Most már a Jobbik a Fidesz ellenfele

Az MSZP tett egy kísérletet, hogy felvegye a fonalat a kampányban, de úgy tűnik, hogy inkább csak vergődik a sok sebből vérző kormánypárt, állapította meg a Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) a kampány 5.hetében.

Gyurcsánnyal is meg nem is

Szombaton rendeztek egy nagy kampánybulit, ahol kiderült, hogy az MSZP egyszerre próbál újnak is látszani, meg nem is. Ez a kettősség alkalmatlannak tűnik arra, hogy visszaszerezzék a párttól elfordulókat, viszont nem elégítheti ki igazán a megmaradtakat sem. "Új program, új jelölt" lett a jelszó, miközben Gyurcsány Ferencnek tapsoltak, és Kovács László beszélt.

Az MSZP hatalmasat bukott az elmúlt ciklusban, korábbi támogatóinak legalább a fele nem akar rájuk szavazni, egy újabb felmérés szerint ők lettek a legelutasítottabb párt (vagyis erre a pártra mondták a legtöbben, hogy semmiképpen sem szavaznának rá), holott egy évtizedig a MIÉP-nek volt bérelt helye ezen a poszton.

Egy ilyen válságos helyzetben nagyon nehéz jó kampányt csinálni. A vereség biztos tudatában két feladat maradhat ilyenkor: a bejutás biztosítása, és a felkészülés a konszolidációra. Az elsőhöz a mostani összezárással vegyes tétova megújulás is elég lehet, az utóbbihoz viszont sokkal nagyobb rugalmasság és bátorság kellene.

Hibákról beszélni, az „új” szót központba helyezni, de ugyanakkor Gyurcsányt az országos lista negyedik helyére tenni, illetve a kampánybulin tapsorkánnal ünnepelni nem lehet meggyőzően. A Hagyó-ügy kapcsán már jeleztük, hogy mennyire nem bír megküzdeni a párt saját közelmúltjával. Az MSZP-ben minimum el kellett volna játszani egy belső forradalmat, nagy belső leszámolással, vagy pedig ha ragaszkodnak hozzá, akkor Gyurcsányt világosan vállalva kellett volna nekimenni a választásnak.

Mindkét megoldás szörnyű vereségbe kergetné ugyanígy a pártot, de karaktert adott volna neki, amelyből elvben lehetne később építkezni. A mostani helyzet azonban csak konzerválja a régóta belső alkukon alapuló működést, és éppen ez a buta langyosság vezetett a párt kormányzati kudarcához.

Nem véletlen, hogy olyan pletykákkal van tele a párt, hogy például Gyurcsány Ferenc nagy vereségre játszik, mert a lista elején lévőkkel jobban kijön, és könnyebben vehetné vissza a hatalmat, ha kisebb lenne a következő frakció. Meg azt is pletykálják, hogy néhányan már új párt alapításán gondolkodnak.

Az agónia elhúzása nem tűnik előrelátó ötletnek, bár nem volt váratlan fejlemény. Az MSZP 2001 óta nem tudott belülről egy miniszterelnököt sem adni – pedig háromszor is adhattak – ám Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai is kívülről jött emberek voltak. Ez már régóta jelezte, hogy a pártnak nincsenek tartalékai, és így a megújulása is lehetetlen.

Az MSZP környékén szokás azzal érvelni, hogy a Fidesz is túlélt számos választási vereséget, de Orbán Viktor mégis mindig a helyén maradt. Pártjával azonban csak 1994-ban fordult elő, hogy kevesebb szavazatot kapott mint az előző választáson (listákon kb. hatvanezerrel), azóta viszont ha vesztettek is, akkor is mindig egyre többen szavaztak a Fideszre. Az MSZP most egymillió körüli szavazat elvesztésére számíthat, ez sokkal aggasztóbb, és sokkal inkább totális változás után kiáltó helyzet.

