint, nem demokratikus döntéshozatali eszköz. Magyarországon érettebb már a demokrácia annál, hogy ennyi féket kellene beépíteni.

Némi radikalizmus talán ráférne a magyar önkormányzati rendszerre, istentelen mennyiségű pénz folyik el benne.

Azoknak az önkormányzatoknak, amelyek a működésüket nem alakítják át, és hiteleket vesznek föl, hogy ki tudják fizetni a közalkalmazottak bérét, nem szabad támogatást adni. Az nem fog menni, hogy a magyar államnak olyan önkormányzatokat kell támogatnia, amelyek a villanyszámlára vesznek föl hitelt, mert nem merik bezárni azt az intézményt, amiben egyébként már nincsen senki. Tudomásul kell venni, hogy nem tud ennyi embert eltartani az önkormányzati világ. Az ország sem tud ennyi közalkalmazottnak kenyeret adni. Tarthatalan, hogy egymillióan élnek Magyarországon a közszférából.

Költségcsökkentésekről és intézménybezárásokról szó sem volt a Fidesz hivatalos kommunikációjában az elmúlt években.

Ha visszaszorultam az önkormányzati lobbiban vagy önkormányzati politikában, akkor annak inkább az az oka, hogy határozottabb megoldásokba is belevágnék.  Hódmezővásárhelyen hétszázötven dolgozója volt az kórháznak 2006-ban, most háromszázötven van. Háromezer közalkalmazottunk volt, most ezernyolcszáz. Ez három évi munka gyümölcse. A működésünkben pillanatnyilag nincs hiány, hiteleink fejlesztésekre mennek. Meglehetősen határozott elképzeléseimmel nyilván nem mindenki tud egyetérteni. Lehetnek más társadalompolitikai szempontok is. Például az, hogy ha most, a válság közepén a magyar állam kirak még három-négyszázezer embert a közszférából az utcára, annak drámai hatásai lehetnek. Az álláspontomat tehát a világgazdasági válság részben fölülírta. Vagy mégsem?

Értjük. Illetve mégsem. Akkor felülírta vagy nem?

Vannak helyek, ahol a leköszönő kormányok olyan csődöt hagytak maguk után, hogy utódaik kénytelenek voltak hozzákezdeni a közszféra lecsökkentéséhez.

Egyelőre az önkormányzati képviselők számának csökkentéséről van szó. Belenyúlnak-e mélyebben az önkormányzati rendszerbe?

Muszáj. 1990-ben gyorsan új önkormányzati törvényre volt szükség. Mit csináltak? Átvették az egész negyedik tanácstörvényt, amit előkészített az apparátus a nyolcvanas évek végére. Ez már régen nem fedi le a társadalmi folyamatokat, a gazdasági helyzetet. Egy dolog, hogy most azonnal csökkentjük az önkormányzati képviselők számát, a másik dolog, hogy jövőre a Fidesznek átfogó  önkormányzati reformot kell végrehajtania. Frakcióvezetőként ezt fogom képviselni. A mai önkormányzat nem kiszolgál, hanem uralkodik fölötted. Ha van valami, ami jól működhet, az a szolgáltató helyi közösség. A stabil, népszerű önkormányzatok ilyenek, sorolhatnék néhány jól vezetett települést Magyarországon, pártállástól függetlenül. Vannak olyan helyek, ahol a város szolgáltatásokat nyújt. Ha bemegyünk a városházára, mindent el tudunk intézni. Ugyanúgy kell működtetni egy várost, mint egy szolgáltató céget. Csak ott az adó a szolgáltatásnak a díja.

Friss frakcióvezetőként az alakuló ülésen rögtön egy jobbikos mikrobotránnyal került szembe, Vona Gábor mellényével.

