Ki emelje fel a porból a magyar baloldalt?

"Meg kellene érteni, hogy a politikusoknak is van szavatossági idejük, és ha az lejár, az illetőnek egészen biztosan vissza kell vonulnia az első sorból." Ezt Botka László újraválasztott szegedi polgármester mondta a Népszabadságnak. "Az lenne a jó, ha hosszú évek kibeszéletlensége után okos, türelmes, egymásra is figyelő vitában tudnánk dönteni a magyar baloldal jövőjéről. Ebben a vitában én is részt fogok venni." Ezt a platformalapító Gyurcsány Ferenc írja itt. Az országos napilapnak az egykori miniszterelnök is nyilatkozott, és megígérte, minden hatalmi harcot kikerül. Sőt: gyulai vendégjátéka során azt is elmondta, nem siet sehova. Az értékvezérelt politikában nem történhetne másként.

Az kívülről is látszik, hogy az MSZP-t újjá kell építeni. Ebben a pillanatban még a legkiválóbb politikai elemzők sem tudják biztosan, a reformokat a párton belül célszerű-e végrehajtani, vagy azon kívül dolgozva kell felemelni a baloldal zászlaját. Egyvalami azonban az önkormányzati választások után biztosnak tűnik: a Fidesznek nem lesz váltópártja a Jobbik és az LMP, a baloldalra pedig van igény, mindegy, milyen formában talál magára. A következő méredzkedésekig van három és fél év, lehet építkezni. A Fidesz 1994 után, az imént említett két ellenzéki képződmény az előző ciklusban bizonyította be, a semmiből is lehet valami. Az MSZP pedig most is több, mint a semmi.

De ki építse fel áldozatos munkával a valamit? Balfelől Kádár János óta senki sem volt képes maga alá teperni a többieket, és világító fáklyaként vezetni a pártot évtizedeken át. Az MSZP egy árva Orbán Viktort sem nevelt ki. Előbb Horn Gyulának, utóbb Gyurcsány Ferencnek sikerült sztárstátuszba emelkednie, ám kormányfőként elővezetett kudarcuk totális bukásba torkollott. Az elmúlt két évtizedben ráadásul fiatalok és középkorúak tucatjai bukkantak fel az elnökségben és környékén, hogy hipphopp visszaszürküljenek a középmezőnybe. Vagy elég tehetségesek, vagy elég kitartóak nem voltak. Úgy döntöttünk, összeszedünk tíz nagyszerű embert, hogy önök választhassák ki közülük a legalkalmasabb reformert, ábécérendben következnek. A kibic segítsége is segítség.

Botka László

A 37 éves szegedi polgármester javára könnyű érvelni. A még mindig fiatal politikus mellett nemcsak kora szól, hanem rutinja is. 19 évet eltöltött az MSZP-ben, 21 éves korában bejutott a parlamentbe, többi nemzedéktársához képest nem amorizálta magát veszélyes hülyeségekkel, nem gondolta a kelleténél korábban, hogy ő lesz a magyar Tony Blair. 29 évesen megnyerte Szegedet, azóta viszi a várost, jól-e, vagy nem annyira, leginkább a választók tudják eldönteni. Ők úgy döntöttek, narancsország ide vagy oda, bizalmat szavaznak neki 2010 őszén is: Botka László az egyetlen nem fideszes, akinek megyei jogú város jutott, ezzel egy csapásra pártja egyik legerősebb emberévé nőtt. Három kérdés van. Az egyik, hogy mire akarja használni ezt az erőt, a másik, hogy kikkel szövetkezne, ha zászlót bontana, a harmadik, hogy szorult-e belé párt- és országépítő tudás.

Csintalan Sándor

A Hír Televízió beszélgetősműsor-vezetője a 90-es évek elején-közepén az MSZP első fenegyereke volt, igazi nagypályás játékosként elnökhelyettességig vitte. Arra is alkalmas lett volna, hogy ő legyen pártja szupercelebje, ha a sors azt követelte, bukfencet vetett a Hősök terén, kár, hogy abban az időben még nem voltak kereskedelmi óriástelevíziók Magyarországon. Csintalan aztán előbb a vezetésből szorult ki, majd a pártból is, tévés karrierje mindazonáltal bővelkedik figyelemre méltó fordulatokban. Sokat próbált emberről beszélünk, megtapasztalta azt is, milyen, amikor ellenségei a fizikai erőszaktól sem riadnak vissza, ezek után nincs mitől félnie. És még mindig nem mondható öregnek, mindössze 56 éves. Nem zavarhat össze bennünket az a körülmény, hogy időközben belépett egy másik pártba.

