Kire szavazzanak a liberálisok?

Az SZDSZ hosszú évekig hivatkozott egy, a 2000-es évek elején készült választói attitüd-vizsgálatra, amely szerint a magyar választók több mint egyharmada liberális értékrendűként határozza meg magát. Ugyanakkor a magát A liberális pártnak kikiáltó SZDSZ az elmúlt nyolc évben tartott országos választásokon 350 ezernél több szavazatot egyszer sem szerzett, a 2009-es EP-választáson pedig már a 65 ezret sem érte el támogatóinak a száma. Ennek ellenére a mostani választáson, amin az SZDSZ önállóan már meg sem méreti magát, felszabadultak a liberális szavazatok, melyekért akár versenghetnének is a pártok. Kire szavazzanak a liberálisok, hangzott a Republikon Intézet kérdése, amire a Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor, az MSZP elnöke, Lendvai Ildikó, az MDF miniszterelnök-jelöltje Bokros Lajos és az LMP listavezetője, Schiffer András próbáltak választ adni.

Kezdjük az egyszerű végén a történetet. Navracsics Tibor ügyesen bújt ki abból a csapdából, hogy neki itt és most liberális szavazónak kéne udvarolnia. A moderátor, Baló György első kérdésére - definiálják a liberális szavazót és mondják el, miért kéne a pártjukat választania - kerek perec kijelentette, hogy a Fidesznek különösebben nincs szüksége azoknak a szavazatára, akik az elmúlt nyolc évben is az SZDSZ-t támogatták. Hiszen ezek a szavazók nyilván azzal is egyetértettek, hogy pártjuk kiállt a D209-es ügyben hazugságon ért egykori SZT-tiszt, Medgyessy Péter és a 2006-os tüntetéseket erőszakosan szétverő Gergényi Péter egykori budapesti rendőrfőkapitány mellett is.

Navracsics nem kér az SZDSZ szavazóiból

Fotók: Barakonyi Szabolcs

Amúgy szerinte az úgynevezett vidéki SZDSZ megszűnésekor a liberális választók szerinte egyértelműen a Fidesz mellé álltak, és azóta is ott állnak. Ezt támasztja alá a Fidesz ereje az ország nyugati megyéiben. Miután ezt elmondta, hátradőlt, és legfeljebb Lendvai Ildikóba rúgott bele néha-néha.

A liberális szavazatokért folytatott versenyből az MSZP is hamar kikopott. Egyrészt Lendvai Ildikó már a liberális szavazó definiálásakor önellentmondásba keveredett, hiszen szerinte a liberális szavazó négy érték mentén definiálható, melyek közül kettő tökéletesen ellentmond egymásnak. Szerinte ugyanis a liberális választó elkötelezett a szociális integráció és a társadalmi különbségek csökkentése mellett, ugyanakkor azt szeretné, ha az előző pontban felvázolt óvónéniállam felnőttként kezelné. Ennél többet ő sem tett hozzá a társalgáshoz, olykor, általában sikertelenül megkísérelte kivédeni a szocialisták elmúlt nyolc éves tevékenységét ért bírálatokat. Persze az is igaz, hogy az MSZP a Fideszhez hasonlóan már megszerezte azokat a liberális szavazókat, akiket megszerezhetett.

Lendvai deffenzívába szorult

Érdemi vita tehát kizárólag Schiffer és Bokros között bontakozhatott ki, és mivel az MDF és az LMP programjában érdemi különbségek vannak, ki is bontakozott.

Az LMP-t véletlenül sem lehet azzal vádolni, hogy gazdasági elképzelései liberálisak lennének, így Schiffer nyitó felszólalásában a "politikai" - nevezzük inkább nevén, emberjogi - liberalizmus híveit szólította meg, mondván a gazdasági válság hatására a piaci és a politikai liberalizmus egysége megbomlott. Szerinte pártjában azok, akik számára fontos a jogegyenlőség és a liberális jogállam, otthonra találhatnak pártjában.

