Miért ideggyengék a sertések?

"A disznónak rossz az idegrendszere, nem szeret dolgozni és ha felizgatják, behány a kocsiba" - mondja Bagi István.

"Jézusom, disznó vagyok" - gondolom én, de nem mondom ki hangosan.

A Budai Gourmet fesztiválon vagyunk a Millenárison. Bagi nem rasszista sertésgyűlölő, hanem szarvasgombakereskedő, ő csinálja a kilencevenes évek óta működő szarvasgomba.hu oldalt és egyszemélyben ő a magyar szarvasgombapiac jó harmada. Arról beszélgetünk, hogy miért kutyákkal, és nem sertéssel keresi a zsákmányt.

A Budai Gourmet öt éve létező gasztronómiai fesztivál, sok bor + szokásosnál több élelmiszer felállásban, amit a Haris Györgytől, a Maros utcai John Bull (ma már Mezzo Music Restaurant) tulajdonosától nemrég vett meg Gerendai Gasztró Károly. Az volt a hír, hogy az első Michelin-csillagos magyar vendéglátós kissé átszabta és még ételközpontúbbá tette az eseményt, ezt jöttünk ellenőrizni.

A Budai Gourmet a magyar gasztronómiai fesztiválok Maseratija: 2900 forint a belépő, amiért egy borospoháron kívül nem kapunk semmiféle étel-italbónt vagy hasonlót. (Még a zseniális Taste of London-on is úgy volt, hogy a nem olcsó belépőért bóntömböt kapott a vendég. Miután leette, úgyis váltott újat a zavarbaejtő kínálat miatt.)

Odabent debütál az a kártyás fizetési rendszer, amit idén majd a Balaton Soundon, a Szigeten és a cég többi rendezvényén is bevezetnek. Az ember készpénzzel vagy bankkártyával feltölt egy plasztikkártyát és az összes standnál ezzel fizet. Hogy mire jó ez, azon kívül, hogy az egyes kereskedők nem tudják átvágni a fő szervezőt és a pultosok nem kaphatnak egy fillér borravalót sem? A szisztéma igazi lényegét azonnal átláttam, majd később, az este a gyakorlatban is szemléltettem: a vásárlók jelentős részének akár ezresek is maradnak a kártyáján, amit persze visszaválthatnának a kijáratnál, de mivel gasztroeseményen vannak, részegek, és így elfelejtik.

Bent az ételek 600 és 2000 forint között vannak, a bor decinként 500 tájáról indul, úgyhogy a belépőn felül érdemes fejenként minimum egy tízezressel kalkulálni, hiszen a kóstolgatás itt a dolog lényege. Ha bármit, mondjuk mézet, mangalicasonkát, szarvasgombát vagy üveges bort is vennénk, akkor bármennyi pénz elkölthető.

A fesztivál belakja gyakorlatilag a Millenáris egész területét, beleértve két épületet és a szabadtéri színpadot is. A környezet szép, tényleg sok a kiállító, ha nincs is itt mindenki, de majdnem, vannak színpadok is, ahol élő főzőbemutatók folynak egy kivetítővel megtámogatva. Az most fog kiderülni, hogy van-e annyi pénzes gasztrojancsi, hogy az esemény sikeres legyen.

Előbb káosz

A dolog eleje merő káosz volt, nem működött a bankkártyás kártyafeltöltés - vigyázat, belépőjegyet megmagyarázhatatlan okból nem vehetünk kártyával - a standok sem készültek el, aztán estére összerázódott az egész.

Még kora délután mentünk el mangalicát kóstolni a Húspatika standjához. Itt csodás dolgokat tudtam meg a tulajdonostól mangalicaszendvics (ötcsillagos, a házi kenyér fantasztikus) és fűszeres zsíroskenyér (600 HUF, tobzódó ízek) rágása közben. Úgymint:

- amit a magyar vevők "mangalica" néven vesznek, az nem fajtiszta mangalica, hanem holland duroc sertés apa és magyar fajtiszta mangalica anya darabokra vágott gyermeke. Ha tiszta mangalica lenne, akkor túl zsíros lenne és egy kiló hús 6 ezerbe kerülne

- a kan durocnak akkora a hímvesszője, mint egy nagydarab férfi lendületesen mozgatott alkarja

- ha elered az eső, a kitömött - fajtiszta! - mangalicát tök gyorsan száraz helyre kell vinni

- a csemegeboltokban a plafonról csüngő sonkák jelentős része műanyagból van és 30 euróba kerül

- a Húspatika tulajdonosa igazi érzelmes apa, akinek a fia 16 ezer kilométer távolságban, Chilében tanul nyelvet és focizik, ami egyfelől őrült jó, a távolság miatt viszont fájdalmas dolog.

A bimbózó fesztivált ekkor rettenetes zápor vágta gajra, amit szakmai fröccsözéssel kompenzáltunk a Bortársaságnál. Néhány órával később visszatértem, megnézni, hogy milyen az egész, ha már izzanak a konyhák.

El fogok menni Encsre

Az U26-nál ettem egy konfitált zúzát édesköményhabbal, ami kifejezetten ízlett volna, ha nem kóstolom meg vele párhuzamosan az encsi Anyukám mondta étterem pacalját, ami olyan parádés fogás, ami mellett nehéz csillogni.

Egy ilyen úri gasztrofesztivál persze a politikusoknak is  remek smúzolóterep. Pacalozás közben észrevettem, hogy a mellettem lévő asztalnál ül pár ismerős egy kerületi polgármesterrel és egy alpolgármesterrel. Átültem hozzájuk, hogy beszámolhassak Önöknek, miről is trécselnek a hatalmi elit tagjai pálinkaközi állapotban. Kiábrándító volt, mert pont azt csinálták, amit az online újságírók, a nagyközségben élő csóró orvhorgászok és a hobbifocisták szoktak: ivás közben a piáról beszéltek, néha röhögtek valami jelen nem lévő ismerősükön, aztán akadozó nyelvvel hazamentek. Én reggel a kertben találtam meg a szennyeskosarat, tele valami olyannal, amit még az Indexen sem lehet megnevezni.

Kérem, nagyon vigyázzanak a hatalmi elit tagjaival!