Gerontofil hangulatban indult a kampány

(A címlapon szereplő kép Judy Somerville: The Old Woman And The Toad című festménye)

Múlt pénteken Sólyom László hivatalosan is kihirdette azt, amire mindenki számított: a lehetséges legkorábbi időpontban, április 11-én lesz az idei parlamenti választás első fordulója. Ezzel hivatalosan is elkezdődött a kampány. Mostantól hetente értékeljük, hogy megy a pártoknak a küzdelem a választók kegyeiért. A heti tanulmányokat a Dedi, azaz a Demokrácia és Dilemma Intézet munkatársai készítik.

Sokan nem tudják, hogy mit csinálnak április 11-én

A pártok kreatív anyagokért felelős munkatársai nem akarták rögtön az első héten ellőni legnagyobb poénjaikat. Pedig volna kit szédíteni, bőven. Úgy tűnhet, hogy minden le van zsírozva, mindent visz majd a Fidesz, de a helyzet korántsem ennyire egyszerű. A Tárki szerint 51 százalék ígéri csak, hogy biztosan elmenne szavazni. Hiába hozta ki a héten mindegyik közvélemény-kutató, hogy mennyire jól áll a Fidesz, a részvételüket biztosra ígérők, és azon belül a pártot is megnevezők aránya nagyon alacsony. (A héten közölt kutatási eredményeket itt és itt olvashatja el.)

A DeDi számításai szerint 8 millió választóból 2,6-2,8 millió szavazna a Fideszre, ez alig félmillióval több, mint ahányan 2006-ban a párt listájára szavaztak az első fordulóban (kb. 2,3 millió fő). Ami azt jelenti, hogy a párt összességében a választók 6 százalékát tudta más pártoktól (vagy az érdektelenek közül) magához vonzani az elmúlt négy évben. Látványosabb, hogy az MSZP viszont elvesztette támogatóinak a felét (számuk kb. 2,3 millióról 1,1 millió körülire apadt). A kiábrándultak nagy többsége azonban nem választott magának új kedvencet.

Lenne tehát kit megszólítani, de egyelőre nincsenek látványos kísérletek erre, legalábbis a múlt héten egyik párt sem tett ezért semmit sem. A Fidesz látványosan nem is akar, azt hazudták például, hogy náluk a kampány csak március 15-én kezdődik, holott elég kicsit sétálni Magyarország közterein, és ott lesz egy plakátjuk, vagy elég kinyitni a postaládát, és ott lesz egy szórólapjuk. Ugyanakkor elemző előrejelzésünk szerint az tényleg várható, hogy a Fidesz továbbra is halkan és szürkén kampányol.

Hiszen az említett sokszázezer kiábrándult baloldali szavazó aligha áll át a túloldalra a következő hetekben, ha erre négy év kormányzati kínlódása is kevés volt nekik. Viszont az nagyon rosszul jönne a Fidesznek, ha közülük jelentős tömeg megriadna, és mégiscsak befogná az orrát, és szavazna egyet az MSZP-re. Ezért megéri úgy csinálni, mintha nem is lenne kampány, hiszen így kevesebben mondják majd, hogy „nahát, ezek az Orbánék, már mégiscsak többek a soknál”.

Nyugdíj! Nyugdíj!

Az alig vetélkedő két nagy egyetlen látványos ügye a héten a már korábban elkezdett, nyugdíj körüli hiszti volt. A hóesés azonban ezt is betemette, a párhuzamosan kezdett és lényegében hasonló kérdésekkel operáló aláírásgyűjtési kampány fél nap alatt kifulladt mindkét oldalon.

Jellemző erre a vitára, hogy egyik párt se mondta meg, hogy mit kéne tenni a lassan összeomló nyugdíjrendszerrel, viszont mindkettő a nyugdíjasok kiéheztetésével vádolta a másikat, és azzal jött, hogy ők majd megvédik a másiktól a nyugállományba vonult szépkorúakat.

A kölcsönös negatív kampányból egy fokkal a Fidesz jött ki jobban. Mert azáltal, hogy az egész vita parttalan, unalmas és hasonló érvelésűvé vált, az MSZP taktikája bukott el. Ők ugyanis egy erős ijesztgetéssel (elkaszál a svéd modell – ezzel kezdődött) a tőlük elfordult, korábban nagy többségükben hozzájuk húzó időseket akarta visszaszerezni. A Fidesznek unalomba fullasztó technikája – ami az első, szürke alapon közhelyeket feliratozó plakátjukon is tetten érhető volt – itt lényegében bejött. Csak a tisztánlátás lehetőségéhez vajmi keveset adott hozzá.

A 2006-os kampány ígérgetős hangulatát sikerült kicsiben feltámasztani a fővárosi közgyűlésben csütörtökön, ahol olcsó buszjeggyel villogtak a pártok. A gesztusok azonban alig vitték át a sajtó ingerküszöbét, a BKV most nem a legjobb hívószó talán.

Nem szabad hangosan gondolkozni

Mádi László fideszes képviselő egy szakmai fórumon jelezte, hogy nem tartja ördögtől valónak az ingatlanadó intézményét. A párt korábbi kommunikációjának ellentmondó mondat másnapra a politikus vesztét okozta. Nyilvánvaló, hogy Mádi szavait az MSZP felhasználta volna a kampányban, hiszen ahogy felkapták Varga Mihály svéd modellen töprengő nyilatkozatát, úgy ezen még könnyebb fogást találhattak volna.