Bokros Lajos bemutatja programját

Bokros Lajos azonnal és kíméletlenül lecsapott Schiffer piaci liberalizmust érintő mondatára, és azonnal a gazdaságról kezdett beszélni - váratlannak nem neveznénk a fordulatot, hiszen Bokros egyrészt közgazdász, másrészt miért szállt volna vitába a jogegyenlőség és a liberális jogállam fontosságával. Bokros szerint a válság félreértelmezése azt gondolni, hogy a piac leszerepelt. "A kudarcot torz államok torz beavatkozásai okozták, amelyek beszennyezték az áttekinthető, mindenki által folytatott versenyt" - mondta, hozzátéve, hogy a piaci verseny a politikai versenynek is alapját képezi.

Schiffer András a leszakadókért aggódott

Schiffer erre az Egyesült Államok példájával vágott vissza, ahol amúgy egy baloldali kormány ad baloldali válaszokat a válságra. Szerinte a válságot pont a piacok ellenőrizetlensége okozta, amit az állami beavatkozást alapvetően pártoló francia és német jobboldal, illetve az angolszász baloldal előszeretettel hangoztat - ugyanakkor a német liberálisok, illetve az angolszász jobboldal meg szeret rámutatni, hogy sosem lett volna ingatlanbuborék és hitelpiaci válság, ha Bill Clinton és a vele ebben mélységesen egyetértő George Bush nem tartotta volna mindennél előrébbvalónak azt az egyébként méltányolható célt, hogy bárki lakáshoz juthasson, és nem kötelezték volna - államilag beavatkozva - a bankokat a szakszlengben ninjának (No Income, No Job, No Assets - jövedelem-, munka- és tulajdon nélküli) rétegeknek nyújtott hitelekre.

Bokros és Schiffer ezután még elvitatkozgattak a gazdaságfilozófiai alapkérdéseken - Bokros felvázolta, hogy Magyarország jövőbeni sikerének záloga, hogy ha a jelenleg elképesztő adóterhek árán borzalmas színvonalú szolgáltatást nyújtó, cserébe drága és korrupt állam helyett egy versenyképes, áramvonalas, a közszolgáltatásokat értelmes keretek közt kínáló államot teremtünk, esélyt adva a vállalkozásoknak. Merthogy a siker másik záloga a munkahelyteremtés, hiszen sokkal többet kell majd dolgoznunk a jövőben és sokkal többünknek kell adóznunk, ha fenn akarjuk tartani például a nyugdíjrendszert. Munkahelyet pedig nem az államnak kell teremtenie, ahogy azt sem az államnak kell megmondania, hogy a vállalkozók mit termeljenek.

Szokatlanul értelmes beszélgetés volt

Ezzel szemben Schiffer a szociális ökogazdaság buzzwordjével válaszolt, szerinte ugyanis igenis állami feladat, a költségvetési forrásokat a zöld gazdaság támogatására kell átcsoportosítani. A két nagy. Pontosítunk. A Fidesz és a parlamentbe jutásra reális eséllyel pályázó MSZP inkább Schifferrel értett egyet a kérdésben, de ez nem váratlan két etatista párttól.

Schiffer ezután a rendszerváltás tragédiájának nevezte, hogy húsz éve megszűnt másfél millió munkahely, amelyek helyett csupán háromszázezer, ha termett. Bokrosból erre megint előtört a közgazdász. A másfél millió munkahely elvesztése szerinte valójában megtisztulás volt, hatékonytalan, fenntarthatatlan munkahelyek szűntek meg. A tragédia szerinte az, hogy a gazdaság nem teremtett elég új munkahelyet. A szakképzetlen rétegeken, amelyeken az LMP támogatásokkal segítene, szerinte csak a szakképzés segíthet, az ökoszociális gazdaság pedig csak újabb állami erőteret képezne, ahelyett, hogy visszaszorítaná azt az államot, amely állandó túlköltekezésével elszívja a tőkét a piacról, állandó hitelfelvételeivel növeli a kamatszintet és ezzel ellehetetleníti a vállalkozásokat.

Meglepően nagyszámú közönség előtt

Schiffer erre adott válaszában végre definiálta, hogy tulajdonképpen mely SZDSZ-szavazókra is számít igazán az LMP. Azokra, akiket egykor Solt Ottilia és a Szegényeket Támogató Alap munkája csábított az SZDSZ-hez, a szociálliberálisokra. Mindazokra, akik nem értenek egyet Bokros Lajossal.

Szavazzanak a liberálisok, akire akarnak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!