Nyertem, de azt éreztem, meghalok

Inkább betegség

A szerencsejáték-függés problémájával természetesen az MSZSZ is foglalkozik, üzemeltetnek például ingyenes segélyvonalat a függők számára. A szövetség elnöke, Schreiber István az Indexnek azt mondta, a függőség elsősorban szocializációs probléma, amin a tiltás nem segít.
Részben egyetért vele Demetrovics Zsolt addiktológus is: szerinte, bár morálisan el lehet ítélni, ha valaki eljátssza a családja pénzét, ez elsősorban betegség, amit ennek megfelelően kell kezelni, így a kezelésre kellene több forrást biztosítani.

Más kérdés, hogy a gépek könnyű elérhetősége valóban fontos tényező lehet a függőség kialakulásában. Magyarországon jelenleg 24 ezer pénznyerő automata működik (2004-ben még 33 ezer volt), ennek közel kétharmada, 15 ezer II. kategóriás, vagyis kocsmákban működik (az I. kategória jelenti a kaszinókat, játéktermeket). Schreiber István szerint a Lázár-féle emeléssel a kocsmákból eltűnnének a gépek, ami összességében hatvanezer ember megélhetését sodorná veszélybe. Szerintük ugyanis a kocsmák bevételei így annyira megcsappannának, hogy tönkre is mennének. Ez a szerencsejáték-lobbi legfőbb érve - Lázár János is arról beszélt az Indexnek, a Fidesz képviselői a javaslat felmerülése óta nagy nyomás alatt állnak.

Vannak ugyanakkor, akik jól járnának az új szabályozással. A megmaradó nagyobb kaszinókban, ahol megérné kifizetni a magasabb játékadót, minden bizonnyal nőne a forgalom. Ugyanígy nőhetne az online szerencsejátékba ölt pénz mennyisége is, ami még kevésbé szabályozott terület.

A kocsma üzlete

Egy kocsmának háromféle módon származik bevétele abból, ha nyerőgépet tart, aminek bevétele egyébként alapvetően az üzemeltetőé. Egyrészt a gépesek fizetnek, hogy a kocsmában tarthassák a gépet, ez havi tízezer forint játékhelyenként. Másrészt közvetett módon: a gépezni érkezők fogyasztása a kocsma bevétele. Ami azonban a legfontosabb, az üzemeltető megállapodhat a kocsma tulajdonosával arról is, hogy a gép bevételének egy része az övé.

Általában 40 százalékot lehet kapni, és elég sokszor előfordul, hogy feketén - mondta az Indexnek egy debreceni kocsma vezetője. Szerinte ez a bevétel valóban nagyon hiányozna, a fogyasztás ugyanakkor nem esne vissza lényegesen, mert a vendégek “úgyis megisszák a magukét”. Schreiber István is hasonló arányokról beszélt a bevétel megosztásánál, szerinte ugyanakkor szó sincs arról, hogy ez feketén történik. Az elnök állítja, az a több tízmilliárdos bevétel, amit Lázár hiányol, nem reális, annyira visszaestek az ágazat bevételei az utóbbi években. Az MSZSZ adatai szerint 2010-ben a nyerőgéppiac tiszta árbevétele 76,9 milliárd forint volt, 2009-ben még 81,3 milliárd. A befizetett játékadóból tavaly 31,7 milliárd forint folyt be, szemben a 2009-es 35,7 milliárddal. A nyerőgépek száma 8,7 százalékkal csökkent 2010-ben.

Visszaadja, aztán visszadobják

Gyakran lehet hallani a szerencsejáték-ipar részéről azt is, hogy a nyerőgépek a bedobott pénz több mint kilencven százalékát visszaadják. A gépeket is beosztják eszerint két kategóriára - az első kategóriás gépeknél törvény határozza meg, mennyit kell visszaadni, a másodiknál nincs korlát. A játékgépek üzemeltetői szerint mégsem jó üzlet az a gép, ami keveset ad vissza, mert a játékosok hamar rájönnek erre, és nem fogják használni. “A játékosok a legnagyobb matematikusok” - mondta Schreiber István.

Amikor egy budapesti kaszinóban egy alkalmi játékos nyolcmillió forintot nyert egy jackpottal, és aztán soha többet nem játszott, a kaszinó tulajdonosa nem érezte ezt kidobott pénznek a történet reklámértéke miatt. A nyeremény szinte legendás lett, és minden játékos ki akarta próbálni a gépet. Ha egyszer kiadta, ki fogja adni megint, gondolták a játékosok.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a bedobott pénz kilencven százalékát talán tényleg visszaadja a gép, de a játékosok aztán általában újra bedobják azt. Ennek a vége mégiscsak az, hogy előbb-utóbb elfogy a pénz. Különösen, ha kényszeres szerencsejátékoskról van szó. “Ha létezik is olyan, hogy jó gép, én csak vesztes lehetek. A gép mindig le fog győzni” - mondja Zoli.

Az utolsó játék

Zoli utolsó játéka nem tartozik a tipikus történetek közé, nem is szívesen beszél róla. Aztán mégis elmeséli.

2009 nyarára rengeteg tartozást halmozott fel, az uzsorások pedig az életét fenyegették. Végső kétségbeesésében felhívta a szüleit, hogy azonnal kellene pénz. Ők sejtették, hogy baj van, de pontosan nem tudtak mindenről. Rögtön elment a hozzájuk az ország másik végébe, de csak a kért pénz felét tudták neki nagy nehezen odaadni. Ekkor már erősen ki akart szállni, és Budapestre menet végig az járt a fejében, mit tegyen. “Iszonyatos lelkifurdalással, de az első utam a városban egy kaszinóba vezetett. Tudtam, csak így van esélyem megadni a tartozást. Mondtam, hogy mutassanak egy jó gépet, mert egy nagyobb összegre van szükségem.”

Elkezdett játszani a szüleitől kapott pénzzel. Az első két gépen veszített valamennyit, amikor kipróbált egy másikat. Akkor visszanyerte, amit addig elveszetett. Aztán egy újabbal már nyert valamennyit.

Este nyolckor kezdte, hajnali ötkor lépett ki a kaszinóból, az ájulás határán, három doboz cigi után. Megszerezte a pénzt, ami a tartozás visszafizetéséhez kellett. De úgy jött ki, hogy soha többet nem akarja ezt átélni. “A pokolban voltam. Nyertem, de azt éreztem, hogy meghalok.” Nem tudja, a többi tartozását mikorra fogja tudni törleszteni, de azóta nem játszott.