Két héten keresztül mentek a majdnem semmibe vesző ötpárti tárgyalások. A végén Lendvai Ildikó dobta be, hogy mi lesz Vona Gábor mellényével, mintha sorskérdése volna ez a magyar hazának. Az egész kérdést óriási ritmusérzékkel az MSZP játszotta be az ötpárti tárgyalások témái közé. Ekkor Vona Gábor elmondta, hogy fekete mellényben és fehér ingben érkezik majd az alakuló ülésre. Megkérdeztek bennünket, hogy mi erről az álláspontunk. Az Országgyűlés alakuló ülését a köztársasági elnök hívja össze, magyarul, ahogy azt láttuk: harmincöt percig a köztársasági elnök ült a pupituson, neki van joga, hogy értékelje a helyzetet, értékelje a választási kampányt, a választást, az elmúlt időszakot, és iránymutatást adjon a jövőre nézve. Az Országgyűlés alakuló ülésének összehívását, és a köztársasági elnök mondatait is tisztelettel vette tudomásul a Fidesz. Ez az ő kompetenciája és felelőssége. Ennyi.

Jó, akkor inkább a személyes véleményét kérdezzük, reméljük, az kevésbé lesz diplomatikus. Polgármesterként már volt összecsattanása a Jobbikkal, amikor betiltotta az árpádsávos zászló használatát az ünnepeken.

Nem engedélyeztük a Magyar Gárda-gyűlést, ami egy toborzókörút része lett volna. Természetesen nem tudok azonosulni ezzel a fajta radikalizmussal. De a helyzet ennél bonyolultabb. Magyarországon nyolcszázharmincezren szavaztak a Jobbikra. Hova tegyem nyolcszázharmincezer ember szavazatát? Ennyi emberre nem mondhatom, hogy mind téved. Ha valaki demokrata, számára minden szavazat és minden mandátum egyforma. Nem mutogathatok egy képviselőre, hogy te ez nem lehetsz, vagy az nem lehetsz. Azt viszont nem lehet megengedni, hogy egy politikai párt a demokrácia és az alkotmány határait feszegesse. Az a dilettantizmus csúcsa, hogy a Magyar Gárdát jogerősen betiltották, a magyar kormány pedig semmit sem tett az elmúlt fél évben, hogy érvényt szerezzen ennek a bírói döntésnek, a törvénynek. Ha Vona Gábor szabálysértést követ el, akkor a kormány nem szívességet tesz, ha följelenti. Kutya kötelessége.

Úgy tűnik, a tiltás sem hatékony eszköz. A Jobbik, csak úgy, mint egész Kelet-Magyarországon, Hódmezővásárhelyen is kiemelkedően szerepelt, egyéni jelöltjük az ön körzetében több mint 25 százalékot kapott.

A Jobbik erős Keleten. Vásárhelyen is. Az MSZP nálunk tíz százalékkal maradt el az országos átlagától, a Jobbik pedig hét százalékkal múlta felül. Hódmezővásárhelyen és Kelet-Magyarországon nagyon sokan szociális okok miatt, megélhetési gondok miatt szavaztak a Jobbikra. Az ország bizonyos részein a közbiztonság, Keleten elsősorban a szegénység növeli a radikálisok táborát. Súlyos társadalmi feszültségek okozzák ezt, az emberek frusztráltak és elkeseredettek. Magam is találkoztam olyan emberrel, aki azzal állt föl egy lakossági fórumon, hogy ki kell zavarni a multi cégeket Magyarországról, miközben ő maga is egy multi cégnél dolgozik. Föltettem neki a kérdést, ember, maga azért állt föl, mert a saját munkahelyét akarja kizavarni az országból? Azt mondta, igen. Vajon milyen kiszolgáltatottnak és reményvesztettnek kell lenni ahhoz, hogy valaki fölálljon egy lakossági fórumon, és azt mondja, kérem, zárjuk be a munkahelyemet?

A Fidesz kevés megfogható választási igéreteinek egyike volt az elszámoltatás, az elmúlt nyolc év gyanús ügyeinek kivizsgálása. Erre külön elnöki megbízottat is kinevezett Orbán Viktor, Balsai István volt igazságügyminiszter személyében. Egyes elemzések szerint azonban a frakcióvezetés is jelentős szerepet vállalna a múltfeltárásban, és természetesen a szocialisták nyomás alatt tartásában.