Gyurcsány Ferenc

Az MSZP-t "a szélekre zárt, középre nyitott balközép párttá kell átformálni" – mondja a volt miniszterelnök, aki október 23-án, az 1956-os forradalom és a 2006-os zavargások évfordulóján készül kibontani a Demokratikus Koalíció platform zászlaját. A politikus nemcsak párttagokat vár a DK-ba, hanem mindenkit, akinek fontosak a 89-es eszmék. Ha jól értjük, nyitva tehát az ajtó a párt nélkül maradt szabad demokraták és MDF-esek előtt is. Nem azért, hogy magunkat dicsérjük, de egyszer már mondtuk, összenőhet, ami összetartozik. Egyelőre úgy tűnik, a gyurcsányi elképzelések az MSZP-n belüli építkezésre vonatkoznak, de akkor sem lennénk meglepve, ha áthidalhatatlan nehézségek és antagonisztikus ellentétek felmerülése esetén azon kívül folytatná a köztársaság védelmében indított harcot. Hogy abba nem hagyja az utolsó leheletéig, arra mernénk fogadni.

Hiller István

Gyurcsány Ferenc egykori harcostársa – egyszer réges-rég megjósoltuk, hogy a duó ideje jöttén miniszterelnök-pártelnök bontásban irányíthatja majd az irányítandókat, úgy is lett – ma már óvatosabb, ha a volt kormányfővel való együttműködésre terelődik a szó. A hírek szerint az MSZP szociáldemokrata platformjának társelnökeként épp ő akadályozta meg nemtetszése kifejezése által, hogy Gyurcsány Ferenc két meglévő belső egység összeboronálásával hozza létre a harmadikat, amely a változások élére állhatna. Hiller magasan kvalifikált, filozófiailag és ideológiailag szilárd alapokon álló személyiség, az is erénye, hogy tudja, mi az igazi nemzeti politika. De sajnos egyszer már lehanyatlott a csillaga, ezért nem kizárt, hogy ő maga sem akarja újfent kifényesíteni.

Kiss Péter

Az MSZP-ben annyi a platform, mint fűszál a réten, az egyik a Baloldali Tömörülés, amelynek elnöke nem más, mint Kiss Péter. A tökéletes Jolly Joker, az örök második. A Macskafogó c. legendás rajzfilmben Lusta Dick figuráját magabiztos érzékenységgel eljátszó politikus a KISZ-ben és a Baloldali Ifjúsági Társulásban szocializálódott, az MSZP-nek másfél évtizeden át talán nem is volt elnöksége, amelyben ne kapott volna fontos szerepet. Különféle miniszteri pozíciiókat is betöltött a szocialista kabinetekben, egyéni választókerületében 1994-től rendre győzött, csak az idén tarolta le a narancsszín cunami. Másodszor zakózott életében, az első emlékezetesebb: 2004-ben a párt elnöksége őt ajánlotta miniszterelnöknek Medgyessy Péter lemondása után, de Gyurcsány Ferenc ügyesebb volt. Nem viselte meg a vereség, legyőzője kormányában is tárcát kapott. Sehol sincs megírva, hogy másodikokból nem lehetnek elsők.

Mesterházy Attila

Ha három favoritot kellene kiemelnünk a mezőnyből, az aktuális pártelnök-frakcióvezetőre is rá kellene böknünk. A pécsi születésű politikus jobb híján lett reménytelen szerepre kárhoztatott, választási győzelemre esélytelen miniszterelnök-jelölt tavasszal, de szenvedéseiből – pompás szakállát is le kellett borotválnia néhány hiába vágyott tizedszázalék érdekében – sikerült előnyt kovácsolnia. Bár kézenfekvő volt az ő nevéhez kötni a bukást, a párt nagy öregjeivel a háta mögött megszerezte a két legfontosabb pozíciót egyszerre. Mostanában azt hallani, lóg rajta a kabát, és ideje lenne szétszedni a tisztségeket, de ne feledjük: a pozíciószerzéshez az a legjobb pozíció, ha valaki pozícióban van. Mesterházy ráadásul Botkánál is fiatalabb, 36 éves.

