Magyar módra mulattak a kínai káderek

Díszkabát és unatkozó politikusok

A Konfuciusz Intézetek európai találkozóját először rendezték meg magyar egyetemen, a házigazda ELTE-sek pedig láthatóan mindent megtettek, hogy az ezt megelőző kettőt túlszárnyalják. Ennek érdekében egésznapos hepajt rendeztek a konferencia megnyitója köré, délelőtt emléktábla-avatással, délután pedig ünnepélyes megnyitóval és pazar díszvacsorával.

A kétnapos, kínai nyelvtanárokat és oktatásszervező kádereket tömörítő szimpózium megnyitóját az ELTE Egyetem téri épületében tartották. Hogy még jobban emeljék az esemény fényét, a konferencia megnyitójára eltés egyetemi éveim alatt sosem látott, vastag, sötétzöld díszkabátokba bújtattak öt-öt lelkes hallgatót, akik a legnagyobb hőségben az egyenruhához tartozó kalapban álltak sorfalat az érkezőknek.

A vendégek közt ott volt a Fónagy Jánossal az angol nyelv buktatóiról diskuráló Pesti Imre; a parlament két alelnöke, a rangidős Jakab István és az MSZP-s Újhelyi István, Bagdy Gábor budapesti főpolgármester-helyettes és a sietősen betoppanó, a kínaiak iránti érdeklődését eddig igencsak jól titkoló Kupper Andrást és Selmeczi Gabriellát is.

A kínai főméltóságok azonban várattak magukra - mint később kiderült, épp farmert vásároltak a város melletti outletben - és csupán a magyarországi nagykövet, Kao Csien asszony, illetve néhány ismeretlen delegációtag próbálta fenntartani a beszélgetés látszatát. Végül befutott a kínai parlament volt alelnöke, Hszü Csia-lu irodalomprofesszor és a Kínai Nyelvoktatási Tanács főigazgatója, egyben a Konfuciusz Intézetek felelőse, Hszü Lin asszony is. Az aprócska, de életvidám hölgy blúzán a kínai-magyar barátságra tekintettel a valószínűleg még az úttörőidőkből megmaradt magyar és kínai zászlócska díszelgett.

Kínai-magyar: két jó barát

A magyarok láthatóan készültek a fogadásra. Mindenhol hatalmas virágkompozíciók és kínai plakátok lógtak, a cél egyértelműen a kínai delegáció elkápráztatása volt. Mint megtudtam, az elképesztő felhajtásnak két oka volt: az egyetem szerette volna bizonyítani, hogy alkalmas lehet egy Közép-Európában kialakítandó, regionális nyelvi központ befogadására, a kormány pedig gazdasági szempontból akarta elkápráztatni a vendégeket.

A kínai kormány az utóbbi években a kínai nyelv és kultúra átadásával, úgynevezett soft power taktikával hódítana a nyugati világban. Ennek érdekében hatalmas fejlesztésekbe kezdtek, és az elmúlt 2-3 évben háromszáznál is több, a kínai nyelvet és kultúrát népszerűsítő Konfuciusz Intézetet hoztak létre világszerte. Hszü Lin asszony beszédéből kiderült, ennél sokkal ambíciózusabb terveik vannak: 2015-ig ugyanis ezer intézetet hoznának létre szerte a világon, melyekben ötvenezernél is több nyelvtanár dolgozna.

A koncepció részeként Közép-Európában is regionális központot alakítanának ki, egyelőre azonban még nem dőlt el, melyik országot választják ki erre a célra. Ha központként Budapestet választanák, az szakértők szerint egyrészt jelentős diplomáciai siker lenne az országnak, másrészt a régión belül gazdasági és irányítási előnyökkel is járna.

Nem véletlen tehát, hogy az összes felszólaló politikus és egyetemi méltóság a két nép közötti hasonlóságokra, az eddig elért sikerekre és az egymás felé közeledésre építette beszédét. "Magyarország képes Kína és az EU közti híd szerepének a betöltésére - hangsúlyozta Jakab István, majd hozzátette: a magyar-kínai kapcsolatok soha nem voltak még ilyen jók, mint most."

