Mi vagyunk a kormány brüsszeli lába

A brüsszeli szlengben corepernek nevezett pozíció nagyon fontos, de alig tudnak valamit róla az emberek, mert a képviselet-vezetők nem szerepelnek nyilvánosan. Az EU működését feldolgozó tanulmányok közt van olyan, amelyik szerint lényegében ők a pillérei az egész rendszernek, ők működtetik a háttérben az EU-t. Coreperként, a Magyar Állandó Képviselet vezetőjeként mit gondol erről az értékelésről?

Ez így is van, meg nem is. Képzeljen el egy homokórát. A homokóra alsó búrájában működik körülbelül 250 tanácsi munkacsoport, azaz az összes olyan testület, ahol a tagországok szakértői próbálják politikai döntésre előkészíteni a dossziékat (határozatot igénylő, konkrét ügyek iratai az EU-s szakzsargonban – a szerk.). A homokóra felső búrájában pedig ott van a tanács tíz formációja, ahol a politikai döntések születnek. E két szint között, a homokóra szájánál, ahol fel- és lefele folyik a homok - attól függően hogyan fordítják a homokórát - van a coreper.

De ez nem politikai szerep. A szakmai felelősségünk óriási, de nem vagyunk politikusok, hanem a politikai döntéseket készítjük elő, hogy kezelhető mértékben le legyenek tisztítva a dossziék. Illetve a politikai szinten hozott irányokat vetítjük le a munkacsoportok szintjére. A coreper a szakmai és a politikai szint között helyezkedik el, és oda–vissza játszik.

És világos mindig, hogy mekkora a mozgástere? Egy-egy lépése előtt kapcsolatba kell lépnie Budapesttel?

Természetesen. Alapvető, hogy az állandó képviseletek nem önálló entitások a rendszerben, hanem a nemzeti kormányzat kihelyezett tagozatai Brüsszelben. Ez a stáb olyan, mintha ott lenne a Kossuth téren, az Alkotmány utcában vagy a Bem rakparton, csak az irodáját fizikailag kiemelték, és áttették ide Brüsszelbe. A sajátosságai abból fakadnak, hogy itt Brüsszelben van mind a 27 ország állandó képviselete, és így nem kell elutazni mondjuk Berlinbe, hogy a német álláspontról tudjunk konzultálni. És itt vannak az intézmények is, a bizottság, a tanács főtitkársága és a parlament. Vagyis öt perc sétával elérhető az összes érintett szereplő. De ettől még ez a nemzeti főváros brüsszeli lába marad, és nem önálló bútordarab.

És akkor a személyes ismeretségeknek, informális elemeknek nincs komoly szerepe? Nem is számít annyit, hogy ki mennyire ügyes taktikát visz, mert eléggé kötött mindenkinek a mandátuma?

Itt van a lényeg. Az egész onnan indul, hogy van egy formális mandátuma mind a 27 ország diplomatájának. Erre a célra kell törekedniük, ez a nemzeti álláspont. De pontosan az a különleges szerepe az állandó képviselőnek, hogy ezen álláspontok tengerében reálisan felmérje, hogy ebből mit, milyen mértékben és hogyan lehet elérni.

Ebben benne van, hogy körutazás nélkül, néhány perc alatt tisztázhatja, hogy a főváros által meghatározott mandátumot reálisan milyen mértékben lehet teljesíteni. Hol kell adott esetben rásegíteni, hol lehet ad hoc koalíciót kötni. Vagy akár azt is kell jelezni, hogy tudomásul kell vennünk, hogy most egyet vissza kell lépni.

Sokszor ez még úgy is alakul, hogy bent ülnek az állam- és kormányfők egy EU-csúcs esetén a teremben, ott felszólal az egyik miniszterelnök, hogy márpedig én ezt meg ezt karom, és akkor közben a tagországok képviselői kint a folyosón egyeztetnek, hogy hogyan lehet a végén egy mindenki számára megfelelő kompromisszumot kialakítani. Ez a kompromisszumképzés művészete, és ebben az állandó képviselet valóban központi szereplő.

Ennek is minősített esete, amikor elnököl egy ország. Ilyenkor úgy kell a nagy kompromisszumot elősegíteni, hogy közben létezik nemzeti érdek is. Ebből a szempontból az európaktum tárgyalásai lehettek például önnek nagyon érdekesek, ahol úgy kellett a megegyezés felé vinni az ügyet, hogy Magyarország kimaradt belőle, és a paktum legalább egy pontjában kifejezetten ellenérdekeltek voltunk. Az ilyen helyzetet hogyan lehet kezelni?

