Lopott pénzből is fizethető az óvadék

Az óvadék intézményét Magyarországon nyolc éve alkalmazzák, de csak elvétve lehetett komoly összegű biztosítékot elrendelő bírói döntésről hallani. A lehetőség lényege, hogy azoknak az előzetes letartóztatásba kerülő embereknek az esetében, akiknél fennáll a szökés veszélye, a bíróság a terhelt vagy védője indítványára megállapíthat egy letétbe helyezendő összeget, aminek elvesztése biztosítja, hogy az illető megjelenjen, amikor a büntetőeljárás során erre szükség van.

A százmilliós óvadék már sok volt

A legmagasabb magyarországi óvadékot valószínűleg a Hunvald-ügy első rendű vádlottjának, Gál György volt erzsébetvárosi gazdasági bizottsági elnöknek kellene befizetnie, akivel szemben a kerület több mint 600 milliós kárigényt támaszt. Gál ügyvédje 16 milliós óvadékra tett javaslatot, de azt a bíróság idén januárban elutasította, a végül százmillióban megállapított óvadék viszont a jelek szerint túl sok Gálnak, mert (egy néhány hetes, házi őrizetben töltött időszakot kivéve) azóta is előzetesben van. Gál azonban novemberben így is-úgy is szabadlábra kerül, mert három évnél tovább senki sem tartható előzetesben.

Az abszolút magyar rekorder mégsem ő, hanem Kulcsár Attila, a brókerbotrány fővádlottja. A Bécsben letartóztatott bróker óvadékát az osztrák tartományi bíróság 2003. júliusában 88,13 millió euróban, akkori árfolyamon több mint 23 milliárd forintban szabta meg, amit az 50 ezer eurós óvadékot indítványozó Kulcsár nem tudott kifizetni.

A brókerbotrány itthon előzetesbe került többi, fontosabb gyanúsítottja olcsóbban megúszta, ők 5-30 milliós óvadékok befizetése után szabadlábon védekezhettek.

Kutatható a valós anyagi helyzet

Miután az óvadékot készpénzben letették a bíróságon, a terheltet azonnal szabadlábra helyezik, de a bíróság továbbra is elrendelheti a házi őrizetét, a lakhelye elhagyásának tilalmát, vagy az útlevele bevonását. Az összeget a bíróság az eljárás végén, vagy más, a törvény által szabályozott esetekben visszafizeti. Kivéve, ha a terhelt nem jelenik meg egy eljárási cselekménynél (pl. tárgyaláson, kihallgatáson), és utóbb sem menti ki magát: ilyenkor elveszti a pénzt, azt a bíróság elutalja az államkincstárnak, az illetőt pedig körözni kezdik.

Mivel csak a megfelelő összegű óvadék hat biztosítékként, a bíró a védelemnek az óvadék összegére tett indítványát elfogadhatja, megemelheti, vagy el is utasíthatja. A terhelt saját anyagi helyzetéről tett nyilatkozata mellett a bíróság az adóhatóság és az ingatlannyilvántartás adataira is támaszkodhat. Az ország legnagyobb bírósága, a Fővárosi Bíróság (FB) sajtótitkársága az Index érdeklődésére közölte, hogy annak viszont nincs jelentősége, hogy a terhelt mennyit tud vagy hajlandó fizetni.

Miből telhet a 30 milliós óvadékra?

Nem tudni, hogy I. Gábor, a pécsi egyetem volt gazdasági igazgatója, aki hétfőn 30 millió forint kifizetése után szabadult, maga tette-e le az óvadékot. A férfi 1,3 milliót keresett, és az ügye érdekessége, hogy miután 2010. májusában letartóztatták, csak októberben mentette fel a nemzeti fejlesztési miniszter, mivel nem közölte az akadályoztatását a munkáltatóval.

I. Gábor emiatt az előzetesből munkaügyi pert indított, mivel szerinte az egyetem és a minisztérium is tudta, hogy letartóztatták. Egy pécsi lap szerint I. a börtönben ülve is hatmilliót kereset, és ha megnyeri a pert, további hétmilliót kaphat.

Lehet sikkasztott pénzből fizetni

Az összegnek reálisnak kell lennie, nem lehet elrugaszkodni attól, hogy az érintett mennyi pénzt tud mozgósítani – mondja ezzel szemben Fülöp Ágnes, a Pest Megyei Bíróság büntető kollégiumának helyettes vezetője. Az összegről a bíróság a cselekmény tárgyi súlyának és a terhelt személyi körülményeinek figyelembevételével dönt – tette hozzá.

Azt azonban a bíróság nem vizsgálhatja, hogy legális forrásból származik-e a letett óvadék. Így előfordulhat, hogy egy nagy összegű gazdasági bűncselekmény terheltje azt épp az elsíbolt pénzből fizeti be.