Egy országgyűlési határozati javaslattal két rendkívül fontos ügyet szeretnénk megoldani: a tévészékház ostromától október 23-ig terjedő eseményeket és az augusztus 20-i tűzijátékot. Mindkét esetben nagyon fontosnak tartom az állam felelősségének elismerését, és a kárigények teljesítését. A belügyminiszter félreérthető és szerencsétlen nyilatkozata ellenére ragaszkodni fogunk minden ügynek a kivizsgálásához.

Eddig is rengeteg vizsgálat folyt, ki lehet még deríteni ezek után bármit?

Sokan azt mondják, hogy ez egy reménytelen vállalkozás, de én egyáltalán nem így gondolom. Létezik több olyan rendőri jelentés, az ombudsmani jelentés, amelyek világosan tartalmazzák a tényeket, de ezekből nem vontak le következtetést eddig. Nem vizsgálták a felelősséget a legmagasabb döntési szinteken. A tévészékház ostrománál senki sem érti, ki adott utasítást arra, hogy az épület mögött, a Nádor utcában több száz állig fölfegyverzett készenléti rendőr tétlenül várja meg, hogy a másik oldalon a tömeg szétverje a bejáratot és a székház előterét. Emlékezzünk, az akkori miniszterelnök azt mondta aznap este az egyik kereskedelmi televízióban: személyesen instruálja az országos rendőrfőkapitány helyettesét. A másik felelősségi kérdés: október 23-án egy kisebb társaság balhézni kezdett az Alkotmány utcában. A kődobálókat a rendőrök kiszorították a Bajcsy-Zsilinszky útra, és ott hozott valaki egy döntést, azt is tudjuk kicsoda, Gergényi Péter budapesti főkapitány, hogy a randalírozókat nem a városból kifelé szorítja, hanem a belváros felé tereli, arra, amerre a Fidesz ünnepi rendezvénye zajlott. A Fidesz rendezvénye az Astoriánál délután négy  óráig tartott, négy óra három perckor a biztosítást vezető rendőrtiszt azt az utasítást adta, hogy meg kell kezdeni az oszlatást. És a többit tudjuk: kardlapos roham, ártatlan megemlékezők összeverése... Ha az igazság nem derül ki, az embereknek nincs okuk tisztelni a rendőrséget.

Gyurcsány Ferenc is célkeresztben lesz?

Neki mégis csak volt befolyása a dolgok alakulására az elmúlt nyolc évben, nem? Időszerű volna megkérdezni, hogyan látja ezeket az ügyeket. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a volt miniszterelnök a magyar közvéleményt mindenféle dolgozatokkal traktálja, de arról nem ír, hogy a személyes felelősségét hogyan ítéli meg. Szívesen látnék egy ilyen, egyelőre még önkéntes vallomást. Közben rendőrségi, ügyészségi nyomozások zajlanak. Megszületett a Zuschlag-ügyben az elsőfokú ítélet. Az MSZP egy másik reménységét nemrég rabláncon vezették el. A szocialistáknak lassan nagyobb a börtönfrakciója, mint a parlamenti. A BKV nevét már ki sem ejtem. Vagy: 2006-ban Magyarország a görögökhöz hasonlóan meghamisította a saját könyvelését. A volt miniszterelnök költségvetési trükkök százairól regélt négy éve. Hogyan várhatjuk el egy vállalkozótól ezek után, hogy ne csaljon adót, ne hamisítsa meg a könyveit - bár a magyar adórendszer szinte kényszeríti erre - ha egy kormánynak ezt megengedjük? Egy ügyvezető, egy könyvelő felel a cégért, de a magyar köztársaság miniszterelnökének nincsen felelőssége? El kellene fogadnunk ezt? Kísérletet se tegyünk arra, hogy tisztázzuk, hogyan kerültünk ide?