Vakrandira hivatkozott a cigánygyilkosságok vádlottja

Cs. István negyedrendű vádlott vallomásának második részével folytatódott a cigánygyilkosságokkal vádolt négy férfi pere. Cs. István már szerdán elkezdte a vallomását, akkor azonban megszakította azt.

A pénteki tárgyalási napon Cs. elmondta a saját verzióját arról, hogyan történt a tiszalöki eset. Ez volt az első gyilkosság, melyben ő is részt vett. Elmondása szerint a három másik vádlott azt mondta, vadászni mennek, látta is a fegyvereket, a katonai ruhát és a műholdas térképeket. Azt hitte, ő is vadászni fog, ezért meglepődött, amikor azt mondták a többiek, neki Polgár településnél kell várakoznia a kocsiban.

Horgászat a gyilkosság idején

Amíg a többi vádlottat várta, egy rendőr igazoltatta, tőle hallott először a gyilkosságról. A rendőrnek azt mondta, egy internetes vakrandira érkezett, azért várakozott ott, és még azt is ki tudta magyarázni, miért volt egy gitár nélküli gitártok, egy URH-rádió és egy távcső a kocsiban. (A rendőrségi jegyzőkönyv szerint horgászatra hivatkozott.) Először azt hitte, a gyilkosságot uzsorások követték el.

Elmondása szerint akkor jött rá, hogy társai öltek, amikor felvette őket Tiszalöknél. A hazaúton ezt K. Árpád elsőrendű vádlott lényegében el is ismerte neki, amikor azt mondta, “Annyit mondott, hogy jaj, és összecsuklott”.

Cs. védekezésének lényege a tiszalöki gyilkossággal kapcsolatban láthatóan arra épül, hogy ő nem tudott arról, mire készültek a többiek. Az általa elmondott történet azonban egyre kevésbé tűnik életszerűnek Miszori László bírónak, aki kérdéseivel egyre többször hozta zavarba Cs.-t.

A legsúlyosabb ellentmondások akkor kerültek elő, amikor a bíró részleteket olvasott fel Cs. 2009. augusztus 21-ei, az elfogása után tett vallomásából. Akkor például azt mondta, amikor Tiszalökről hazamenet elakadtak a sárban, elkezdtek tanakodni, hova rejtsék a fegyvereket. Most viszont azt, nem tudja, mi lett akkor a fegyverekkel. A vallomások közötti különbséget még lehetne azzal magyarázni, hogy akkor még jobban emlékezhetett, de gyengíti ezt az érvet, hogy ennél kisebb részletekre (például, hogy K. Istvánnál volt ekkor egy maroklőfegyer) emlékszik.

Az autóban lévő lőfegyverrel kapcsolatban K. István is hozzászólt az ügyhoz, azzal a szándékkal, hogy tisztázza magát, valójában azonban sokkal inkább taktikai hibát vétett. Azt mondta, a pisztolyon, amiről Cs. beszélt, és amit lefoglaltak, nem volt rajta az ujjlenyomata - ezzel ugyanakkor indirekt módon elismerte, ez a pisztoly valóban ott volt Tiszalökön.

K. István azt is elmondta, tervez összefüggő vallomást tenni, az tehát, hogy az első nap még nem akart (ahogy az első- és a harmadrendű vádlott sem), könnyen lehet, hogy tudatos húzás volt, és előbb meg akarták hallgatni Cs. vallomását. K. Árpád is utalt arra, később vallomást tehet.

Fenyegető hagnem

A nyomozati vallomásban arról beszélt, miután (Koszovóból hazaérkezve) szakított barátnőjével, olyan nihilista hangulatba került, hogy nem érdekelte semmi, bármit megcsinált, amit mondtak neki. Szerdán ugyanakkor azt mondta, azért maradt a csoporttal Tiszalök után, mert fenyegették a családját és nagyon aggódott értük.