Ugyanakkor a Fidesz gyors megelőző csapása egyik legrégebbi politikusa megbüntetésével jól mutatja, hogy mitől ennyire unalmas és közhelyes a kampány. Mostantól pláne nem mond majd senki semmit, amit a pártszékházban legalább ötször nem pecsételtek le. Így megkülönböztethető személyiségek nélküli, langyos kommunikáció várható továbbra is.

Természetesen a Fidesznek vannak rossz tapasztalatai balul elsült mondatokról, hiszen 2002-ben Kövér László köteles beszédként elhíresült félmondata, vagy 2006-ban Mikola István szinglizése komolyan hozzájárulhatott a vereségükhez. Ugyanakkor a párt politikusainak elhallgattatása lényegében az MSZP agresszív kampánya előtti meghunyászkodást jelent, hiszen inkább nem mondanak semmit, minthogy magyarázni, érvelni kelljen.

A Mádi-történet jól mutatja, hogy a fényes közvélemény-kutatások ellenére is fél a Fidesz az MSZP-től.

A hét bénázásai

Főleg nem az MSZP-nek nem jó hívószó, ami abból is látszik, hogy a párt nagy eheti bénázása éppen arról szólt, hogy most akkor mi lesz Hagyó Miklóssal. A rendőrség éppen az ő felügyelete alatt kötött szerződések miatt hallgatja ki rendszeresen a cég egykori potentátjait. Hagyó listás jó helye és egyéni jelöltsége azonban maradt, ahogy a szintén fenyegetett helyzetben lévő Molnár Gyuláé is (őt XI. kerületi polgármestersége kapcsán gyanúsíthatják meg állítólag). Az MSZP képtelen akár nyíltan melléjük állni, akár elengedni őket, viszont rendre szivárognak hírek a róluk szóló belső vitákról, és ez rendkívül kínosan fest. A Fidesznek az egész kampány alatt jól jöhet ezeknek a nyomozásoknak az emlegetése, pláne, ha tényleg lesznek a jelölteket érintő további fejlemények.

A Fidesznek is kijutott kisebb bénázásokból a héten. Dzsudzsák Balázs labdarúgó leigazolása vagy nem leigazolása a kampányba elég idétlenre sikeredett, és teljesen értelmetlen nyilatkozatokkal zárult. A végső kinyilatkoztatást Orbán Viktor tette, aki azzal a sületlenséggel oldotta fel a helyzetet, hogy figyelmeztette a labdarúgót, ne kampányoljon annyira hevesen mint amennyire ő, a pártelnök - miniszterelnök-jelölt  fog. A Kósa Lajos debreceni polgármestert szerepeltető freskó felavatásával pedig nem tudott mit kezdeni sem a párt, sem pedig az érintett, így csak a gúnyolódásnak volt helye.

Izéházán induljon a hogyhívják!

Az említett, MSZP-től elforduló tömegre nagyon számító MDF nem tudott semmit sem tenni a héten, hogy vonzóbb legyen. Nem az okozhatott csapást, hogy a párt egykori miniszterelnöke, Boross Péter elhagyta a csapatot. Hanem hogy hiába kezdett úgymond szakmai kampányba Bokros Lajos a minimálbér megadóztatásának tervével, mindenki csak azzal foglalkozott, hogy melyik bukott politikus akar vagy éppen nem akar hozzájuk csapódni.

Elsősorban az SZDSZ-szel kötendő szövetség jegyében ment a névsorháború, meg Gyenesei István volt önkormányzati miniszterrel, meg Simonyi András volt amerikai nagykövettel. Most úgy tűnik, hogy Fodor Gábor volt SZDSZ elnök MDF-es lesz, az előbbiek nem lesznek azok, de semmire se mernénk fogadni. Az MDF kiürült helyi szervezetei legalább annyira küzdenek a jelöltállítással, mint az SZDSZ és az MDF nevében egyeztetető háttéremberek a névsoraikkal. Mindez nagyon hülyén veszi

ki magát, és arra utal, hogy az osztozkodás öncél marad a szerveződő pártszövetségnél.

Kedves próbálkozás

A politikától elfordultakat balról kereső LMP sem ütött nagyot a héten, hiába utalt át kampányfőnökük nyilvánosan 3,6 millió forintot egy nyomdának. Ezzel az akcióval jelezte a minipárt, hogy valószínűleg egyedüliként tényleg be akarják tartani a választási törvényt, annyit költenek csak amennyit lehet, és ezt igazolandó minden bevételüket és kiadásukat követni lehet az interneten. A kedves gesztus önmagában nem valószínű, hogy sokakat megérintett, még akkor sem, ha ez volt a hét legértelmesebb kampányeleme. Mondjuk a verseny sem volt túl éles.

A legaktívabb kampány

A hivatalos kampányt megelőző héten volt a Jobbik utolsó nagy dobása, de a népszerűségében az MSZP-t közelítő, biztos bejutónak számító párt aktivistái ezen a héten sem pihentek. Százszámra tartanak lakossági fórumokat és egyéb rendezvényeket, csak január 29-én 26 településen van programjuk.