Integrálódott magyar közösségek kellenek

Péntek délután fél ötkor, a trianoni békeszerződés 90 évvel ezelőtti aláírásának időpontjában a történelmi zászlók bevonulásával és harangzúgással kezdődött a parlament Trianon-emlékülése. A képviselők hétfőn fogadták el a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, amely az ország feldarabolását véglegesítő trianoni békeszerződés évfordulóját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.

Trianon-emléknapról beszélünk, ám a parlamenti megemlékezést inkább az összetartozás, a múlt helyett a jövő dominálta. Bár mindegyik szónok megemlékezett az apropóról, inkább a megoldást keresték, mint a múltat elemezték.

Schmitt Pál például tíz évet tekintett előre a jövőbe. Reményei szerint a békeszerződés 100 évfordulójára már eltűnnek a magyarokat elválasztó határok, minden magyar lakta terület része lesz az Európai Uniónak. "Ha komolyan vesszük a nemzet határon felüli újraegyesítését, akkor mondhatjuk, hogy szembenéztünk a múlttal" - mondta. Ez nem revíziót, hanem békés együttműködést jelent, és Európa jövője is a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapul. "A jövendőnek viszont urai vagyunk" - zárta Széchenyit idézve beszédét.

Sólyom László köztársasági elnök is hasonló szellemben beszélt. "Az emléknap akkor éri el feladatát, ha valóban új korszakot nyit a nemzet egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek" - mondta.

A történelmi királyság szétesésével újra kellet alkotni önképünket és viszonyunkat a környező népekkel, akik saját nemzetépítésük sikereként élték meg a békeszerződést, mondta. Sólyom szerint be kell látni, hogy a nemzet és az ország nem szükségképpen esik egybe. Magyarországon is élnek kisebbségek, ahogy a magyarság is él kisebbségben. Olyan állampolgársági modell kialakítására van szükség, mely lehetőséget ad a nemzethez tartozás és az állam iránti lojalitás megélésére is.

Szükséges, hogy a politikai nemzetek lehetővé tegyék a kulturális nemzetek együttélését. De ugyanilyen fontos, hogy integrálják is állampolgáraikat, ahogy Magyarországnak sem etnikai zárványokra, hanem országukba és régiójukba integrálódni képes nemzetrészekre van szükség.

Sólyom pozitívan értékelte, hogy a nemzeti összetartozás törvénye nem a történelmi magyar államról, hanem a magyar nemzetről szól. Hogy a törvényt tartalommal is megtölthessék, ahhoz "érzelmi politizálás helyett a helyzet alapos, tárgyilagos felmérésére van szükség", ehhez felajánlotta azt az ismeretanyagot, amit határon túli szakemberek az elnöki palotában folytatott konferenciáin halmoztak fel.

Ismertette azokat az igényeket is, melyek ezeken a megbeszéléseken felmerültek. A magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismerését helyi és regionális szinten, a területi egységek olyan beosztását, hogy az egy tömbben élő magyarok többségben lehessenek, így a nyelvi jogokat területhez is lehetne kötni. Az oktatási és kulturális rendszer kiépítésének jogát és támogatását, valamint magyarországi egyéni emancipációjukat is fontosnak tartják - ez utóbbi azt jelenti, hogy Magyarországon ne kezeljék őket idegenként.

A szomszédokkal kapcsolatban pedig érzelmi és morális integrációra van szükség. Fontos a belátás, annak elismerése, hogy más népeknek is joguk van létezni. "Jóindulatú és felszabadult kölcsönösségről" beszélt, melyben Magyarország feladata, hogy empátiával viseltessen a szomszédok iránt, és így lépjen fel a magyarság jogaiért. Ugyanakkor figyelmeztetett rá, hogy a szomszéd népek értékrendjének megváltozása nélkül nincs esély a megbékélésre. Hogy a magyarellenesség ne lehessen könnyen kijátszható fegyver, azt ajánlotta, hogy a magyar politikai vezetés közvetlenül, saját nyelvén is tájékoztassa a környező országok lakóit nemzetpolitikai elképzeléseiről.

A parlament ülését Német László nyagybecskereki megyéspüspök beszéde, illetve a nemzeti összetartozásról szóló törvény szövegének felolvasása zárta. Az MSZP frakciója Szili Katalin volt házelnök és ismert különutas kivételével nem vett részt az emlékülésen. Az ülés után a Fidesz és a KDNP képviselői átvonultak a Szent István-bazilikába.