Ehhez kapcsolódik, hogy korábbi vallomásában még azt mondta, a tiszalöki gyilkosság után a többiek nyugtatták, minden rendben lesz (például a fegyverekkel). Ez súlyos ellentmondásban áll azzal, amit szerdán mondott, vagyis, hogy K. Árpád még a családját is halálosan megfenyegette. Most azt mondta, valóban nyugtatták, de a “hangnem fenyegető volt”.

Visszavont vallomás

Szavahihetősége akkor kérdőjeleződött meg véglegesen, amikor a mobiltelefon került szóba, amit K. Árpádtól kapott. Mielőtt Tiszalökre indultak, azt mondták neki, saját telefonját ne vigye magával, ezt a szolgálati telefont pedig útközben adták neki oda (korábban is mindig visszakérték, majd újra odaadták). A nyomozati vallomásban Cs. azt mondta, meglepődött azon, hogy otthon kellett hagynia a telefonját. A mostani tárgyaláson viszont arról beszélt, K. Árpád elmondta neki, hogy a szolgálati telefonon kell mindig elérhetőnek lennie, vagyis nem kellett meglepődnie a kérésen. Cs. erre visszavonta korábbi vallomásának ezt a részét, pedig azt elismerte, másfél éve jobban emlékezhetett.

A telefonról egy másik fontos részletet is ismertetett a bíró. Cs. azt állította, korábban kapta munkatelefonnak, és rendszeresen hívták rajta, a hívásinformációk alapján csakis a támadások idején használták.

A nyitott ablak

Az ellentmondások hatására Miszori László bíró érezhetően egyre kevésbé veszi komolyan a vallomást, és egyre inkább kioktató hangnemben beszél a vádlottal, aki sokszor nem érti a kérdéseket és zavarodottan válaszol. Ha Cs. István végképp szavahihetetlennek bizonyul, az azért is problémás lehet, mert a vádirat a tiszalöki és kislétai gyilkosságok esetében jelentős részben támaszkodik az ő vallomásaira, így pedig komoly kétségek merülhetnek fel.

Cs. ügyvédje igyekezett menteni a helyzetet, többszöri rákérdezés után, rávezető kérdésekkel kiszedte az addigra már megzavarodott és elfáradt negyedrendű vádlottból, hogy 2009 augusztusi kihallgatásán azért nem mondhatott el mindent, mert a földszinti kihallgatószoba ablaka nyitva volt, és attól tartott, a többi vádlott vagy azok hozzátartozói meghallhatják, mit mond.

Egy pendrive tele bizonyítékkal

A tárgyaláson szóba került egy 8 gigabyte-os fehér pendrive, melyet a vádlottak elfogásánál K. Árpád pénztárcájában találtak. Az Index értesülése szerint a pendrive-on egyebek mellett olyan fotókat találtak a nyomozók, amelyek egyes bűncselekmények helyszínén, illetve beazonosíthatatlan helyeken készültek, valószínűleg az előkészületek részeként. Cs. István azt mondta, nem emlékszik erre, K. Árpád ugyanakkor ehhez azt a megjegyzést fűzte, hogy azért volt nála a pendrive elfogása napján, mert akkor kapta vissza Cs. Istvántól.

Voltak más ellentmondások is Cs. vallomása és a többi vádlott megjegyzései között. A bíró arról kérdezte, meg akarta-e venni a gyilkosságokhoz használt autót. Cs. ezt tagadta, K. Árpád szerint viszont ez így volt. Cs. önmagával is ellentmondásba került, amikor bírói kérdésre először azt mondta: nem adott katonai szakkönyvet a többi vádlottnak, később azonban elismerte, hogy egy AK47 gépkarabélyról szóló könyvet mégiscsak adott K. István másodrendű vádlottnak.

Vallomásának szerdai részében Cs. István azt mondta, bűnpártolóként elismeri a bűnösségét. Cs. a tiszalöki és a kislétai gyilkosságokban vett részt, mindkétszer a csoport autóját vezette. Elmondása szerint az első esetben nem tudta, mi volt az utazás célja, Kislétára pedig azért tartott velük, mert K. Árpád fenyegette őt és családját. Cs. szerdán azt mondta, ő maga nem náci és nem rasszista, a bűnözéssel általában volt problémája.