"Hazánk kiemelt partnerként tekint Kínára, mivel az Európai Unió után vele a legnagyobb a kétoldalú árucsere és ez a terület még így is rengeteg lehetőséget rejt magában" - fejtette ki, majd elmondta: jövő héten hazánkba látogat a kínai miniszterelnök is.

Pártkongresszus a javából

A díszteremben, tömött széksorok előtt tartott hivatalos megnyitó a beszédek hosszúsága miatt már épp kezdett unalomba fordulni, amikor színpadra lépett Hszü Csia-lu. A 74 éves, egykori parlamenti alelnöknek két pillanat alatt sikerült elérnie, hogy az addig halkan zsivajgó, tolmácsgépeit kétpercenként a földre ejtő hallgatóság rezzenéstelen tekintettel, egyetlen pisszenés nélkül figyelje, egy-egy elmésebb megjegyzését pedig felemelt kézzel tapsolja meg, megidézve a pártgyűlések hangulatát.

A máskor mosolygós alelnök hihetetlen komoly arccal, időnként felcsattanva, néha hosszas hatásszüneteket tartva, gesztikulálva, de magát mindvégig szálfaegyenesen tartva mondta el beszédét, melyben először is kifejtette: ő is csak egy a dolgozó nép fiai közül, akire még kemény munka vár. "Magasabbra kell jutnunk, mint a Föld bármely hegycsúcsa, és aztán még annál is magasabbra, hogy békés, kényelmes, gazdag világot teremthessünk magunknak" - buzdított lenyügőző hévvel a rendkívül impresszív férfi.

Mindent a szemnek

Az ünnepélyes megnyitó után a résztvevők turistacsoporttá avanzsálva sétáltak át a díszvacsora helyszínére, a BTK campusához. A szervezők a itt is mindent bevetettek: a lampionokkal díszített egyetemkertben két, kínai dobszólóra táncoló, hatalmas sárkány várta az érkezőket, ötven méterrel odébb pedig egy néptáncos csoportba ütköztek az érkezők.

A párt oktatási káderei szájtátva bámulták, ahogy a táncosok nagy csuhajják és csizmacsapkodások közt járják a csárdást, majd az első sokk után azonnal fotózkodni kezdtek velük.

A Gólyavárban a máskor előadóként funkcionáló terem most leginkább egy lagzi helyszínére hasonlított a több tucat kör alakú asztallal és a szalaggal átkötött székekkel. A terem piros-fehér-zöld reflektorok fényében fürdött, a falakon lampionok, az asztalokon több tucat pohár és evőeszköz, aranyozott műsorfüzetek és háromnyelvű étlapok, a tömeget pedig egy plafonról mozgatható kamera pásztázta.

Az ajtóban még beleütköztem a welcome drinkjét szorongató Selmeczi Gabriellába, akit az idős vegyészprofesszorral, Keszei rektorhelyettessel együtt épp a helyére kísértek. A politikusokat a szervezők ugyanis nemes egyszerűséggel szétosztották a - főként kínaiak által uralt - asztalok közt. A feszélyezett hangulatot a műsor és a felszolgált borok próbálták oldani, nem is sikertelenül, az este végére ugyanis jópár felhevült úriember járkált asztaltól asztalig, borospohárral a kezében.

Rongyrázás a köbön

A vacsorához járó műsor vetekedett a hetvenes évekbeli Ki Mit Tud repertoárjával. Az első műsorszám egy felvételről játszott, "Jackie Chan magyar módra" stílusú kungfu bemutató volt, melynek egyes jól sikerült mozdulatainál a kínai férfiak hangos tetszésnyilvánításban törtek ki. Később egy hús-vér kungfus is előkerült, akinek láthatóan az volt a feladata, hogy a hátát a földhöz vagdosva járja körbe az egész színpadot.

