Az elnök szervez és kavar

Ugyanakkor Magyarország jót profitálhat a kínai építkezésből, mert földrajzi helyzete miatt logikus lehet, hogy a délről jövő készletek nagy logisztikai központja a területén épüljön ki. Mit csinál majd az EU-elnök Magyarország? A versenyjogi tanácsülésen a közös érdek nevében erőlteti a görög–kínai szerződések szőrszálhasogató ellenőrzését, vagy csak szőrmentén kezeli az egészet? Mennyiben árnyalja az ügymenetet, ha közben a magyar kormány éppen kínai befektetőknek készül eladni a Malévot, de úgy, hogy a légitársaság megmaradjon EU-s cégnek?

A 2011. januártól júliusig tartó magyar EU-elnökségnek nyilvánvalóan nem ez lesz a legégetőbb problémája, és nem is ennek az ügynek a kezelése lesz a mérvadó, amikor el kell dönteni, hogy jó elnök volt-e Magyarország. A példa azonban jelzi, hogy milyen dolgokon kell majd merengenie annak az ezer állami hivatalnoknak, akik az elnökség ügyeit intézik majd, és hogy mennyire sok szempont van minden felmerülő kérdés mögött.

Az elnök ugyanis szervez és kavar. Egy elnökség egyrészt látványos, hiszen az elnöklő ország logójával van tele Brüsszel, és az elnöklő országban delegációk ezrei sürgölődnek. Másrészt a lényegi történések alig láthatók.

Az elnökség az EU-t irányító három intézmény (bizottság, parlament, tanács) közül a tanács üléseire vonatkozik. Az elnök ország vezeti a tanács és kapcsolt részeinek üléseit, és állítja össze a napirendet. A témák legnagyobb része adott, hiszen hosszú folyamatokról van szó, a behozható új témák aránya Martonyi János külügyminiszter szerint egy és tíz százalék között lehet. A tanácsban a kormányok vesznek részt. Vagyis a miniszterek, a brüsszeli követek és a hozzájuk tartozó munkacsoportok, és csúcsokon a kormányfők üléseit vezeti majd a magyar résztvevő. A munka részben formális. Meg kell szervezni a találkozókat. De figyelni is kell, hogy a megbeszélés hatékony legyen.

A hatékonyság megszervezése pedig háttérmunka. Fel kell térképezni egy-egy fontosabb ülés előtt, hogy ki mit akar, szövetségeket és alkukat kell szervezni, akár egymástól független témák keresztbeárusításával is (például az egyik tenger nélküli ország együtt szavaz egy halászatban érdekelttel, és cserébe támogatást kap mondjuk egy speciális termék kedvezményesáfa-körbe vonásához). Itt lehet hosszabb távon nemzeti haszonra építeni, mert az elnök által kijárt lehetőségekért akár hónapokkal később is be lehet nyújtani a számlát. Ha hatékonyan megy a munka az elnök alatt, erősödik az elnöklő ország tekintélye.

Cserék az utolsó pillanatban

E háttérszervezés főszereplői a brüsszeli EU-követségen dolgozók, az úgynevezett Állandó Követség (ÁK) munkatársai. Ők kétszázötven munkacsoport ügyeit vették lajstromba az elmúlt másfél évben. Az összes munkacsoportról dossziét készítettek, hogy miről tárgyalnak, hogyan alakultak eddig az álláspontok. Ezeket a munkacsoportokat kell majd elnökölniük a magyaroknak.

A kétszázötven munkacsoport kilenc felügyeleti csoport alá van beosztva. „Arra van szükség, hogy az egyes munkacsoportok felelősei, ismerői ne csak az EU-s joganyagot ismerjék betéve, hanem ha álmukból felkeltik őket, akkor évekre visszamenőleg tudják, hogy melyik ország melyik vitában mikor mit képviselt. Máskülönben nem lehet hatékonyan vezetni a munkacsoportokat” – mondta egy, a brüsszeli diplomáciában nagy tapasztalatot szerzett forrásunk.

Éppen ezért döbbentett meg sokakat, brüsszeli magyarokat és külföldieket egyaránt, hogy a magyar kormány idén jó néhány embert lecserélt az ÁK-n. Augusztus végén derült ki, hogy az ÁK éléről távoznia kell Iván Gábornak. Györkös Péter zágrábi nagykövettel cserélt helyet. Györkös és Iván is évekig foglalkoztak EU-s ügyekkel, már a csatlakozási tárgyalások idején is, Györkös szakértelmét a kormány döntését egyébként méltatlannak tartó forrásaink sem kérdőjelezték meg. Csakhogy Györkös már négy éve nem EU-vonalon dolgozott, és a régóta tartó felkészülést sem követhette figyelemmel.

„Egy elnöklő ország ÁK-vezetőjének nemcsak ismernie érdemes a többi képviseletvezetőt, de a biztosokkal, az EP meghatározó politikusaival, összesen több mint százötven emberrel kell kapcsolatban lennie. Azt mondhatom, hogy még az sem elég, ha ő tudja erről a rengeteg emberről, hogy kicsodák, és mit akarnak. A hatékonysághoz az kell, hogy ezek a befolyásos figurák is ismerjék őt. Ezt lehetetlen bepótolni három és fél hónap alatt” – mondta egy több EU-s elnökséget közelről végignéző brüsszeli forrásunk. Ugyanakkor egy magas rangú holland EU-s tisztviselő azt mondta, hogy nem lát aggodalomra okot, a vezetőváltás nem gyengíti a sikeres magyar elnökség esélyeit.

