Csak kétfajta kisebbség létezik. Az egyik fajta egy nemzethez tartozik, s ez biztosítja számára a társadalmi keretet. A másodikon azt értjük, melynek nincsen nemzete, és saját maga jelenti társadalmi keretét is. Az utóbbi képviseli azokat a történelmi felhalmozódásokat, melyek végül a nemzet kialakulásához vezetnek az odatartozás érzésének létrejötte és a közös sorsvállalás révén. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 141. oldal)
Harcos nap elé nézünk, a pártok vezérszónokai kesztyű nélkül érkeznek a napirend előtti felszólalásokra. Lazításul Moamer Kadhafi híres Zöld Könyvéből idézzük, mit gondol a líbiai diktátor a parlamentáris demokráciáról. És mit gondolnak a magyar képviselők arról, hogy David Cameron brit miniszterelnök elítélte azt a brit gyakorlatot, hogy nem tartották alkalmasnak a muzulmánokat a demokráciára.
A köztársaságok korának győzelme és a tömegek korának kezdete után értelmetlen dolog lenne demokráciának tekinteni képviselők kicsiny csoportjának megválasztását a nagy tömegek képviseletére. Ez elavult elmélet és idejétmúlt gyakorlat. A hatalommal teljes mértékben a népnek kell rendelkeznie." (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 14. oldal)
A kormány nevében Navracsics Tibor igazságügyi miniszter válaszolt, kiemelte, hogy nemcsak a baloldali, hanem a jobboldali totalitárius rezsimek áldozataira is emlékeznek. Példaként azt a Szemlőhegy utcai villatulajdonost (Apró-Gyurcsány villa) hozta fel, akitől a nyilasok és a kommunisták is elkobozták vagyonát. Örömmel jelentette be, hogy már európai szinten is megszületett a felismerés, hogy a fasiszta és kommunista diktatúrák pusztítása összevethető, és mindkettőről meg kell emlékezni.
Minthogy a képviselőválasztások rendszere a voksok megszerzésére irányuló propagandán alapszik, itt valójában szó szerinti értelemben vett demagóg rendszerről van szó. A szavazatokat meg lehet vásárolni és meg lehet hamisítani. A szegények képtelenek választási kampányokat folytatni, amikben mindig csak a gazdagok győznek! (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 14. oldal)
Utolsó napirend előtti felszólalóként Harrach Péter a kommunizmus áldozataira emlékezett. "Értékelem, hogy az MSZP napirend előtti felszólalása nem erről szólt" – csapta le a fel sem adott labdát. Harrach szerint a létező szocializmus első szakaszának valamennyi magyar áldozata volt. Példaként egy olyan emberről beszél, akinek a nevét nem árulta el, mert "köztünk él". "Nem szeretnék személyes emlékekről beszélni, mert nem voltam áldozat" – mondta, de mégis felidézte, amikor elhurcolták az apját. Az őrült eszmék ellen a demokrácia és az ember tisztelete jelent védelmet, mondta.
Ezekben a rendszerekben [a parlamentáris demokráciákban] a nép a zsákmány, amiért marakszanak, belőle csinálnak bolondot, őt zsákmányolják ki ezek a politikai testületek, melyek a hatalomért küzdenek. Céljuk, hogy megszerezzék a nép voksait, a nép pedig csöndes, rendezett sorokban áll, mely úgy mozog, mint a rózsafüzér, hogy bedobja szavazólapját az urnába. Ugyanolyan ez, mint ahogy más papírlapokat meg a szemeteskosárba hajít. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 13. oldal)
A kormány nevében Cséfalvay Zoltán gazdasági államtitkár válaszolt. "Nagyon sok mindent mondott, ami nem áll össze rendszerbe. Jó hír, hogy a kormány politikájában összeáll a rendszer, mondhatni koherens a kormány politikája" - mondta. A kormány célja ezek szerint a munkára ösztönzés. "Az adórendszer teljesítményre ösztönöz, egyszerű, átlátható" - válaszolt a kritikára. "Csak egy megjegyzés, Önök 2022-2008 között 41-szer változtattak, 41-szer emeltek adót" - mondta. Ezt hirtelenjében nem tudtuk ellenőrizni. Cséfalvay szerint a szocialistáktól örökölt adórendszerben minden második forint átment a kormány kezén. Egy friss statisztikát idézett, miszerint 26 ezerrel nőtt az elmúlt hónapokban a munkahelyek száma.