Schmuck Andor

A gömbölyded szociáldemokra már akkor szépreményű játékos volt, amikor a mostani elnökről tán még senki sem hallott. Csakhogy hasztalan volt ott a háttérben szinte minden fotón, amely Horn Gyuláról készült az 1994-es elsöprő szocialista diadal éjszakáján, valami valahol félresiklott. A szép reményekből csak a szépkorúak maradtak – és az MSZP helyett az MSZDP. Schmuckot valósággal üldözi a balszerencse, hajszálon múlott azt is, hogy az idei főpolgármester-választáson végül nem indulhatott. Pedig eredeti ötletekkel tele a padlás, ha kell, dalra fakad, ha kell, kotont csomagol, tanulhatnának tőle kreativitást mindazok, akik elüldözték az MSZP-ből. Lassan ideje feltenni a kérdést, befuthat-e valaha az örök tehetség, vagy parlagon marad: a babaarcú politikus szeptemberben betöltötte a 40-et.

Szanyi Tibor

Az angyalföldi győző is lúzer a maga nemében, azt leszámítva persze, hogy ez év áprilisában egyike volt a két MSZP-snek, aki fideszest bírt verni. A pártban soha nem vették egészen komolyan. Lelkesen és rendszeresen jelöltette magát elnökhelyettesnek meg hasonlóknak, de sehogy sem akartak rá szavazni a kongresszusok felkent küldöttei. Pedig színes ember, aki azzal is szembe mer nézni, ha egyedül marad, sőt az önkormányzati választási kampányban is voltak eredeti ötletei. Például az, amikor Népszava-előfizetéshez kötötte volna az MSZP-tagságot. Szanyi szókimondó habitusú, soha nem rejti véka alá a véleményét, nem taktikázik, nem kizárt, hogy épp egy ilyen őszinte és dinamikus vezetőre lenne szükség a megújuláshoz.

Szili Katalin

Egyszer fent, egyszer lent, Szili Katalin, aki 2005-ben majdnem a Magyar Köztársaság elnöke lett – alig néhány szavazat hiányzott a dicsőséghez –, mára az MSZP-nek sem tagja. A sok éven át házelnök Szili Gyurcsány Ferenc legádázabb ellenfele volt a maga bús-bánatos módján, de elbukott a harcban. Kudarca koránt sem jelenti azt, hogy mindennek vége, bár a saját pénzünket nem tennénk fel arra, hogy a következő években pont a Szövetség a Jövőért Mozgalomból kinőtt Szociális Unió Pártja lesz a formáció, ami a szocialistákat legyalulva baloldali néppárttá gyarapszik. Érdekes egyébként, hogy az MSZP az elmúlt húsz évben nem kevés hölgyet bírt felmutatni önmaga közvetlen élvonalában, mi most mégis csak egy embert raktunk fel tízes listánkra. Hát igen, Lendvai Ildikótól vagy Lamperth Mónikától már nem várunk nagy durrantásokat.

Tóth József

Az angyalföldi polgármester igazi sötét ló. Ma sem értjük, hogy amikor Gyurcsány Ferenc 2009-ben lemondott, és a szocialisták hetekig keresték az utódát, miért nem került szóba Tóth József neve. Végtére nála sikeresebb MSZP-st még nem hordott a hátán a föld. Mindenkit le lehet győzni, de őt nem. 1994 óta a XIII. kerület első embere, 2002 óta rendre nyer egyéniben a parlamenti választásokon. Karizmatikus, szigorú ember, véleménye is van a dolgokról. Igaz, hogy még nemrég is azt mondta, "nem készülök országos politikusi szerepre, a főpolgármester-jelöltséget sem vállaltam, hiába kapacitáltak", de ha fontos lenne megmenteni és helyrehozni, amit meg kell és helyre kell, akkor csak vállalná a kihívást. Nem szabad hagyni, hogy egy ilyen ember – egy született politikus zseni – kicsiben csinálja, miközben csinálhatná nagyban is.