Mi nem voltunk ellenérdekeltek az európaktumban, ezt otthon sokan félreértették. Az európaktum egy német-francia ötlet volt az elején. A Magyar Köztársaság alapállása az volt, hogy érzékeltük: van egy olyan célja, hogy erősítsünk rá arra az intézkedéscsomagra, amit az unió a gazdasági válság megfékezése érdekében tervez. De fennállt a veszélye, hogy ez a paktum megbontja egyrészt a közösségi módszerrel készülő a csomagot, másrészt túlságosan kormányközi jellegűvé válik, harmadrészt egy párhuzamos rendszert hoz létre a válság kezelésére. Amit elértünk – és ez nem kis eredmény – hogy a különböző alkatrészek ebben az átfogó rendszerben nagyon közel kerültek egymáshoz, vagyis az európaktum, az európai szemeszter vagy a hatos jogszabálycsomag között összhang alakulhatott ki.

Kifejezetten magyar igényre lett nyitott az európaktum az eurót nem használó tagállamok előtt is, és a paktum nemcsak az indulásnál nyitott, hanem később is lehet csatlakozni. A magyar álláspont az, hogy a jelenlegi szakaszban nem csatlakozunk, mert a hat érdemi célkitűzésből ugyan ötöt Magyarország teljes egészében támogat, de van egy kivétel, az adózási dosszié. Amely esetében a már csatlakozottak számára sem teljesen világos még, hogy ez mivé fog fejlődni. Mi erre várunk még, hogy ezt be tudjuk azonosítani.

De visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mi van akkor, ha elnökként egy olyan dossziét kell vinni, ami Magyarországnak nem szívügye. Akkor is kutya kötelességünk mindent megtenni, hogy a dosszié a megfelelő irányba haladjon előre. Magyar álláspontot nagyon karakteresen az elnökség csak rendkívüli esetben képvisel.

Ennek is megvan a maga technikája. Ilyenkor nem az elnöki székben ülő magyar tisztviselő fejti ki a nagyon specifikus magyar álláspontot, hanem van egy Magyarország tábla is a teremben, és a mögötte ülő kolléga dolga az érvelés. Például május 23-án fogja reményeink szerint az Általános Ügyek Tanácsa tető alá hozni a roma stratégiát. És nyilván fel fog merülni néhány olyan elem, ahol a Magyar Köztársaság nem mint elnökség, hanem mint egy tagország is kifejti a véleményét. Martonyi János külügyminiszter fog az elnöki székben ülni, de a Magyarország tábla mögött Balog Zoltán államtitkár lesz, és ő beszél majd Magyarország nevében. Az elnök nem a nemzeti álláspontot képviseli, és ehhez az elnöklő tagállamok döntő többsége mindig is tartotta magát.

Rendre visszatérő vélemény, elemzési szempont, hogy az állandó képviseletek egyeztetései az unió legkevésbé átlátható részének számítanak. Kamarillapolitika, demokratikus deficit, titkos alkuk - ilyeneket említenek a fanyalgók, hiszen az itteni viták nem nyilvánosak. Mennyire reális ön szerint ez az értelmezés?

Az állandó képviseletek a kormányzatok részei. Amikor Györkös Péter mint állandó képviselő elmegy egy Coreper-tanácskozásra, akkor vagy előre egyeztetett mandátuma van, vagy az események függvényében egyeztet a külügyminiszterrel, valamelyik államtitkárral, vagy netán miniszterrel, vagy a miniszterelnök főtanácsadójával. Nem légüres térben, a saját feje után menve intézkedik.

Nincs olyan, hogy az Állandó Képviselet Európa-politikája. A Magyar Köztársaságnak van Európa-politikája. Mi az alakításnak és a végrehajtásnak vagyunk a szereplői, esetenként elég fontos szereplői, de nem kizárólagos, domináns vagy meghatározó szereplői. Szerintem leginkább hasznos szereplői vagyunk.