Kevesen élnek vele

A Fővárosi Bíróság adatai szerint az illetékességi körében 2003 óta 232 esetben fizettek be óvadékot. A csúcs az induláskor volt, 2003 második félévében 58-an tettek le óvadékot, 2004-ben 61-en, azóta a szám évi 20 körül alakult, de idén július végéig még csak két ember élhetett a lehetőséggel. A Legfelsőbb Bíróságnak három évről van országos statisztikája: 2005-ben 185, 2007-ben 176, 2010-ben országszerte 100 óvadékkal kapcsolatos ügy került a bíróságok elé.

Nyolc év alatt a Fővárosi Bíróságon 1,123 milliárd forintnyi óvadékot fizettek be, amiből 138 terheltnek 345 milliót vissza is adtak, azaz az átlagos óvadék Budapesten pontosan 2,5 millió Ft, ami ugyan nemzetközi összehasonlításban nem sok, itthon azonban igen, így kevés ember tud csak élni vele. A közel nyolcszáz milliós különbség a még nem lezárt ügyekben befizetett óvadékokból tevődik össze.

Hatvanmillió volt a csúcsbefizetés

A Fővárosi Bíróságon a legalacsonyabb összegű óvadék 200 ezer, a legmagasabb 60 millió forint volt. Utóbbit egy közel kétmilliárdos csalással gyanúsított német állampolgár fizette be, aki 2006-2008 között társaival betonacélt importált, de fiktív cégek és számlák beiktatása után megspórolták az áfát.

A kiemelt bűncselekmények terheltjeinek óvadékára nemrég hárommilliós alsó határt vezettek be, amúgy a bírót semmi sem korlátozza az összeg megállapításakor. Az elmúlt 8 év alatt az FB-n összesen egy olyan eset volt, amikor a terhelt elszökött: az óvadékot egy kábítószerrel való visszaéléssel gyanúsított személy hagyta veszni.

Életfogyttal büntethető gyanúsítottat is engedtek már el 

Az óvadék elvileg bárki, akár az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett személyek számára is elérhető, és a Pest Megyei Bíróságon már volt is példa ilyen esetre. Ennek azonban az ellenkezője is előfordult. Az első fokon eljáró bíróság 50 milliós óvadék mellett engedte volna szabadon azt a férfit, aki 2001-ben Piliscsabán a Pázmány Egyetem udvarán egy géppisztolysorozattal kis híján megölte a főnökét. Miután az ügyészség fellebbezett, az ítélőtábla úgy döntött, hogy a várható büntetés miatt nincs akkora összeg, ami biztosítaná, hogy a vádlott ne szökjön el.

A megfelelő mértékű óvadékkal nemcsak a gyanúsított, hanem az adófizetők is jól járnak: a jogerős ítéletig nem kell költeni a terhelt fogva tartására, és annak, aki ártatlanul keveredett gyanúba, ha szabadlábon védekezhetett, utólag nem kell kártérítést fizetni. A szabadság ára a kamatveszteség: a bíróság nem forgatja a pénzt, nem fizet kamatot, és bárki fizette be az óvadékot, azt mindig az eljárás terheltjének fizetik vissza.

Akárki fizetheti, de mindig a terhelt kapja vissza

Miként ugyanis azt Fülöp Ágnes is hangsúlyozta, az óvadékot más is leteheti a terhelt helyett. Mivel nem zárható ki, hogy egy alacsony jövedelmű ember helyett valaki más fizessen, nem feltétlenül helytálló az a prekoncepció sem, mely szerint az óvadék a tehetősebbek kiváltsága, hogy szabadlábon várják a tárgyalásukat – mondja a bírónő.

Szerinte az elkövetőknek csak egy bizonyos köre él a lehetőséggel, mert a mozgósítható pénzmennyiség még így is megszűri, hogy kik számára áll nyitva a lehetőség: az óvadék olyan hátrány, amitől a jogalkotó visszatartó erőt vár, ez a visszatartó erő viszont csak akkor tud működni, ha az összeg tényleg fáj.

Nem jön a fejvadász

A háttérben a felek akár magánjogi szerződésekkel is szabályozhatják az óvadékba letett összeg kölcsönadásának feltételeit, bár ilyesmiről a bíróság legfeljebb akkor szerez tudomást, ha az óvadék miatt utóbb jogvita támad.

Bár semmi sem tiltja, idehaza – feltehetően az alacsony óvadékösszegek és a készpénzszabály miatt – nem terjedt el az óvadékügynöki tevékenység. Az amerikai filmekből is ismert szolgáltatás keretében az ügynök díjért cserébe kezeskedik a terheltért a bíróságon (ha viszont eltűnik, fejvadászt küld a nyomába). Itthon egyetlen óvadékirodáról lehet tudni, de lényegében az is csak hitelközvetítéssel foglalkozik.