Őt követte a kínaiak magyar sztárjelöltje, az alig húszéves Palásti Lajos, aki pár hónappal ezelőtt egy véletlen folytán az egyik legnézettebb kínai tévéműsorban találta magát. Az ezúttal flitteres zakóban fellépő kínai szakos fiú a nézettségben a Superbowl-lal vetekedő, a Kínai Központi Televízió által sugárzott Holdújévi gálán énekelt kínai dalokat, amivel teljesen levette a lábáról a műsor egymilliárd nézőjét. Megbízható források szerint ugyanis semmivel sem lehet nagyobb hatást gyakorolni a kínaiakra, mintha egy európai megtanulja a nyelvüket, és még énekelni is tud rajta.

"A kínai tonális nyelv, ami kapóra jön az éneklésben" - magyarázza később az egyébként rendkívül kedves és szerény sztárjelölt, akit szereplése óta falkákban követnek a tinilányok és egy négyéves egyetemi ösztöndíjat is sikerült elnyernie a kínai kormánytól.

Mi jöhet még?

Eddigre már túl voltunk az előételen és a levesen, melyet a férfiak egyszuszra, a nők rendkívül lassan és finomkodva fogyasztottak el, a pincérek pedig már másodszor jártak körbe a borospalackokkal. Ekkor kezdődött a műsor második része, a híres pekingi operákkal, köztük egy forradalmi, a japánok elleni háborút megéneklő darabbal. Erre különösen kiváncsi voltam, és nem is csalódtam:egy rendkívül szimpatikus férfi arról énekelt, hogy ha kell, a sebesültekből raknak falat a mindent felforgató, gaz japánok ellen.

Utána újabb opera jött, a népi motívumokkal díszített, piros ruhában fellépő előadó olyan éles hangon énekelt, amivel láthatóan letaglózta a kínai operával csak ritkán találkozó magyarokat. A hanghatást csak megkoronázta a szalaggyakorlatokat idéző, hosszú, színváltós sál, melyet a művésznő hanyag eleganciával forgatott és dobált maga körül előadása közben.

A mellettem ülő magyarok leplezetlenül röhögtek, a közönség pedig láthatóan fáradt, és hiába érkeztek az újabb és újabb fogások, az emberek lassan kezdtek elszállingózni. Pedig az estnek még koránt sem volt vége. Ezután következett egy magyar hegedű- és egy kínai citeraművész, a vendégeket azonban eddigre már semmi sem tarthatta vissza attól, hogy felálljanak asztalaiktól és hangos beszédbe elegyedjenek a szomszédos asztalnál ülőkkel.

Ekkor toppant be azonban az est fénypontja, a világ bizonyítottan leggyorsabb kezűnek ítélt, Guiness-rekorder zongoristája, Havasi Balázs. A leginkább Gordon Ramsey-ra emlékeztető Havasi mélyen dekoltált fehér ingben és DolceGabbana farmerban, hanyag eleganciával ugrott fel a színpadra, miközben a háttérben saját megakoncertjei képeiből összevágott kisfilmjével vezette fel magát. A kínai közönség igyekezett visszatalálni a helyére a teljesen elsötétített teremben, miközben lelkesen tapsolt, igazolva azt a rosszízű pletykát, hogy mennyire imponál nekik bármilyen szőke, kék szemű férfi.

Havasi rövid bevezetőjében elmondta, neki már a nagyapja is a kínai-magyar barátság sikerén dolgozott, mivel az ötvenes években több évet töltött kint Kínában, ezért most az ő emlékére játssza a következő dalt. A leginkább Richard Claydermant idéző zongoraszóló alatt a nagypapát bemutató, régi családi fotókat vetítettek egy powerpoint bemutatón, a hangulatba hozott közönséget aztán az addigi szelíd pötyögtetés után egy hatalmas hangorkán repítette egészen a katarzisig. Havasi bemutatta: nem véletlen birtokolja a leggyorsabb zongorista titulusát, a közönség pedig egyszerűen őrjöngött az előadás végén.

A művész távozott, és az est is véget ért. A kínai vendégek elkápráztatása a jelek szerint maximálisan jól sikerült. A kérdés már csak az, hogyan fogják mindezt überelni alig egy hét múlva, mikor a volt parlamenti alelnöknél jóval fontosabb vendég, a kínai miniszterelnök érkezik.