A beteg bőrére megy a kórházi adósság

A Nemzetierőforrás-minisztérium július 26-án kérte a kórházakat arra, hogy egy adatlapon közöljék tartozásaikat. Az augusztus 10-i határidőig a 173 fekvőbeteg-ellátással foglalkozó intézményből 171 jelentett adatokat. Bár a tárca egészségügyi államtitkára szerint eddig ez a legteljesebb és legátfogóbb felmérés a kórházak adósságállományáról, Szócska Miklós pontos összeget egyelőre nem mondott. Csak annyit közölt: közel 40 milliárd forint a kórházak lejárt adóssága.

A Népszabadság korábban közzétett egy listát, amely szerint a kórházak teljes adóssága 71,5 milliárd forint, amiből 37 milliárd a lejárt tartozás. A 71,5 milliárd forintos összeget ugyan nem cáfolták, de mint elhangzott: ezen belül csak a lejárt tartozást tekintik adósságnak. Miután a kórházak a bér és járulék kifizetésével nem késhetnek, tartozásaik nagy része a gyógyszernagykereskedők, közműcégek és más beszállítók felé jelentkezik.

Öt ok

A Népszabadságban megjelent lista szerint a legtöbb lejárt tartozása a Pécsi Tudományegyetemnek van (4,9 milliárd forint), majd a sorban a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alatt álló Állami Egészségügyi Központ (4,3 milliárd forint), illetve a Szegedi Tudományegyetem Szentgyörgyi Albert Klinikai Központja és a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház következik egyaránt 2,6 milliárdos adóssággal.

Szócska Miklós bejelentette: a Magyar Kórházszövetséggel, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesülettel, az Egyetemi Klinikák Szövetségével, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével és a Medicina 2000 nevű egyesülettel megállapodtak abban, hogy ezentúl negyedévente megismétlik az adósságjelentést.

A felek öt okot határoztak meg a kórházak adósságának felhalmozódására: az ágazatból korábban kivont forrásokat, az informális kapcsolatokon alapuló aránytalan osztogatást, a finanszírozás módszerét, a nem a szükségletekhez igazodó, stratégia nélküli fejlesztéseket és a kórházi menedzsmentek hibáit.

Hibás döntések

"Vannak kórházak, amelyek nem önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe" - hangsúlyozta Szócska Miklós. Az Index kérdésére az államtitkár elmondta: az adósságok rendezésekor a korábban hibás vezetői döntéseket hozó kórházak csak felügyelettel használhatják fel a konszolidációra kapott forrásokat. Az adósságjelentés módszertanát az egészségügyi államtitkárság a Magyar Kórházszövetséggel közösen dolgozta ki. Korábban Rácz Jenő, a Kórházszövetség elnöke egyértelművé tette, hogy aki nem vesz részt a felmérésben, az lemond a pénzügyi rendezés lehetőségéről.

A kórházak adósságáról eddig jórészt csak becslések láttak napvilágot. Ezek 25-150 milliárd forint közötti összegre tették a tartozásokat. Tavaly a konszolidációs tárgyalásokra 125 kórház 22 milliárdos adósságot jelentett, de mindenki tudta, hogy az adósság ennél jóval több.

Trükköztek

Eddig nem is létezett egységes módszertan a kórházi tartozások felmérésére. "Korábban azért sem lehetett tudni, mennyi a kórházak tartozása, mert nem pontos kategóriák mentén határozták meg a lejárt és nem lejárt tartozások arányát. Sok intézmény akár több hónapra átütemezte az éppen lejáró tartozását, így az nem jelent meg az adósságjelentésekben. Feltehető, hogy a kórházvezetők most is trükközni próbáltak ezzel, csak nem tudták eldönteni, mi a jobb nekik: ha kevés vagy ha sok adósságot jelentenek" - mondta az Indexnek Sinkó Eszter a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának helyettes vezetője.

Az adósság felhalmozódása ugyanakkor az intézmények alulfinanszírozottsága miatt szükségszerű. Legutóbb idén júliusban Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke jelezte: az intézmények havonta 8-20 százalékkal kevesebb pénzt kapnak az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól, mint amennyi a működésükhöz szükséges.

Higítják az ellátást

A most feltárt adósságoktól függetlenül a magyar kórházi rendszer - egymást erősítő folyamatok eredményeképpen, apró lépésekben - már régebben összeomlott: lényegesen kevesebb beteget lát el, mint korábban és egyre kevésbé releváns szolgáltatásokat ad, véli Sinkó Eszter. Az alulfinanszírozottság miatt a kórházak egy része “higítja” az ellátásokat. Spórolásból több éve túlhaladott technológiákat alkalmaznak újra, holott az új eljárások nem véletlenül terjedtek el, hiszen hatékonyabbak, gyorsabb gyógyulást eredményeznek  és a betegnek kevésbé fájdalmasak.

