Orbánt annyira megutálják, hogy átszavaznak a Jobbikra

Szobatudósnak vagy a náci térnyerést segítő politikusnak, Franz von Papennek érzi magát? Csak azért kérdezem, mert a technikai koalícióról szóló cikkének megjelenése óta válogathat a minősítések közül.

A magam részéről jól szórakoztam a szobatudósi minősítésen. Azt gondolom, hogy tíz évnyi közvélemény-kutatói múlttal a hátam mögött tudok egyet s mást a választói gondolkodásról, tehát nem feltétlenül a parlamenti dolgozó szobám plafonját nézve képzelem el a politikát, hanem a választók fejével próbálok gondolkodni. Ezzel a háttérrel meggyőződésem, hogy a kormányzat viselkedése, a hatalmi folyamatok sokkal inkább lehetővé tennék a koalíció létrejöttét, mint azt néhány szobapublicista gondolja.

A papenezést viszont azért kapta, mert - a jelek szerint - más liberálisokkal ellentétben hajlandó lenne szóba állni még a Jobbikkal is, hogy a jelenlegi ellenzék leválthassa a Fideszt, és felszámolhassa a kétharmaddal hozott intézkedéseit.

Bonyolultabb ügy ez annál, mint hogy jó néhány, valóban elképesztő kijelentés miatt újfasisztának minősítve letudjuk az egész Jobbik-jelenséget, mint olyat, amivel nincs mit kezdeni. Ha így cselekszünk, akkor nem tudjuk megakadályozni, hogy az egész ország egy nagy Gyöngyöspatává váljon. Lehet, hogy az MSZP politikusai számára a Jobbik egy elképzelhetetlen alternatíva, de az MSZP-s és a jobbikos választók preferenciái között jóval kisebb a különbség, mint azt gondolnák.

Ezt biztos nehezen ismerné be nyilvánosan a szocialista vezetés. Háttérkutatások is alátámasztották, hogy erre a meggyőződésre jutott, vagy inkább szubjektív ráérzések alapján állítja?

Kutatóként az utolsó cikkemet a Jobbik titka címmel írtam a Politikatudományi Szemlébe, a Jobbik-jelenség iránti kíváncsiságom régebbi keletű. A Jobbik sem űrszondaként zuhant Magyarországra, hosszabb társadalmi folyamatok segítették a létrejöttét. Jelentős részben a szocialisták „kiváló” kormányzásának köszönhetjük, akár csak a Fidesz kétharmadát. A felvetésem arról szólt, hogy az utóbbit az előbbi felhasználásával takarítsuk el.

Ön azzal érvelt, azért kell egy hajóba terelni például Gyurcsány Ferencet és Zagyva György Gyulát, hogy az ellenzék reagálni tudjon a Fidesz választásitörvény-módosító elképzeléseire, és mielőtt a mostani kormánypárt bebetonozza magát, egy korlátozott időre szóló, úgynevezett alkotmányvédő együttműködéssel, vagy technikai koalícióval vigyék el a kétharmadot a Fidesz orra elől, és a hatalom birtokában állítsák vissza a 2010 előtti közhatalmi berendezkedést.

Igen, szerintem ebben az elképzelésben felértékelődnek azok a politikai elemek, amelyeket az LMP, az MSZP és a Jobbik is teljes nézetazonossággal vállal. Az összefogással éppen a Jobbik ellenzéki, ha úgy tetszik jobbik arcát lehetne hangsúlyossá tenni a politikai küzdelemben. A Fidesz elképzelése olyan hangulatérzékeny, kiszámíthatatlan rendszert hozna létre, amely helyzetbe hozhatja a szélsőjobbot is. Ugyanis, ha a javaslatot elfogadják, az könnyen választási győzelemhez, és akár egyedüli kormányalakítási lehetőséghez segítheti a szélsőjobbot. A liberális véleményformálóknak is rá kell jönnie arra, hogy egy versengő, jól működő demokrácia könnyen megbirkózhat a Jobbikhoz hasonló pártokkal, és soha nem engedi őket a kormányrúd közelébe.

De miért kell ilyen rendkívüli akciót szervezni? Ha nem tud megfelelő támogatottságot szerezni egyik ellenzéki párt sem 2014-ig, legfeljebb nem jutnak hatalomhoz.

Az én javaslatom nem a hatalomról szól, hanem arról, hogy iktassunk ki néhány olyan elemet a politikai rendszerből, amely lehetetlenné teszi a választók bizalmáért folytatott szabad versenyt a politikában. Ha minden marad a mostani kerékvágásban, akkor 2014-re két – rosszabbnál rosszabb – opciónk marad. Az egyik, hogy a Fidesz nyer újra. Azt hiszem persze, hogy ennek egyre kevesebb a valószínűsége, mert egyszerűen annyira rosszul kormányoznak, hogy a következő választáson megint kormányváltó hangulat lesz. A másik az, hogy az ellenzék valamilyen kombinációban megnyeri a választást. De akkor ugyanúgy nem fog tudni kormányozni, mint ahogy Tétényi Éva esztergomi polgármester sem tudja irányítani a várost a helyi Fidesz aknamunkája miatt.

