Összeállt a Kövér–Tarlós-tengely

Tarlós István sem akar lemaradni Demszky Gábor mögött. A volt főpolgármester 2008-ban adta ki Keleti Éden címen a családtörténetét, most meg utódja állt elő az Otthonom – Budapest című kötettel, ami várakozásaink ellenére – és ez mindenképpen Tarlós javára írandó – nem egy olcsó beszéd- és interjúgyűjtemény az elmúlt évek terméséből. A politikusok ugyanis, mint annyi minden mást, a könyvírást is szeretik megúszni. De Tarlós nem: nekiült és elmesélte az életét.

Az mondjuk más lapra tartozik, hogy a politikusi memoárok nem menet közben születnek, hanem akkor, amikor elvégezték a nagy feladatot. Tarlós viszont még csak idén ősszel ért pályája csúcsára, eddig kerületi polgármester volt tizenhat évig, mögötte van egy sikeres és egy sikertelen főpolgármester-jelölti kampány, valamint a közvetve Gyurcsány Ferenc bukását hozó 2008-as szociális népszavazás levezénylése.

A Gellért szállóbeli megnyitón voltak kerületi polgármesterek, képviselők, exsportolók, mint Mészöly Kálmán, Tarlós kampányának egyik plakátarca vagy Kárpáti György, aki most vette át a fővárostól a díszpolgári címét, mert két évvel ezelőtt Demszkytől nem akarta.

Vagy színigazgatók, mint Balázsovits Lajos, aki 1991-től vezeti a Játékszínt, és nyilván még sokáig szeretné, vagy Balázs Péter, a szolnoki színház igazgatója, aki meg vélhetően már nem sokáig szeretne ingázni.

Az is sokatmondó volt, hogy Tarlós (aki nem tagja a Fidesznek, és még nem lehet tudni, mennyire hagyja magát befolyásolni Orbánéktól) méltatója az a Kövér László házelnök volt, aki a pártban momentán egyedüliként hajlandó kritizálni Orbán intézkedéseit. (Nem is nagyon szokott interjút adni mostanában.)

Kövér kis csalódást okoz azzal, hogy beszédét papírról olvassa, és túl sok kommunistázás sincs benne, inkább SZDSZ-ezés. („Amikor az SZDSZ elárulta a rendszerváltoztatás ügyét, Tarlós a választási kampány alatt kilépett a pártból.”)

Három szerzőtől idéz: Németh Lászlótól, Tamási Árontól és Tarlós Istvántól. (A Tarlós-idézet: Hiába jó egy autó, kell egy indítókulcs.) Szereti a könyvet, mert kiderül belőle: Tarlós apjának Paks még több évtizedes fővárosi lét után is olyan volt, mint Kövérnek Pápa; egy hely, ahol otthon van. És tiszteli Tarlóst, mert nem mondja a graffitire, hogy művészet, és nem ismeri a megélhetési bűnözés fogalmát sem.

Kövér a végén azt kívánja a szerzőnek: „Tegyen boldoggá ez a nagy feladat, amit választottál magadnak.”

Tarlós azt mondja, nem mindenki örül, és nem mindenki fog örülni a könyvének. Ott van például a felesége, aki megkérdezte: miért kellett neked ennyire kitárulkozni? És ott vannak azok, akik a várost most ősszel átadták, ők sem lesznek boldogok.

A könyvet azért akarta mégis megírni, mert úgy volt vele, mint a Rolling Stones gitárosa, aki azt kérdezte, amikor soha nem volt történeteket hallott a saját életéről: Hogy tudtam ebből kimaradni?

Tarlós azt akarta, tudják meg a budapestiek, kit választottak főpolgármesternek. (Nem kekeckedni akarunk, de az ilyesmit jobb előre megtudni.) A libsibolsizásba nem ment bele, sőt: „Elődömet 20 éves szerepvállalása miatt tisztelem, noha eltérő nézeteket képvisel. Azt mondta nekem egyszer: te érzelemből politizálsz. Van benne valami, igen, kell némi szubjektivitás, bele kell vinni az érzelmeket.”

És hogy mennyit kapott mindezért Tarlós? Merthogy önöket csak ez foglalkoztatja, legalábbis a főpolgármester szerint: „Nem teszik fel most a kérdés, csak majd az interneten a frusztrált, alkoholtól befolyásolt levelezők teszik fel a kérdést. Nos, megmondom: Ezért a könyvért egy fillért sem fogadok el.” (Amúgy az internetről nincs túl jó véleménnyel. A könyvet találomra felcsapva ezt olvassuk: „Ötéves korom óta Fradi-drukker vagyok. Albert Flórián rég tudja, ám valami internetes liberális mikiegér ezt sem hitte.”)

A könyv végén, ahogy egy sarkosan gondolkodó mérnökhöz illik, össze vannak gyűjtve a szerző életének legfontosabb dolgai.

Egyebek mellett zenekara a Rolling Stones és az Illés, állata a delfin, a ló és a gorilla, focicsapata a Fradi, sakkozója Bobby Fischer, étele a marhahúsleves grízgaluskával, első autója egy Skoda S105-ös. És a rendetlenség, az eső, a nagyképű emberek és a túl sok változás az, ami lehangolja.