Ha a parlament egy pártból alakul, annak eredményeként, hogy győzött a választásokban, akkor ez ebben az esetben a pártnak a parlamentje és nem a népé, hiszen a pártot képviseli és nem a népet. A parlament által kijelölt végrehajtó hatalom a győztes párt hatalma és nem a nép hatalma. Ugyanez a helyzet az olyan parlament esetében is, amelyben minden párt egy bizonyos számú helyet szerez. Ezeknek a helyeknek a birtokosai ugyanis pártjukat képviselik és nem a népet. A hatalom, melyet ez a koalíció hoz létre, ezeknek a koalíciós pártoknak a hatalma és nem a népé. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 12-13. oldal)
"Kirúgások, bércsökkenések, bérkommandó" – ezek jellemzik a szocialista Gúr Nándor szerint az elmúlt kilenc hónapot. A szenvedők közül elsőként a köztisztviselőket és a kormánytisztviselőket emelte ki, akiket a kormány döntése alapján indoklás nélkül kirúghatnak, bár ezt az "Alkotmánybíróság lightos döntésével" május 31-vel hatályon kívül helyezte. Elvették a munkaügyi hálózaton dolgozók illetménypótlékát, mondta. Megemlítette a megbízhatósági vizsgálatot is, amely során titkosszolgálati módszerekkel figyelhetik meg a közszolgákat, akiket álruhások még megvesztegetni is megpróbálhatnak. Ezután áttért az egykulcsos Szja-ra, ami a kormány tagjainak akár 2-300 ezer forintos nettó többletet is hozhat, de az átlagembernek veszteséget okoz. Szó volt még a nyugdíjreformról és a közbiztonságról is, nem dícsérőleg. "Kormányozni kéne, nem harcolni a világgal" – mondta, majd azt javasolta, hogy "folytatni kéne, amit a szocialista párt elkezdett". "Az emberek érdekében kellene cselekedni" – adta ki az örök jelszót.
A világon jelenleg uralkodó hagyományos demokrácia a parlament tagját szentséggel és mentességgel ruházza fel, amit viszont megtagad a nép egyedeitől. Ez azt jelenti, hogy a parlamentek elragadták a néphatalmat és a maguk számára monopolizálták. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 12. oldal)
A kormány nevében Hende Csaba honvédelmi miniszter válaszolt Balczó Zoltánnak. Szerinte nem a kormány, hanem az országgyűlés hatásköre a kárpótlás. Az 1992-es kárpótlási törvény pedig nem rendelkezik az 1951-56 között munkaszolgálatot teljesítők kárpótlásáról. Hende szerint amúgy az országgyűlés 1992-ben mindkét diktatúra – a fasiszta és a kommunista – áldozatait is kárpótolta. Javasolta Balczónak, hogy kezdeményezzen törvényt a kárpótlás kiterjesztéséről.
A lakosságnak választókörzetekbe történő felosztása azt jelenti, hogy egyetlen képviselő a nép ezreit vagy százezreit, vagy millióit képviseli a lakosság számának megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a képviselőt semmilyen népi, szervezeti kötelék nem fűzi a választókhoz, mivel az egész nép képviselőjének tekintik, ugyanúgy, mint a többi képviselőt. Ezt kívánja meg az uralkodó, hagyományos demokrácia. Következésképpen a tömegek véglegesen elszakadnak a képviselőtől, a képviselő pedig véglegesen elszakad a tömegektől. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 12. oldal)
A jobbikos Balczó Zoltán a kommunizmus áldozataira emlékezett. Felhívta a figyelmet arra a mulasztásra, hogy még mindig nem történt meg a Rákosi-rendszerben munkaszolgálatra elhurcolt 17 ezer áldozat kárpótlása. Szerinte a kormányok azzal utasították el a kárpótlást, hogy az áldozatok nem is munkaszolgálatosok voltak, hanem építő munkára rendelt katonák. Szerinte viszont származási és politikai alapon soroztak be embereket munkaszolgálatra. Kifogásolta azt is, hogy még mindig van Lenin, Kun Béla és Szamuely utca az országban, illetve azt is, hogy az MTV Híradójában azt mondták, hogy a megvalósult kommunizmus nem egyezett az ideológia megalkotóinak jótékony elképzelésével. Követelte a még élő munkaszolgálatosok kárpótlását.
A feketék fognak uralkodni a világon! (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 145. oldal)
Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese, a külügyi bizottság tagja szerint a Nyugat szereti kioktatni a világ többi részét arról, hogy mi az a demokrácia. „Ha Cameron arra gondolt, hogy a népakarat érvényesülése ezekben az országokban örvendetes, akkor igaza van. Ha viszont úgy értette, hogy az általa elképzelt demokráciamodell ebben a régióban is működni fog, akkor valószínüleg téved" – mondta Gyöngyösi.
