Jenson Button úgy guggol, mint más senki

A tömeges lubickolás önmagában nem rossz ötlet, szívesen megnézném például a szponzornadrágban lubickoló Kertész Imrét a műúszóválogatottal, mégis nehéz volt elképzelni, mit csinál majd szegény Button a margitszigeti versenymedencében, ha Kiss Gergő megmutatja neki, mit csinált a szerb balszélső heréjével az olimpiai döntő tízedik percében

A helyszínen fojtogató pára, soha nem látott mennyiségű szponzormolinó, több tucat, izgalmi állapoban lévő PR-es - ilyenkor a cibetmacska nászmorgásához hasonló hangokat hallatnak - és félig teli lelátó fogadott. A medencében már javában edzett a válogatott, Buttonnak nyoma sem volt. Azt hittem, hogy a lelátón statiszták ülnek, de kiderült, hogy ők a Vodafone Köszönet programjának 500 nyertese plusz fontos üzleti partnerek.

Nem törpe!!!

Aztán befutott maga Jenson, akiről őszinte örömmel állapítottam meg, hogy nem az az az idegesítő, nagyfejű törpe, mint a többi Forma 1-es versenyző. Az is gyorsan kiderült, hogy a Forma 1-es lét alapja, hogy az ember akkor is képes legyen mosolyogva rágózni és közben egyenletes sebességgel haladni négy gorilla között, ha már teljesen elborították a szponzorlogók. Ez nem kis teljesítmény, olyan nagy emberek buktak volna el ezen a vizsgán, mint például Gandhi vagy Diane Fossey.

Button nem bukott el, hanem egyenletes sebességgel bement egy szobába a lelátó aljában, az ajtó előtt pedig tíz másodperc alatt összegyűlt 25 kamerás és ugyanannyi fotós. Kis idő múlva a fotósok varázsütésre elkezdtek az ajtóval ellentétes irányba futni, majd kavarogva körbevettek valakit. "Hoppá, itt a szenzáció" - mondtam magamban és odafurakodtam, de nem az álruhás Schumacher volt az, hanem az Origo Forma 1-es tudósítónője vett föl túl szűk atlétatrikót.

Kamulubickolás

Button aláírt 70 fotót, aztán kiment megnézni a pólósokat. Hiába csábították ugyanis a közös lubickolással a hírérzékeny sajtót, az már előző nap kiszivárgott, hogy Button menedzsmentje észbe kapott, hogy a szúnyogcsődör belefullad Madaras Ádám farvizébe Buttont a főnökei eltiltották a veszélyes mutatványtól, így Jenson csütörtökön csak a medence széléről ismerkedik ezzel a remek magyar sportággal.

(edit: Madaras Ádám az természetesen Madaras Norbert akart lenni, ezúton kérek elnézést az ismert szívtiprótól.)

A leláton kicsit tomboltak a Szerencsés Nyertesek, Szujó Zoltán hoppmester úgy üvöltött a mikrofonba, mintha itt, helyben tűnt volna el Damon Hill, Jenson pedig úgy nézte a partról az izmos, krallozó férfiakat, ahogy csak egy Forma egyes világbajnok tud izmos, krallozó férfiakat nézni.

Próbálja meg Ön is, szánalmas lesz a végeredmény!

Érdekes kérdés, hogy a sofőröket tanítják-e az úgynevezett Forma 1-es beállásra (lábak enyhe terpeszben, a kezek a hát mögött összekulcsolva, arcizmok kikapcsolva) vagy a hitvány kis gericoszlop egyszerűen csak ebben a pózban tudja megtartani a hatalmas fej súlyát. Button példája azt mutatja, hogy az előbbi lehet a megoldás, ő ugyanis teljesen normális férfi, mégis kapásból bealonzózott.

Button még Szujó faggatózására sem csinált tök hülyét magából, egyikünk se tudna nála frappánsabban válaszolni arra, hogy hogy tetszik a pólóedzés.

A lot more action van, mint úszásban!

Ez a gondolat gyümölcsöző reformokhoz vezethetne abban az unalmas sportágban, ahol Cseh Laci a hülye szabályok miatt - egyelőre - nem kapaszkodhat bele Phelps elsődleges nemi bélyegeibe.

