Feri bácsi ígérte, hogy segít

„Wild boys always shine” – a hőségben félmeztelenre vetkőzött roma srácok padokat, székeket cipelnek, a rádióból üvölt a Duran Duran. Az újpesti Üdülő sor Duna-strandja ideális hely a nosztalgiára a nyolcvanas évek után. Megvan minden: a mászóka, a büfék, a vázáról még felismerhető, szebb napokat látott mókuskerék.

Egyenruhásoknak, feszes menetrendet követő programpontoknak nyoma sincs, inkább mintha egy jól összeszokott baráti társaság készülődne kerti partira. A Roma Rendőrök Országos Egyesületének gyereknapi mulatságán rendőrkutyák sincsenek, csak Negrócska, a kis növésű, enyhén túltáplált fekete keverék ólálkodik a nyolcvanliteres üstben gőzölgő gulyás körül. Van lila hagymás zsíros kenyér, üdítő, kávé, sör. Soknak tűnik ahhoz képest, hogy tizenegy körül még csak nagyjából harmincan lézengenek a füvön.

Az egyesület elnöke, Horváth Ferenc azt mondja: nem aggódik, mert tavaly is ez volt, a 15-17 évesek pénteken buliztak,  biztos jönnek később. A rendezvényt azért szervezték, hogy összehozzák az egyesület projektjei iránt érdeklődő fiatalokat. Terveztek karatebamutatót, focit, tojásdobálást, légpuskás céllövést, talicskaversenyt. A délelőtti meleg viszont inkább a passzív szórakozásnak kedvez. A kézművessátorban egy Ronaldinho-pólót viselő kissrác gondosan besatírozza a rajzán a focikapu utolsó csíkját is, aztán felcelluxozza a kész művet a sátorra, közvetlenül gömbölyded barátja rovaros rajza alá. "Sakkozunk? Ja" – bonyolítanak le egy rövid párbeszédet, majd nagy egyetértésben megindulnak a sakktábla felé.

Dél körül beindul a karaoke is. Négy tíz-tizenkét éves fiú körüláll egy laptopot, mikrofont ragadnak. Mulatóssal melegítenek be, de hamar kiderül, hogy széles a repeortoárjuk, jön Zámbó Jimmy, L. L. Junior, a Szeresd a testem, bébi, az egyik belekezd a Bikicsunájba is. Ügyesen hangolják a számokat az alkalomhoz, a Hooligans-sláger refrénjébe cigánylányt helyettesítenek.

A bűnmegelőzéssel, ifjúságvédelemmel, romák és rendőrök közti kapcsolatok javításával foglalkozó szervezők egyik célja, hogy minél több roma fiatal menjen rendőrnek. A Hősök terén tavasszal avatott 1778 emberből kettő is volt, akik a mi inspirációnkra léptek a pályára, meséli büszkén dr. Horváth, a nyugalmazott rendőr őrnagy. Szerinte az kellene, hogy a romák magyarországi számarányuknak megfelelően legyenek jelen a rendvédelemben, de még messze vannak ettől, a mai arányt legfeljebb 6-8 százalékra tippeli.

„Tíz évig voltam járőr Kőbányán. Ha cigány származásúval szemben kellett intézkedni, én önként előre álltam” – mondja. Szerinte pozitívan hat a társadalomra, ha jól intézkedő roma rendőröket látni, és a rendőr kollégák is félre tudják tenni az előítéleteket, ha pár évig együtt szolgálnak egy romával. Az egyesületben jelenleg 35-40 nyugalmazott és 8-10 aktív rendőr van

"Jó hivatás" – bólogat két kamasz srác, akik egy árnyékos padnál ücsörögnek. "Tiszteletet ad. Meg rendőrökre mindig szükség lesz" – állapodnak meg. Egyikük már dolgozik, fegyveres biztonsági őr egy múzeumban. A másik még csak kilencedikes, azt mondja, nem is érdekli semmilyen más hivatás a rendőrin kívül. "Feri bácsi ígérte, hogy segít" – újságolja.

Horváth Ferencéket az egyesület klubszerűen működtetett oktatási központjából, az újpesti Virág utcából ismerik. A roma rendőrök iskolákba is járnak ki meghívottként, közös előadásokat tartanak a Magyarországi Nemzeti- Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesülettel (ÉKE). Konfliktusmegelőzésről-és kezelésről, emberi jogokról, rasszizmusról beszélgetnek a tanulókkal. Az ÉKE országos elnöke, Száva Vince is eljött családjával a gyereknapra. Horváth is, ő is sikertörténetnek éli meg legutóbbi előadás-sorozatukat az egyik kilencedik kerületi szakiskolában, ahová nehezen kezelhető gyerekek járnak, előfordult lopás, kábítószerezés, erőszak, nagy volt feszültség. „Az igazgató azt mondta, hogy ha egyetlen órát kibírnak ezek a gyerekek, akkor már sikernek fogja elkönyvelni. Mi a második óra után feltettük a kérdést, legyen-e harmadik. Szavazást tartottunk, minden gyerek keze a magasban volt” – meséli Száva Vince.

Az előadásokon személyes történeteket is mond, például egy szkinhed fiúról, aki az ő ráhatására kukába dobta a bakancsát és a "szkinhedruháját", aztán egy évig nála dolgozott. Szeretnének minél több iskolába eljutni, szívesen mennek bárhová az országban, ha hívják őket. Szóba került az előadásokon Gyöngyöspata is. A két szervezet közös sikerként könyveli el, hogy a törvényeket Gyöngyöspata és Hajdúhadház után módosították, szerintük az ő egyik benyújtott javaslatukra épített a kormány.  „A szeretet épít, a gyűlölet rombol. Egy ország sikere is ettől függ” – kötötte Száva Vince a mi lelkünkre is, mielőtt hazaindultunk.