Többen tagadják, hogy szt-sek lettek volna

2011.03.01. 16:42
Tőlünk értesültek többen arról, hogy szerepelnek a szigorúan titkos tisztként nyilvántartott emberek kedden nyilvánosságra hozott adatbázisában. Hárman kifejezetten tagadták, hogy szt-tisztek lettek volna. A negyedik, véletlenszerűen felhívott férfi azt mondta: ha az is lett volna, nem mondhatná el.

Négy olyan embert sikerült elérnünk kedd délután telefonon, akik szerepelnek az 547 nevet tartalmazó listán, amelyet a hódmezővásárhelyi Emlékpont hozott nyilvánosságra a szigoruantitkos.hu weboldalon. Az adatbázist készítő történészek szerint az összeállításban olyan emberek szerepelnek, akiket a Belügyminisztérium személyzeti osztálya szigorúan titkos állományú tisztként tartott nyilván, és akiknek iratanyagát átadták a levéltárnak. „Abban a kérdésben, hogy ezen személyek valóban szt-tisztnek tekinthetők-e, a kutatás nem kívánt állást foglalni” – írja a honlap bevezetője.

Itt a remek alkalom arra, hogy azok, akik az adatbázisban szerepelnek, és még köztünk vannak, elmondják, mit csináltak, mondta az adatbázist bemutató sajtótjájékoztatón Ungváry Krisztián történész, aki Boér Zoltánnal és Fráter Olivérrel végezte a kutatást.

„Nem tudok róla” – mondta Balás Csanád, amikor megkérdeztük, hogy szt-tiszt volt-e. Az adatbázis információi szerint a 64 éves férfi 1969-ben lépett be az MSZMP-be, 1975-ig építési ellenőrként dolgozott, ezután került a Külügyminisztérium diplomáciai testületeket ellátó igazgatóságához mint főelőadó. Az adatbázis szerint ez lett a fedőmunkahelye is, és a szolgálatot két dicséret után 1987-ben fejezte be, miután akkori jellemzése végül alkalmatlannak minősítette szakmai és egyéb okokra hivatkozva. Balás, aki tőlünk hallott először a lista létezéséről, azt mondta: kizárólag építésszakmai feladatokat látott el az giazgatóságon. Állítása szerint azt sem „vette észre” ebben az időben, hogy beszervezni próbálnák.

Teszler István is tőlünk tudta meg, hogy szerepel a listán. Róla csak annyi áll az adatbázisban, hogy mikor született, hogy négy idegen nyelven beszél felsőfokon, illetve az, hogy a III/I-3-nál (Hírszerzés az NSZK ellen) szolgált főoperatív beosztásban (főop.beo.). A 60 körüli férfi is tagadta megkeresésünkkor, hogy szt-tiszt lett volna. Azt mondta, nem érti, miért szerepel a listán.

"Hivatásos katona voltam, szt-tiszt nem" – jelentette ki a 64 éves Czibolya Árpád. Őt is meglepetésként érte a lista létezése, és az, hogy szerepel rajta. Az adatbázisban viszonylag kevés információ olvasható róla, csupán néhány személyes adat, valamint az, hogy 1969 óta tagja volt az MSZMP-nek, a III/IV-3. osztályon szolgált.

„Ehhez nem lehet mit szólni” – mondta a telefonban dr. Töttös Gábor főiskolai docens. Ő az adatbázis szerint hadnagyi rangban szolgált 1986-tól BM a Tolna Megyei RFK. III/III. osztályán 1989 végéig, amikor kérelmére elbocsátották. „Ha az is lettem volna, nem mondhatnám el” – jelentette ki, aki szerint titoktartás köti az akkori tiszteket, és nincs, ami ez alól feloldja őket. Az adatbázisban szerepel egy kivonat Töttös szolgálati adatlapjáról, ebben többek közt az áll, hogy 1984-től MSZMP-tag, alapszervezeti titkár volt, feleségétől világnézeti okból vált el, Babits Mihályról publikált kötetet, és a Dátum nevű lap főszerkesztő-helyetteseként 1989-ben havi bruttó keresete negyvenezer forint volt.

Töttös, aki hívásunk előtt nem tudott a lista létezéséről, azt mondta: korábban is keverték már gyanúba őt, illetve a Dátum főszerkesztőjét, Bába Ivánt is, aki jelenleg külügyi államtitkár. (Bába Iván nem szerepel az adatbázisban.) Töttös szerint ha az a cél, hogy az egykori szt-tisztek elmondhassák a történetüket, ahhoz megfelelő keretet kell teremteni, “nem ezt a hajszás megoldást választani”. Szerinte nem kellene közzétenni egy ilyen listát “eleve elítélő” felhanggal, hanem azt kellene mérlegre tenni, ki mit tett, és ez alapján lenne szabad ítélni.