Megemberesedett, fütyülőt kapott

A medence partján ott mozgott Beck György, a Vodafone vezérigazgatója is, tőle annyit jegyeztem fel, hogy nem akarja azt mondani, hogy Button megemberesedett, amióta először itt járt Magyarországon. Nagy mázlija van Jensonnak a vezérigazgatóval.

Ekkor jött a mesés szórakoztató műsor csúcspontja, Button ugyanis beállt segédedzőnek. Ez úgy nézett ki, hogy a fiúk előbb félkört, később részeg amőbát alkottak a kapu előtt, aztán ütemes sípjelekre egymás után rálőtték a labdát. Kemény megmutatta, hogy megy a dolog, aztán átadta a sípot. Ami azután jött, az pont olyan volt, mint amikor életemben először lovagoltam, rögtön terepen, és mindaddig rettentő büszke voltam az ösztönös lópedagógusi tehetségemre, míg ki nem derült, hogy a lovam a lovászmestert figyeli és csakis ezért tudtam egy finom sarokmozdulattal vágtába ugratni a foltos pónikorcsot. Button nem nagyon találta a ritmust és néha egyáltalán nem szólalt meg a sípja, de a csapat tudta mi a dolga, és olyan jó ritmusban lődözött, hogy majdnem leolvadtak a lelátóra függesztett Vodafone-zászlók.

Két nagymenő ha összefut

Button pár percet beszélgetett Keménnyel. Messze voltak ahhoz, hogy halljam őket, a dialógus az arcjátékok alapján a következő lehetett:

Kemény Dénes: Őrült jól fütyültél, Jenson!
Jenson Button: Te sem vagy puding, Dénes!

Button a végét guggolva nézte és azt kell hogy mondjam, egy T-mobilos soha nem tudna így guggolni. Jensonnak egyébként van egy Bristolban vízipólózó barátja, tehát Jenson igazából magyar.

Chippendale-olimpia

Készült egy csoportkép a csapattal a vízben, utánozhatatlanul guggoló Jensonnal, aztán egy újabb a szárazföldön köpenyben, majd még egy, ezúttal félmeztelen vízilabdázókkal.(Szujó "Szex" Zoltán: Megkérjük a fiúkat, hogy szabaduljanak meg a köpenytől!) Jenson nem vetkőzött, ami körbenézve teljesen érthető volt, a fiúk, szó mi szó, őrült jól néznek ki.

Jenson pólósfelszerelést, olimpiai pólóbelépőt és magyar zászlót kapott ajándékba, aztán jött egy gyors sajtótájékoztató, ahol bebizonyosodott, hogy Button minél többet beszél, annál normálisabb fickónak tűnik, illetve hogy Kemény a szponzorok álma, ugyanis bármilyen hülye kérdésre tud vicceset válaszolni. (Akit az ilyesmi érdekel: Kemény gyűlöli a Ferrarit és annak az angol csapatnak szokott drukkolni, amelyiknek esélye van lezúzni az olaszokat.) A magyar újságírók hülyesége áttöri a népek közötti falakat, Button ugyanis a "Mit üzen a magyar nőknek?" kérdésre döbbenten visszakérdezett, hogy "ugye ezt a kérdést nem te találtad ki?"

Ügyes nézők

Ha az nem lett volna elég, szegény Buttonnak még át kellett vonulnia a lelátóhoz, hogy örömet szerezzen a Köszönet programosoknak, akik kérdezhettek tőle egy párat. Biztató volt hallani, hogy sokkal érdekesebbeket kérdeznek, mint a Forma-1-es újságírók, például, hogy átigazol-e a Ferrarihoz. (Nem beszélt velük és egyelőre ilyennel nem foglalkozik.) Button egy Vodafone-ügyfélnek mesélte el azt is, milyen borzasztó dolog minden héten egyszer, reggel 9-től délután 6-ig szimulátort vezetni 3d-s szemüvegben.

Jenson a végén bement egy kis időre a lelátó aljában lévő szobába, gondolom további fotókat szignált, majd csendben lelépett pár gorillával. A hangosbemondó azokhoz a nyertesekhez szólt, akiknek kisautó van nyomtatva a papírsapkájukba, mire VIP-léptekkel távoztunk, hiszen egy csúcs PR-es megsúgta, mindjárt befut Jenson csaja, Rebeca, a fitneszszalonból, mi pedig nem akartuk megzavarni az érzelmes találkozást.