A rendszer logikájából fakadó visszatérő állítás, hogy a képviseleten dolgozók sikeréhez fontos feltétel a nagy tapasztalat, emlékezniük kell dossziékra, személyekre, régi vitákra. Amikor szeptemberben kinevezték a képviselet vezetőjének, akkor többen aggódtak, hogy politikai kinevezettként nem lesz már ideje felvenni a tempót, miközben az elődje, Iván Gábor már másfél éve készült az elnökségre. Volt alapja az aggódásnak?

Nem akarom elmesélni a teljes pályafutásomat, de azért annyit megjegyeznék, hogy 15 évet töltöttem el ebben a szakmában. Nem úgy éreztem, hogy csak úgy belecsöppentem volna ebbe a közegbe, még akkor sem, ha megértem, hogy voltak ilyen vélemények. Hiszen valóban rendkívüli körülménynek számított, hogy engem négy hónappal az elnökség kezdete előtt jelöltek állandó képviselőnek.

Akkor azt mondtam, hogy a saját szakmai követelményeimnek megfelelően fogok felkészülni, és arra számítok, hogy ami az én szempontrendszeremnek megfelelő teljesítmény, az ki fogja elégíteni mind a kormánypártokat, mind az ellenzéket. Tekintve, hogy az utóbbi hónapokban a felkészültségemmel kapcsolatos aggodalmakkal már nem találkoztam, ez talán arra utal, hogy ennek a kívánalomnak eleget tudtam tenni.

Az elnökség után is érdekes lesz önnek ez a munka?

Nyilvánvalóan. Az elnökségi előkészületeket még én kezdtem el az Európai Ügyek Hivatalának elnökhelyetteseként 2005-2006-ban. Mindig is azt állítottam, hogy egy tagország akkor tanulja meg igazán az unió működését, akkor integrálódik intézményesen, hogyha betöltötte az elnöki funkciót. Azt gondolom, hogy az egész magyar kormányzatnak és tisztviselői karnak ez egy unikális tapasztalat. Hiszen hiába ül ott valaki a Coreperen vagy a Tanácsban, ha nem lát bele abba, hogy ezeket az üléseket hogyan készítik elő, hogyan születnek meg azok a kompromisszumok, amelyeket ki kell bűvészkedni. Addig elméleti tudása lehet, de gyakorlati tudása kicsit korlátozott.

Egyébként pedig arra kell felkészülni mentálisan, hogy egy pillanat alatt az ember majd úgy fogja érezni magát, hogy elárvult, már senkit nem érdekel. Hiszen július elsejével megszűnnek a percenkénti telefonok, nem fogják annyit keresni a többi tagállami kollégák, a publikus és a szakmai figyelem nagyot csökken majd. Ez egy kicsit másnaposságérzést fog kiváltani a kollégáimból, és valószínűleg belőlem is. De azért ezen hamar túl fogjuk tenni magunkat. Amit ez alatt a félév alatt tudásban felhalmoztunk, azt a magyar érdekérvényesítés szolgálatába állíthatjuk majd.

A magyar elnökség utolsó két hónapjában tárgyalandó ügyeket állítottam párba, és kíváncsi vagyok, melyiktől izgul jobban, melyiket tartja nehezebbnek. Az első pár: horvát uniós csatlakozás illetve a román-bolgár csatlakozás a schengeni övezethez.

Diplomataként erre csak nagyon óvatos választ lehet adni. Mindkettőben jó esély van, hogy jelentős előrelépést tudunk elérni. Horvátország esetében ehhez még esetleg hozzá lehet tenni, hogy még mindig reális esély van arra, hogy lezárjuk a csatlakozáshoz szükséges tárgyalási fejezeteket.

Közös határvédelem megerősítése illetve az energetikai piac integrációja?

Érdekes párosítás.

Az egyiknél államoknak, a másiknál cégeknek a lobbierejével kell megküzdeni.

Igen, bár ez sokat változott a japán katasztrófa óta, a kormányok egyre komolyabban foglalkoznak az energetikai kérdéssel. Mindkét téma az ismert krízisek hatására – líbiai válság és japán válság – még dinamikusabban fog előre haladni, és már a magyar elnökség alatt komoly előrelépésre kerülhet sor.

Két kifejezetten a magyar elnökség által elővett téma: roma stratégia illetve Duna stratégia.

A Duna stratégia már megvan, és továbbra is igen bíztató fejlemények utalnak arra, hogy a roma keretstratégiáról is meglesz a megállapodás.