Börtönben pucol majd krumplit Gyurcsány és Bajnai

Néhány héten belül már harmadik kampányrendezvényét tartotta a Jobbik a XIII. kerületben, a József Attila művelődési központban szombat este lehettünk úgy négy-ötszázan. Az egyik díszvendég Pörzse Sándor volt, aki lendületes, mondhatni, gyújtó hangú bevezető beszéddel alapozta meg az este hangulatát, majd jöttek a kerületi jelöltek, a vizafogói-újlipótvárosi Kovács Bertalan Tamás, majd az angyalföldi Csender Tamás, végül a továbbra is a nyájas vidéki anyakönyvvezetők álságosan ájtatos stílusában szónokló Morvai Krisztina államfőjelölt zárta a programot.

A nagyjából egy hónappal ezelőtti, Láng művelődési házban rendezett gyűléssel összevetve feltűnt a gárdisták teljes hiánya – legalábbis egyenruhát sehol nem láttam, és a gárdista szó is csak egyszer hangzott el –, valamint az, hogy a közönség zöme ezúttal nem nyugdíjas, hanem középkorú volt, de akárcsak a Fidesznél, itt is láttam egy karonülő babát (ha már Fidesz: ahogy egy hete Tarlós István, most Morvai is elsütötte a nagyjából tizenöt éves viccet arról, hogy a kommunisták kilencvenben ejtették Marxot, és csak a tőkével foglalkoztak tovább).

Ő már egy szebb, boldogabb, békésebb, igazságosabb, de mindezek előtt is elsősorban egy mélyen magyarabb világban fog felnőni. Legalábbis ha valóra válnak a Jobbik tervei, amikből mind a négy előadó adott némi ízelítőt. Hogy a helyiekkel kezdjem: a legutóbb Beleznai Endréhez hasonlított Kovács Bertalan Tamás a múltkori hasonlatot szóvá tette beszédében, megjegyezve, hogy ha csak ezt tartottam fontosnak a februári eseményen, akkor számomra talán a BKV-botrány is csak azért érdekes, mert Hagyó Miklós hasonlít Bud Spencerre. Szerintem mondjuk nem, de nem is ez a fontos. Hanem az, hogy a szónoki képességein valamelyest csiszoló Kovács képviselőjelölt kérésének eleget téve akkor fontos dolgokról fogok itten most írni.

Nevezetesen is arról: a Jobbik elfogadhatatlannak tartja, hogy drága a távhő, és hamarosan a panelben élőket írásos anyagban tájékoztatják a távfűtéssel kapcsolatos céljaikról. Az biztos, hogy a Jobbik a parlamentben kezdeményezni fogja a távhőcégek és más energetikai vállalkozások privatizációjának felülvizsgálatát. Nos előbbivel nem lesz sok gondjuk, azok túlnyomó többsége ugyanis – például itt, Budapesten – önkormányzati tulajdonban van. Hasonlóan érthetetlen volt számomra az, hogy Kovács képviselőjelölt úr megdöbbent azon: az elmúlt napokban Vizafogón és Angyalföld egyes részein gombamód felbukkantak a parkolóautomaták, és határozottan tiltakozott a kerületi lakosok újbóli kizsigerelése ellen. Nos, én nem lepődtem meg, hiszen már tavaly téma volt, hogy kiterjesztik a fizető parkolást, és nem érzem a kerületiek kizsigerelésének a dolgot, hiszen az itt élők kaphatnak ingyenes parkolókártyát, viszont talán kevesebb bejáró és itt dolgozó használja majd ingyenes P+R parkolónak a kerületet. De persze lehet, hogy én tudom rosszul, egy képviselőjelöltről ezt nem feltételezem.

Csender Tamás viszont gyengébb beszédet mondott, mint legutóbb: közepesen gyenge vidéki színházak szilveszteri műsoraiban fellépő konferanszra emlékeztetett, akiben valami furcsa inger van arra, hogy kétpercenként megtapsoltassa a közönséget, ami egy idő után fárasztó lesz. Tökéletesen egyetértettem vele, hogy több bölcsőde és több óvoda kell a kerületbe, csendőrséget viszont nem szívesen látnék itt (sem), több térfigyelő kamerát viszont igen, és nem tűnt elrugaszkodottnak az a gondolat sem, hogy az építőipari kivitelezők a beruházási költségvetés tíz százalékát tíz évig egy elkülönített számlán tartsák, amikből ki lehet fizetni a garanciális javítások díjait.