Egy átszakadt hasfalat szövetbarát hálóval is meg lehet gyógyítani, egyes kórházak azonban ehelyett inkább csak a hagyományos és olcsóbb varrást alkalmazzák, amelynél nagyobb az esélye a sérv kiújulásának és az újabb költséges ellátásoknak, említett egy példát Sinkó. Kiszámíthatatlan, milyen ellátást kapnak a daganatos betegek. Hiába vannak protokollok, jó, ha ezeket az esetek 30-50 százalékában betartják, mert annyira kevés forráshoz jutnak a kórházak. Miután nem megfelelő költségen finanszírozzák a bonyolult, drága beavatkozást igénylő eseteket, ezeket automatikusan az egyetemi klinikákra küldik, amelyek emiatt még jobban eladósodnak.

Rossz a kórházak közötti munkamegosztás is. Túl sok intézmény foglalkozik túl sok típusú ellátással. Vannak kórházak, amelyek megfelelő műszerek és szaktudás nélkül végeznek komplikált beavatkozásokat, amelyeknek a beteg látja kárát. A csúcsintézményekben ugyan továbbra is a legmagasabb színvonalú az ellátás, de a magyar kórházi ellátás átlagos minősége rosszabb mint 2006 előtt, állítja Sinkó Eszter.

A társulás a megoldás?

A kórházi érdekképviseletek és a minisztérium már az adatgyűjtést előkészítő tárgyalásokon egyetértettek abban, hogy az adósságok rendezését csak a struktúra átalakításával együtt lehet végrehajtani. Az ugyanakkor tudható, hogy az Orbán-kormány nem akar reformot az egészségügyben, vagy legalábbis ezt semmiképpen nem nevezné így.

Szócska Miklós korábban arra utalt: ugyan szabályozott keretek között az egészségügyben helye van a magántőkének, a kormány nem magánforrásokból akarja megoldani a helyzetet. Gondolkodnak a kórházak területi és funkcionális összevonásán. Ha a kórházak beszerzési társulásokká alakulnak, közösen szerzik be a gyógyszert és a műszereket, vagy ugyanazt az informatikai rendszert működtetik, árelőnyt érhetnek el. Meg akarják erősíteni az ellátásszervezést is. Ha a betegek útját a rendszerben ésszerűbben irányítják, kiszűrik a párhuzamosságokat és a fölösleges vizsgálatokat, megtakarítás érhető el.

A hálapénz is hátráltatja az átalakítást

Sinkó Eszter szerint volna lehetőség arra, hogy a kórházak kevesebb költséggel működjenek. Számos beavatkozást ma már egynapos sebészeti műtétekkel meg lehet csinálni. Ebben az esetben nem kellene több éjszakai nővért fizetni, s alacsonyabb lenne a súlyos gyógyszerkiadásokat okozó kórházi fertőzések aránya is.

Az utóbbi években jelentősen emelkedett az egynapos beavatkozások száma, de sok kórház még mindig nincs tisztában azzal, hogy ehhez nem kell külön kontingenst kapnia, enélkül is elszámolhatja az ilyen ellátásokat az egészségbiztosító felé. Sinkó Eszter szerint az egynapos beavatkozások növekedését a hálapénzrendszer is hátráltatja: az orvosok akkor számíthatnak több paraszolvenciára, ha a beteget fektetik a kórházban.

Ha nem lesz strukturális átalakítás, az adósság újratermelődik, hívta fel a figyelmet Sinkó Eszter. A menedzserképző helyettes igazgatója szerint is fontos a betegutak rendezése, hogy a beteget a megfelelő helyen, a megfelelő szinten lássák el, majd az utógondozást is biztosítsák, és eközben elkerüljék a fölösleges költségeket okozó párhuzamosságokat. Meg kell erősíteni az alapellátást is, hogy a háziorvos is érdekelt legyen abban, hogy a beteget a saját szintjén ellássa. Megoldás lehet bizonyos ellátások centralizálása is.

Az egészségügyi szakértő szerint az év végéig legalább 50 milliárd forintot kellene szánnia a kormánynak arra, hogy a várólistákat érzékelhető módon le lehessen rövidíteni. Már tízmilliárd forinttal alapvető változást lehetne elérni a járó-, és fekvőbetegek ellátás közötti arányokban, a járó javára, az elszámolható teljesítmények újracsoportosításával. Azt semmiképpen nem szabadna hagyni, hangsúlyozta Sinkó Eszter, hogy a kórházak úgy kapjanak friss forrást, hogy ezért cserébe ne kelljen kimutatniuk több ellátást, azaz ne közvetlenül a betegre fordítsák a kapott többletbevételt.