Magyarországon tényleg szépen lehet meghalni?

Nagy-Britanniában viselik leginkább a szívükön a gyógyíthatatlan betegek hospice és palliatív ellátását, derült ki az Economist Intelligence Unit negyven országra kiterjedő tanulmányából, amelyet helyi szakemberek és szakmai adatok alapján készítettek el. Magyarország az előkelő 11. helyen szerepel az összesített listában, a Franciaországgal megegyező 6,1 pontot érte el a tízes skálán. A környező országok mellett hátrébb következik többek között Olaszország, Spanyolország és Portugália is, míg Kína és India szerepel a lista végén.

Sokszor a fejlettebb országokban is mellőzik

A Palliatív Ellátás Világszövetségének adatai szerint évente százmillió embernek lenne szüksége hospice és palliatív segítségre, azonban ez tíz százalékukhoz sem jut el. A lap elemzői szerint a gazdagabb, fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országok sem feltétlenül járnak élen a hospice-palliatív ellátás koncepciójának kidolgozásában, a gyógyíthatatlan betegeket segítő rendszer erősítésében, miközben erre az elöregedő társadalmakban is egyre nagyobb szükség lenne.

Sok országban a hospice betegellátást biztosító intézmények teljesen kívül esnek az állami rendszeren, adományokból tartják fent magukat, miközben az ilyen helyeken dolgozók képzése sem épült ki megfelelően. Elsősorban Ázsiában a fájdalomcsillapításhoz szükséges opiátok sem érhetőek el széles körben, a kormányzatok sokszor nem megfelelő felhasználásuktól félnek.

Az elemzők egy összetett értékelési rendszer alapján pontozták az országokat, Magyarország a negyedik helyen végzett az összesítésben a legnagyobb súllyal latba eső Haldoklók Betegellátásának Minősége kategóriában, a vizsgált európai országok közül egyedül Nagy-Britannia áll jobb helyen. Egyedül az ellátás hozzáférhetőségénél kerültünk ki az első húszból.

Magyarország a lista első felében a felmérésekben

Dr. Hegedűs Katalin, a Hospice-Palliatív Egyesület vezetőségi tagja, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese szerint több szempont is közrejátszhatott abban, hogy Magyarország a lista elején végzett. Bár ennyire előkelő helyen nem szoktunk szerepelni, de rendszerint az első feléhez tartozunk a hasonló nemzetközi felmérésekben, az Economist Intelligence Unitnál mögénk sorolt Lengyelország előz meg minket a kelet-európai térségben.

Magyarországon az elsősorban karitatív alapról induló hospice és az egészségügyi rendszeren belül magas színvonalú ellátást jelentő palliatív rendszer összekapcsolásán dolgoztak már a 90-es évek elejétől. Nagy előnyt jelent, hogy a hospice-palliatív ellátásnak több más országgal ellentétben megfelelő törvényi háttere van, pontosan meg van határozva, hogy ki minősül haldoklónak, és a rendszer az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) által finanszírozott.

Évente ötezer embernek segítenek

A hospice ellátás elsősorban végstádiumú daganatos betegekre vonatkozik, a legtöbben életük utolsó két-három hónapja alatt veszik igénybe a segítőket. A hospice-palliatív ellátás így nem egyenlő a kórházakban kialakított elfekvőkkel, hanem egy támogató rendszert kínál a betegnek és családjának az életminőség fenntartására. Évente harmincezer ember hal meg rákban Magyarországon, közülük négy-ötezren jutnak hospice ellátáshoz, ők nem kerülnek a krónikus vagy belgyógyászati osztályokra. Összehasonlításképpen az Economist listájában első helyre sorolt Nagy-Britanniában sem több 30-40 százaléknál ez az arány, sokan nem igénylik a szolgáltatást.

Erősen szabályozva van, hogy kik, milyen kritériumoknak megfelelve indíthatnak hospice szolgálatot, ezeknél általában húsz-huszonöt nővér, gyógytornászok és orvosok dolgoznak. Hetven-hetvenöt szolgálat működik Magyarországon, ennek nagy része otthoni ellátást nyújt, de létezik egy befekvési lehetőséggel rendelkező hospice ház, míg tizenkettőt kórházi osztályokon hoztak létre. Ezek az ország 80-90 százalékát lefedik, ha azt nézzük, hogy bármelyik kis faluból is elérhető-e az ellátás. Az intézményi ellátás az otthoninál sajnos lassabban fejlődik, mondta Hegedűs Katalin.

A kórházi osztályokon sokszor csak adott tünet kezelésére fekszenek be a betegek, utána kérésükre hazaengedik őket. Az osztályokon kutyasimogatótól kezdve masszázson át gyógytornáig elérhető lehetőségekkel biztosítják a betegek nyugalmát. Az otthoni ellátásban kezdetben hetente egyszer-kétszer keresik fel a beteget, tanácsadást nyújtanak a családnak is, később az állapotának rosszabbodásával már naponta biztosítanak megfelelő ellátást.

Megismertetik a rendszert

Az Economist Intelligence Unit által vizsgált szempontrendszerben Magyarország élen jár a szemléletformálásban. Hegedűs Katalin példaként említette a Budapest Hospice Házat, amely többek között a Méltóság Mezeje programmal is felhívta a figyelmet magára és a hospice ellátásra. A mozgalom az iskolák és óvodák bevonásával erősíti a társadalmi szolidaritást, a gyerekek nárciszt ültetnek, a programban futóversenyekkel hívják fel a figyelmet a betegekre.

Az ellátás szakszerű működtetéséhez nélkülözhetetlen képzési oldal az egészségügyi szakápolók, nővérek szintjén fejlett, OKJ-s képzés is létezik kifejezetten hospice ellátáshoz. Az orvosok esetében van palliatív terápiás kurzus az egyetemeken, azonban Európa több országával ellentétben szakvizsga nincsen belőle. Az orvosoknak így is komolyan fel kell készülniük, legalább nyolcvan órát teljesíteniük kell graduális, posztgraduális képzéseken vagy tanfolyamokon, illetve a hospice szolgálatnál eltöltött gyakorlaton.

Gyorsan hozzáférhetők a legújabb gyógyszerek

Az Economist a listájában számos, elsősorban ázsiai országot hátra sorolt, hogy csak nehezen lehet hozzáférni a gyógyíthatatlan betegek szenvedésein enyhítő fájdalomcsillapítókhoz, Magyarországon azonban szinte a nyugati országokkal egyidőben elérhetőek a legújabb gyógyszerek. Egy most áprilisban egy nyugati konferencián bemutatott morfiumtartalmú gyógyszer például már májusban bemutatkozott Magyarországon is, mondta Hegedűs Katalin.

Az orvos-beteg kapcsolat is egyre javul, a leendő orvosoknak a kötelező kommunikációs gyakorlatokon is megtanítják az egyetemen, hogyan tekintsék partnernek a gyógyíthatatlan betegeket. Magyarországon például Kínával ellentétben az egészségügy mellett a társadalomban sem számít tabunak a halál kérdése, a gyógyíthatatlan betegek sorsa. Az orvosok a legtöbb helyen már nyíltan beszélnek a beteggel az állapotáról, mindent ismertetnek vele.