Emellett viszont ő sem feledkezett meg rólam, üdvözölt, és reményét fejezte ki, hogy a kampány végén, ahogy ígértem, felfedem kilétemet. Mivel utalt arra, ahogyan Kovács képviselőjelölt is, hogy az ország egyik legnagyobb hírportáljánál ténykedem, a tömegben itt-ott volt némi zsindexezés, pici parazitázás és férgezés is hallatszott valahonnan hátulról. Összességében nem éreztették a jelenlévők, hogy hálásak lennének azért, mert beszámolok a budapesti 20. számú egyéni választókerületi kampány apró-cseprő részleteiről; kicsit úgy éreztem magam, mint a szakácsnak álcázott Tuskó Hopkins, akinek senki nem volt hálás az ecet helyett rummal főzött paradicsomlevesért.

Persze valószínűleg sokkal kényelmetlenebbül éreztem volna magam, ha Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon vagy Kövér László vagy Széles Gábor alakjában jelentem volna meg. Utóbbi az igaz magyarok árulója, előbbi kettő börtönben fog krumplit pucolni – méghozzá a városokban is csendőrség felállítására készülődő Jobbik tervei szerint olyan önfenntartó börtönökben, amikben aki nem dolgozik, az nem is eszik –, és ezt nekünk majd a tévében kell néznünk, a nemzeti tudatot lezüllesztő, magyarokat elhülyítő tévéket ugyanis kötelezni fogják arra, hogy valóságshowként közvetítsék a börtönéletet. Ezt persze valószínűleg nem kell komolyan vennünk, ahogyan, remélem azt a közönség soraiból érkezett bekiabálást sem, hogy nem tagadja itt senki a holokausztot, holokauszt igenis volt, és lesz is még, mert igény van rá.

Naná, különben úgy járhatunk, mint Palesztina, gyarmatosítani fognak minket a... mit gondolnak, kik? Már persze ha addig nem lesz itt egy őrült nagy polgárháború, ami Pörzse Sándor szerint tíz éven belül bekövetkezhet, hiszen ma már minden második nyolc év alatti gyerek cigány. És persze nem minden cigány bűnöző, de cigánybűnözés igenis van, ahogy politikusbűnözés is, mondta Pörzse, aki nem kettős állampolgárságot akar, hanem minden magyarnak magyar állampolgárságot adna, a halálbüntetést és az erkölcsi ismeretek iskolai oktatását is bevezetné, emellett jó ötletnek tartja, hogy az szja egy részét az emberek felajánlhassák szüleik nyugdíjába vagy nyugdíjalapjába, szóval kedves magyarok, ezentúl tessünk jól kereső gyerekeket szülni a haza boldogulására. Az embernek egyébként, ha gyerek két dolgot kell elsajátítania, hitet és nemzettudatot – mondta, megemlítve, hogy a lánya szobájából, a falról mostanra eltűnt a Brad Pitt és (talán) Michael Jackson, de ott maradt a kereszt és a nagy Magyarország térképe.

A bűn nem maradhat büntetlenül, erről Morvai Krisztina is beszélt, a három igazi államférfi egyike, akit Pörzse Sándor szerint az elmúlt húsz év kitermelt (a másik kettő Orbán Viktor és, bár nem nevezte meg, alighanem Vona Gábor). A Jobbik megvédi nemcsak a magyar földet, hanem megvédi a magyar munkavállalókat is, méghozzá főleg a munkáltatóik önkényétől, továbbá megvédi a magyar kis- és középvállalkozókat, akik egyébként – személyes tapasztalataim szerint – éppen hogy mesterei a munkáltatói önkénynek. És megvédi a gazdákat is, bár hogy pontosan mitől, az ebben a teremben nem sokakat érdekelt (a lisszaboni szerződésre viszont pfújoltak bőszen, az az uniós okmány maga a sátán – vagyis a sátán valószínűleg az egy kis közel-keleti népcsoport, de ez is majdnem olyan rossz, mint a sátán –, bár kétlem, hogy bármelyikük tudná pontosan, hogy miért). Összességében azonban, a szűnni nem akaró ütemes vastaps arról árulkodott, hogy a Jobbik továbbra is nagyon erős abban, hogy elhitesse bizonyos társadalmi csoportokkal: tényleg foglalkozik velük.

Van ebben az országban nagyjából 386 ember, akik miatt ennyivel már 10-15 százalékot simán meg lehet kapni.