A bevándorlásra nem szokás ráfizetni

Nagyon valószínű, hogy már 10 millió alatt van a magyar lakosság, viszonylag pontos adatot azonban a népszámlálások adnak, vagyis tízévente van kép arról, hányan élnek Magyarországon. A népességszám meghatározásakor az egyik legnagyobb bizonytalanságot mindig a migrációs adat jelenti, az elvándorlásról különösen nehéz konkrétumokat találni. Az biztos, hogy Magyarországon negatív demográfiai folyamatok zajlanak: alacsony a termékenység, feltehetően nincsen komoly vándorlási többlet. Melegh Attila egyetemi docenssel, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársával a népességfogyásról, és ehhez kapcsolódóan a bevándorlásról beszélgettünk.

Jelenleg annyit lehet biztosan tudni más országok statisztikáiból, hogy a főbb fogadó országokban körülbelül 120 ezer bejelentett magyar él, azaz ők ott bevándorlónak minősülnek. Ehhez képest a Magyarországon tartózkodó külföldiek száma 180-190 ezer körül van. Ezekből az adatokból egy pozitív szám jön ki, teljesen biztosak mégse lehetünk: ha például a magyarok úgy vándorolnak ki, hogy ott nem jelentkeznek be, akkor ezekben a statisztikákban nem jelennek meg.

A magyarok legfontosabb célországa mindig is Németország és Ausztria volt, népszerű még Nagy-Britannia, Spanyolország és Olaszország. A migráció jellemzően nem egyéni kalkuláció eredménye, a történeti kapcsolatoknak van jelentőségük elsősorban – általában oda vándorolnak az emberek nagyobb számban, ahol már egy intézményesült kapcsolati rendszer működik.

Magyarországra csaknem 150 országból érkeztek már bevándorlók, jellemzően mindegyikből kevesen. A legtöbben, főként magyarok, a szomszédos országokból jönnek: Szerbia, Románia, Ukrajna, Szlovákia. Számításba jön még Németország, Oroszország, Kína, Vietnám.

Nincs elég munkahely

A magyar társadalom nagy problémájának a szakember a hihetetlenül rossz munkaerő-piaci helyzetet látja: az 54 százalékos foglalkoztatási ráta a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyon kevés bejelentett munkahely létesül. Mivel a demográfiai trendek mindig tükröznek egyéb jelenségeket, a problémát annak mozgatójában kell keresni. Esetünkben a munkaerő-piaci adatok nagyban magyarázhatják a népességfogyást.

Magyarország népesedési mutatói már hosszú ideje negatív rekordokat döntenek. Az első olyan európai ország voltunk, ahol csökkenni kezdett a népesség, nagyon hamar leesett a házas termékenység, már a húszas években léteztek erről adatok. A relatív magas halandóság is joggal aggaszt mindenkit.

Éles verseny, erős ellenérzések

Az alacsony foglalkoztatottság miatt felerősödik a verseny. Sokan viszont lemaradnak bőrszín vagy kulturális alapon, hátrányba kerülhetnek az alacsony iskolai végzettségűek, a nők, a 45 évesnél idősebbek, a bevándorlók.

„Amikor ennyire éles a helyzet, felerősödnek az ellenérzések, és mindenki szeretné a másikat egy pohár vízben megfojtani.” Melegh Attila szerint ilyen munkaerő-piaci adatok mellett a termékenységi mutatók aligha fognak jelentősen javulni, mert ebben a bizonytalanságban az emberek annyira rettegnek, hogy nem gondolkoznak gyermekvállaláson.

Magyarország helyzete annyiban sajátos Európán belül is, hogy míg általánosságban a bevándorlók munkaerő-piaci helyzete egy fokkal rosszabb a helyiekénél, Magyarországon a 2001-es népszámlálási adatokból az látszott, hogy helyzetük korántsem reménytelen, mert iskolázottabbak.

A migránsokkal foglalkozó közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy egész Európa elzárkózó, de erre a magyarok még egy kicsit rá is erősítenek, mivel attól félnek, hogy a külföldről érkezők elveszik a munkájukat. Az emberek tehát pontosan érzékelik, hogy Magyarországon nem lehet munkát találni, ez pedig negatívan hat a migránsok megítélésre.

Kováts András szociológus, a Menedék Egyesület igazgatója, az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a Magyar Narancsnak azzal magyarázta a magyarok idegenekkel szembeni ellenérzését, hogy kevés migráns érkezik az országba, így a lakosság számára ismeretlenek. Emellett szerinte az elfogadás tükrözi a társadalom általános állapotát is: amíg magunkat, egymást, a helyzetünket nem szeretjük, a migránsokkal szembeni érzésekben is nehéz érdemi változásra számítani.