Jó reggelt kívánok, üzente azoknak az európai politikusoknak, akik kezdik elismerni, hogy a multikulturalizmus nem működik (David Cameronnak ilyen tartalmú nyilatkozata is volt a közelmúltban).
Ezek alapján kijelenthetjük, Gyöngyösi Márton NEM a magyar David Cameron.
A népek számára csak a demokrácia hamis külseje maradt meg, mely abban nyilvánul meg, hogy hosszú sorokba állnak, hogy szavazólapjaikat elhelyezzék az urnákba. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 11. oldal)
A kormány nevében válaszoló Navracsics Tibor igazságügyi miniszter szerint a kormány nem hisz a korrupciós stratégiában – Schiffer antikorrupciós stratégiáról beszélt –, ezzel szemben hisz a korrupció elleni fellépésben, ezért is adtak többlettámogatást az ügyészségnek egy 55 fős, korrupció elleni ügyészcsoport létrehozására. "Amit tudunk, azt meg kell tennünk a korrupció elleni harcban" – mondta. Navracsics szerint az, hogy Schiffer az Állami Számvevőszék jelentéseiből szemezget, azt bizonyítja, hogy működik a kontroll. "Mindannyian gyarló emberek vagyunk" – magyarázta a bizonyítványt. Szerinte ugyanakkor mindenki teszi a dolgát, így előrébb juthatunk a korrupció felszámolásában.
Az igazi demokrácia csak magának a népnek a részvételével, nem pedig képviselőinek részvételével jöhet létre. A parlamentek törvényes gáttá lettek a népek és a hatalom gyakorlása között, minthogy elszigetelték a tömegeket a politika gyakorlásától, s nevükben saját maguk számára monopolizálták a szuverenitást. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 11. oldal)
Az elempés Schiffer András ott folytatta, ahol Kósa abbahagyta. Emlékeztette a Fideszt, hogy azt ígérték, véget vetnek a korrupciónak, de "egyelőre handabandázás van, antikorrupciós stratégia nincs". Kifogásolta, hogy a Fidesz nem szavazta meg az LMP az "offshore-lovagokat" a közbeszerzésből kizáró javaslatát, illetve a Hídépítőt is érintő lex-Strabag javaslatukat. Ezután rátért a Fidesz ügyeire. Elsőként Esztergomról beszélt, ahol Meggyes Tamás a szocialistáktól ismert módszerrel 2006-ban csak a választások után terjesztette a városi közgyűlés elé a város költségvetési beszámolóját. Felidézte a hatmillióért vásárolt főzőműsor és a hétszázezerért vásárolt pókerasztal történetét, valamint azt, hogy egy fideszes Szlovákiában bejegyzett cégével kötöttek szerződést. Ezután rátért Zuglóra, ahol Papcsák Ferenc egykori elszámoltatási kormánybiztos eleinte az MSZP-SZDSZ korábbi ügyei kivizsgálásába kezdett, majd pont olyan vállalkozói szerződéseket kötött a fideszes holdudvarral, mint szabad demokrata elődje. "A forradalomból annyit látni, hogy a banánköztársaságot narancsköztársaság váltotta" - zárta felszólalását.
David Cameron brit miniszterelnök múlt héten a kuvaiti parlamentben keményen önkritikus beszéden elismerte, már-már rasszista előítélet volt a nyugat részéről, hogy nem tartották alkalmasnak a muzulmánokat a demokráciára. Elítélte azt a brit gyakorlatot is, hogy elnyomó rezsimeket támogattak a stabilitás érdekében. Nyugati politikus ilyesmit ritkán szokott elismerni, úgyhogy megkérdezünk néhány képviselőt rasszista coming outok reményében, hogy ők is így gondolták-e a dolgot.
A parlament alapjában azért jön létre, hogy helyettesítse a népet, de már maga ez az alap antidemokratikus, mert a demokrácia a néphatalmat jelenti, nem képviselőjének hatalmát! A parlament puszta léte a nép távollétét jelenti. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 11. oldal)
A kormány nevében nem kíván válaszolni senki, az MSZP-nek meg nincsen lehetősége válaszolni, poénkodott a házelnök Kósa felszólalása után.