Iván Gábor leváltásának okát a külügyminisztérium nem indokolta. Az ügyet érdeklődéssel figyelők többsége szerint azért nem maradhatott, mert az MSZP–SZDSZ-kormányok idején szakállamtitkár volt a külügyben, ezért nem tartották politikailag megbízhatónak.

Azonban nem csupán az élen volt csere. Mint láttuk, a magyar elnökség legnagyobb feladata a gazdasági szabályozásról szól majd, és a legtöbb embert éppen a pénzügyekkel foglalkozó, Ecofin-munkacsoportokat felügyelő titkárságról hívtak haza.

A cseréket Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kezdeményezte, mert „az új kormányzati szerkezetet jobban tükröző képviseletre van szükség” – állt a minisztérium közleményében.

Máshol is voltak még cserék, de információink szerint csak az ecofinos társaság átalakítása keltett komoly visszatetszést a bizottságban és más országok Ecofin-titkárságain is. „Jöhet ide a világ legokosabb embere friss harvardi diplomával a zsebében, attól még ezzel nem tud majd érvényesülni. Minden munkacsoportnál igaz, de itt különösen, hogy muszáj ismerni alaposan, hogy eddig mi történt a tárgyalásokon. Ide beesve egyszerűen nem lehet eligazodni” – mondta egy brüsszeli forrásunk, mintegy összefoglalva azt, amit többen is megerősítettek.

Úgy tudjuk, hogy a váltás nem is ment teljesen simán át a magyar kormányban, mert a külügy egyáltalán nem támogatta a cseréket a gazdasági vonalon. Végül az eredetileg tervezettnél kevesebb embert, a titkárságon dolgozók harmadát hívták csak haza. A szempontokat állítólag senki sem értette az ÁK dolgozói közül. Elterjedt a pletyka, hogy életrajzokat kértek be, és baloldali elköteleződést kerestek, de ezt hivatalosan senki sem erősítette meg. Ráadásul kifejezetten pártvonalon senki sem dolgozott korábban, az ÁK-n dolgozók jellemzően nem érzik magukat politikai kinevezetteknek.

Orbán és Rompuy már a választások előtt készülni kezdtek

Tavaly november óta a tanácsot nemcsak a soros ország vezetője, hanem a tanács állandó elnöke is vezeti. Az első és most is hivatalban lévő elnök, a belga Herman Van Rompuy már a választások előtt elkezdett a magyar elnökségről egyeztetni Orbán Viktorral. Azóta többször is találkoztak. A nagy csúcsok előtt néhány órával Rompuy, Orbán és Martonyi hármasban is leülnek majd egy utolsó egyeztetésre.

A sajtó értesítése nélkül szinte folyamatosan jönnek-mennek a brüsszeli delegációk, hogy a minisztériumoknál átnézzék a készülődést. Jönnek Rompuy titkárságáról és a bizottságtól is. Ezek nem számon kérő látogatások. „A siker minden oldal érdeke, senki sem akar konfliktust” – mondták bennfentesek a hangulatról. A különböző tanácskozásokon – ahol még a belga résztvevők az elnökök – már most figyelik a magyar tagok viselkedését, hiszen hamarosan ők vezetik az üléseket. A megkülönböztetett figyelmet már nyár óta egyértelműen érzik a magyarok.

Matolcsytól azért tartanak

Mindig óvatosan nyilatkozó brüsszeli forrásaink kritizálni nem nagyon akartak senkit, inkább arról akartak beszélni, hogy mely tárcákkal nagyon elégedettek Brüsszelben. Ezek a külügy, a fejlesztési és az igazságügyi minisztériumok. A gazdasági tárcára visszakérdezve egy kicsit aggódni kezdtek, kockázatokat emlegettek.

A Matolcsytól állítólag azért tartanak Brüsszelben, mert hajlamos váratlan húzásokra. „Kiáll, és bemond valamit, amiről vagy még nincs végleges döntés, vagy egyelőre nem a nyilvánosságnak szánták” – jelezte egy bizottsági forrásunk. Emlékeztetett az elnökséget frissen átvevő cseh külügyminiszterre, aki a 2008-as gázai válság kirobbanásakor mondott egy gyors értékelést az EU nevében, amit nem egyeztetett a többi tagállammal. Jó nagy diplomáciai botrány lett belőle. Az Ecofin-titkárság váratlan, szeptember végi cseréje, és a magyar költségvetéssel kapcsolatos, néha improvizatívnak tűnő megszólalásai sem erősítették a bizalmat iránta.

Ugyanakkor attól nem félnek a külföldi partnerek, hogy akár Matolcsy György, akár a magyar kormány lassítaná a szigorúbb költségvetési szabályozás kialakítását. Az október végi csúcson konszenzus lett arról, hogy nagyon komolyan szigorítanak majd.