Melegh Attila hasonlóan vélekedett, szerinte van az országnak egy minimális vonzóképessége, ami megfelel a munka-erőpiaci helyzetünknek, emellett ő se tartja kifejezetten barátságosnak a magyarokat.

A bevándorlók dolga amúgy sem könnyű, mert bár a magyar jogszabályok az EU-ban középutasnak számítanak, erősen szelektál és szigorúak a kritériumok.

Több kutatás, így egy ENSZ-jelentés is arra jutott, hogy összességében a bevándorlók segítik a gazdaság fellendülését, többet hoznak, mint amennyit elvisznek. Részletes vizsgálatok megállapították például, hogy a befogadó közösségben nőtt a foglalkoztatottság, a bevándorlók nem a helyiek hátrányára helyezkedtek el, illetve javult a befektetői kedv.

Melegh Attila annyit tett hozzá, hogy Magyarországon elég megnézni a társadalombiztosítási befizetéseket, abból is látszik, hogy a bevándorlásra nem szokás ráfizetni. Az illegális bevándorlók esetében ez még jobban látszik, hiszen ők nem részesülnek szolgáltatásokban, de munkájukkal hozzájárulnak a nemzetgazdasághoz. Arra hívta fel a figyelmet ugyanakkor, hogy gazdasági fejlődést kizárólag migrációra nem lehet alapozni.

A bevándorlás a megoldás?

Egy felmérés szerint a régi EU-s tagországok lakossága sokkal inkább elfogadja a bevándorlást a népesség-csökkenést ellensúlyozására. Azokban az országokban viszont, amelyek 2004 után csatlakoztak, sokkal negatívabb a lakosság hozzáállása. Ebben az eltérő társadalmi fejlődés mellett az is szerepet játszhat, hogy ezekben az országokban (Csehország kivételével) általában rosszabb a munkaerő-piaci helyzet mint nyugaton.

Magyarországnak nincs migrációs stratégiája, az EU-ban viszont évek óta foglalkoznak egy olyan terv kialakításával, amelynek alapján a bevándorlók integrálását úgy segítenék, hogy ezzel enyhüljenek a népességfogyás  negatív hatásai. Jelenleg azonban az a gondolat erősödik, hogy a bevándorlás visszafordítható folyamat legyen, ezért feltételes társadalmi tagságról kezdenek beszélni. Ez a szelekciós gondolkodás, amit a szakember nem tart megfelelőnek, azt jelenti, hogy aki jól meggyökerezik, az rendben van, aki viszont nem tud integrálódni, az jobb, ha távozik az országból. A szakember szerint migrációt így menedzselni nem életszerű és nehezen kivitelezhető, mivel egy komplex és sok tekintetben autonóm folyamatról van szó.

Másrészt létezik egy pozitív várakozás is a bevándorlással kapcsolatban, mert egy valamit biztosan megold: ez pedig a népességszám – ha bevándorlási többlet van, akkor logikusan nem esik akkorát a népességszám. Magyarországot bizonyos mértékben a bevándorlás megmentené, ezekkel a demográfiai folyamatokkal már sokkal rosszabb helyzetben lennénk, ha nem lenne évi 15 ezres bevándorlási többlet.

A termékenységi problémákra azonban Melegh nem tartja megoldásnak a bevándorlást, mert a kívülről érkezők általában nem termékenyebbek az őket befogadőknál. A szakirodalom szerint is nagyon gyorsan alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, így a bevándorlók gyerekszámával való riogatásnak nincs semmi alapja – ez például Franciaországban téma. Emellett a migránsok küszködnek az életükben, a megélhetésüknek extraköltségei vannak, újra kell szervezniük kapcsolataikat, ezekből pedig nem az következik, hogy magasabb termékenységet mutatnának.

A magyaroknak 500 ezer munkahelyre van szükségük

A termékenység alacsony szintjén Melegh Attila szerint nagyon nehéz változtatni, a kulcsa a szelektív verseny tompításában van. Ehhez a magyar foglalkoztatottságot legalább 15 százalékkal meg kell emelni, szerinte azonban egy ilyen radikális lépésre a piaci szereplők önmagukban nem képesek.

„1990 óta kiesett másfélmillió munkahely, amiből minimum 500 ezret vissza kell pótolni. Ha hosszabb távon nem megyünk egymillió fölé, annak nagyon súlyos következményei lesznek, a jelei már most is látszanak.”