Ma megpróbáljuk becsempészni a világpolitikát a parlamentbe. Honatyáinknak általában kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy távoli országok zavaros ügyeivel foglalkozzanak, ezen a héten viszont, amikor egyébként nem veti szét a pörgés a Házat, megnézzük, melyik magyar képviselő megy David Cameron nyomába.
Kósa Lajos a Zuschlag-ügy apropóján véli úgy, hogy az MSZP a korrupció pártján áll, hiszen Zuschlag János személyében a korrupciónak már személyre szabott felelőse is van. Sajnálja viszont, hogy Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc felelőssége még nem merült fel, akik szerinte a politikai felelősei a botránynak, vagy azért, mert nem tudtak Zuschlag ténykedéséről, vagy azért, mert tudtak, de nem érdekelte őket. Szerinte addig, amíg Mesterházy és Gyurcsány nem vállalják a politikai felelősséget, addig az MSZP a korrupció pártján áll. Azt javasolta a szocialistáknak, hogy hozzák meg a szükséges döntéseket, különben nem tudják lemosni magukról a korrupt jelzőt.
A parlamentek képezik a világban jelenleg uralkodó új, hagyományos demokráciának a gerincét. A parlament a nép hamis képviselete, a parlamentáris rendszerek pedig félrevezető megoldását jelentik a demokrácia problémájának. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 11. oldal)
Az elmúlt két hétben jobb meggyőződésünk ellenére sokat kellett foglalkoznunk a parlamenti tudósítók munkakörülményeivel is. Ennek remélhetőleg mától vége, a sajtóterembe száműzött tudósítók ezentúl fejhallgatón követhetik az ülésterem történéseit.
Harcos nap elé nézünk, a pártok vezérszónokai kesztyű nélkül érkeznek a napirend előtti felszólalásokra. Az alaphangot a fideszes Kósa Lajos adja meg "az MSZP a korrupció pártján áll?" című felszólalásával. Utána az elempés Schiffer András következik "Esztergomtól Zuglóig – avagy ki számoltatja el az elszámoltatókat?" című felszólalásával. A szocialista Gúr Nándor "csak a hatalom a fontos" című felszólalását a jobbikos Balczó Zoltán és a kereszténydemokrata Harrach Péter foglalja majd keretbe, ők a kommunizmus áldozataira emlékeznek majd.
Az a politikai küzdelem, melynek eredményeképpen egy jelölt például a választók összes szavazatának 51 %-át szerzi meg, diktatórikus kormányzási eszközhöz vezet, habár ez áldemokratikus külsőben jelenik meg. Hiszen a választók 49 %-át egy olyan kormányzási eszköz fogja irányítani, melyet nem szavaztak meg, hanem rájuk kényszerítettek. Ez diktatúra. (Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv. A Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája. Budapest, évszám nélkül. 7-8. oldal)
Negyedikként az elempés Szabó Rebeka az iránt érdeklődik majd, hogy mit tesz a kormány a három évvel meghosszabbított földmoratórium alatt a birtokviszonyok rendezésére. Ötödikként a szocialista Gúr Nándor azt feltételezi, hogy a 250 milliárd forintos stabilitási alap létrehozásával a kormány 16 ezer új munkahely létrehozását lehetetleníti el, amit hogyan fog ellensúlyozni. Hatodikként a jobbikos Novák Előd száll fel a vesszőparipára, azt kérdezi, hogy miért nem váltják le végre a Nemzeti Színház igazgatóját. A sort párttársa, Gyöngyösi Márton zárja, aki külpolitikai szakpolitikus létére a belvízhelyzetről kérdezi majd a belügyminisztert.
Az interpellációk sorát a szocialista Gőgös Zoltán nyitja, aki szerint az új kormányhivatal nem kormánytisztviselő- vagy ügyfélbarát. Másodikként a fideszes Jánosiné dr. Bene Ildikó kérdez alá a nemzetierőforrás-miniszternek az egészségügyi egyeztetésről. Harmadikként is egy öninterpelláció következik, a kereszténydemokrata Spaller Endre – a tavaszi választáson vesztes három fideszes egyéni jelölt egyike – az iránt érdeklődik, hogy mit tesz a kormány a bankadó áthárítása ellen.
A szerző szándékai szerint ugyan univerzális választ ad a világ problémáira Kadhafi Zöld Könyve, de nem csodáljuk, hogy miért nem az abban leírt elveknek megfelelően kormányozzák a világot, sőt, sok esetben még Líbiát sem.
Mai parlamenti közvetítésünkből megtudhatják, mit gondol Kadhafi a parlamentáris demokráciákról.