Ki az utcára

A Fidesz a héten az előző időszakhoz képest elcsendesedett, azonban hamarosan újabb taktikai fordulat várható részükről. Eddig először a hallgatás, majd Orbán Viktor rendszeres szerepeltetése volt napirenden, de a jövő héttől indul a személyes győzködés ideje. Hétfőtől utcai standokat, szó szerint ezer rendezvényt ígérnek, és állításuk szerint százezer önkéntesük van már, akik majd győzködnek mindenütt.

A kampány elején úgy tűnt, hogy a Fidesz inkább a csendes kivárást választja, ám menet közben kiderült, hogy nem a volt MSZP szimpatizánsok esetleges felbuzdulása a legnagyobb veszély számukra.

Úgy tűnik, hogy az MSZP nem képes a Fidesszel riogatni olyan erővel, mint 2002-ben vagy 2006-ban. Sokkal nagyobb veszély a Fideszre nézve a Jobbik.

A Jobbik már régóta a legerősebb a személyes győzködésben, és immár több százezer választó ingadozik a két párt között. Ezért kell a Fidesznek látványosabb, karakteresebb és személyesebb kampányt folytatnia, hiszen a Jobbik éppen málésággal támadja a Fideszt. Az elszámoltatás-tematika eheti újbóli erőltetése, és Kövér László gyakoribb szerepeltetése lakossági fórumokon (épp Edelényben, a Molnár Oszkártól elvett körzetben vetették be például) is összefügg azzal, hogy nem az MSZP támadásaitól, hanem a Jobbik töketlenezésétől tart már inkább a párt.

Lajháros reakcióidő

Hiába készül azonban erőteljesebb nyomulásra a Fidesz, továbbra is furcsa rugalmatlanság béklyójában szenved. Miközben a héten egy 2005-ös, nem igazán egyértelmű ügy miatt támadták Bajnai Gordont, addig arról egy szavuk sem volt, hogy a Bajnai vezette kormány alá tartozó MFB 35 milliárdot készül adni egy nagyon gyanús társaságnak. Sőt, még a honvédségi botrányokra sem reagáltak.

A lassú reakcióidő mögött vagy továbbra is túlzott óvatosság, vagy pedig szövevényes érdekegyensúlyok lehetnek, mindenesetre rendkívül furcsa, hogy ilyen ziccereket egy ellenzéki párt kampányidőben nem akar lecsapni.

Diplomáciai építkezés

Elbúcsúzott a hivatalban lévő parlament, és ezzel az SZDSZ végső búcsút mondhat a magyar törvényhozásnak. Elbúcsúzott Bajnai Gordon is, beszédét már korábban kiveséztük. A beszéd utáni vitától függetlenül a mostani kormány és a Fidesz egy ügyben megtalálta az együttműködési lehetőséget, mégpedig diplomáciai területen.

A szerdai energiabiztonsági csúcs azzal az ambícióval ült össze, hogy az egykori szovjet érdekszféra államai összekapcsolják gázvezetékeiket, és együtt keressenek a nyomasztó orosz függést oldó forrásokat.

Orbán Viktor a bolgár, a szerb és a román miniszterelnökkel külön is tárgyalt, a Fidesz külpolitikai főfelelőse, Németh Zsolt pedig kiadott egy nyilatkozatot, hogy támogatják a csúcs utáni nyilatkozatot. A Fidesznek nagyon fontos ambíciója, hogy kormányozva élére álljon a térség új energetikai szövetségének. Kérdés, hogyan sikerül az ehhez feltétlenül szükséges megegyezés Szlovákiával, illetve meddig lehet ellenállni az oroszok nyomásának, és annak a stratégiájának, amellyel igyekszik ezeket a kis államokat egymás ellen kijátszani. Annyi bizonyos, hogy a következő négy év legfontosabb külpolitikai stratégiájának előkészítése már javában zajlik.