Ott lesz a Költségvetési Tanács, ott lesznek az adótörvények, ott lesz a kilenc évre kinevezett médiatanács. És ha emlékszünk, hogy 2002-ben a Fidesz milyen nehezen adta át a hatalmat, akkor azt most megszorozhatjuk százzal. Szerintem egy nagyon komoly alkotmányos válság előtt áll az ország, ami pontosan úgy bedöntheti az intézményrendszert, hogy aztán tényleg nagyon sokan a Jobbikban fogják látni a megoldást.

Miért mondja, hogy az egyfordulós rendszer a Jobbik malmára hajtja a vizet?

Az, hogy a választás egy vagy két fordulóból áll, egyáltalán nem lényegtelen a várható eredmény szempontjából. Az már most megjósolható, hogy a Jobbik jelöltjei Észak-kelet-Magyarországon és az ország több leszakadó régiójában nagyon könnyen lehetnek relatív győztesek az első fordulóban, miközben az, hogy a második fordulóban is nagy számban nyerjenek, gyakorlatilag kizárt.  A Jobbik, ha el tudja vinni a leszakadó körzeteket és ezzel az egyéni mandátumok 40 százalékát, és még szerez hozzá némi listás támogatást, simán tud kormányt alakítani egyedül. Azt hiszem, hogy az intézményrendszer átalakításában egyébként okos hatalommanipulátor Fidesz a választási törvény javaslatával nagyon mellényúlt. Amit Áder János bejelentett, az saját pártjára nézve is katasztrofális lehet. A Fidesz a másodlagos választási preferenciák alapján biztosan több mandátumot tudna begyűjteni a második fordulóban, ha volna. Ha pedig alkotmányos válság alakul ki, akkor a Jobbik már nem fog kampányolni az ajánlószelvények eltörlése vagy a médiaszabadság mellett, hanem látni fogják, hogy akkora a káosz, hogy ezeket a retorikai elemeket is el lehet hagyni.

De ha a Jobbik - akár az Ön gondolatmenete alapján - megvilágosodik, hogy egyedül is kormányképes erő lehet 2014-ben, akkor milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy beszálljon harmadiknak egy ideiglenes koalícióba?

Én nem mondtam soha, hogy a Jobbiknak érdeke lenne beszállni. De például a Jobbiknak nem érdeke az ajánlócédula-rendszer eltörlése sem, ők mégis határozattan kiálltak emellett, szemben például az MSZP-vel, akinek a javaslata még a Fideszénél is több ajánlást követelne meg a listaállításhoz.

Jobbik nélkül hogyan fog összejönni a technikai koalíció?

A technikai koalíció egy gondolatkísérlet volt. Vannak vitatható pontjai, ami egyébként nem baj, de azt is érzékelem, hogy sem azóta, sem előtte, nem született más, értékelhető javaslat vagy terv a Fidesz leváltásra. Azt nem tartom komoly elképzelésnek, hogy majd megint jön Gyurcsány, és majd ő kétharmadot szerez. Amikor megfogalmaztam, arra gondoltam, hogy egy ilyen fajta akció csak akkor tud megvalósulni, ha a pártok mérvadó közegéből is elég sokan gondolják, hogy ez egy reális lehetőség, és meg kell lépni. A baloldalon ennek vannak jelei. Olyan médiumok, mint a Népszabadság, a Vasárnapi Hírek, a Hírszerző vezércikkekben érvelt emellett, az egyik ismert polblog pedig az ellenzéki bénultság végeként értelmezte a javaslatot. 2014-ig ez a dolog még meg is érlelődhet.

Mit szóltak párttársai az LMP-ben a javaslathoz?

Elárulhatom, hogy egy ilyen kaliberű javaslattal nem állnék elő előzetes egyeztetés nélkül. De arra is jó volt a javaslat, hogy az MSZP és a Jobbik reakcióiból kiolvassuk, hogy ők nem annyira a céljaikat akarják hatalomra juttatni, hanem saját magukat. Azt ugyanis látni kell, hogy ha a következő ciklusban nem jön össze egy újabb kétharmad, akkor ebben az országban nem lesz progresszív adózás és gazdasági fordulat, és nem lesz minőségileg más kormányzás, mert a mozgási lehetőség be lesz határolva. Orbán meg is mondta, hogy meg akarja kötni a következő kormányok kezét. Erre a kényszerre nem reflektáltak az ellenzéki pártok, és ez elég elszomorító.

A pártpolitikusok hozzáállása mellett szavazók viselkedését is érdemes figyelembe venni egy ilyen javaslatnál, hiszen Magyarországon a rendszerváltás óta még nem volt példa arra, hogy egy viszonylag bonyolult üzenet, előrelátó akció mellé álljanak a választók.

A technikai részletek sem olyan bonyolultak, mint ahogy azt több publicista láttatta. Tetszik vagy nem, Püspökladányban már most is a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt, Zuglóban pedig az LMP megelőzte az MSZP-t. De addigra már az MSZP-sek annyira fogják utálni Orbán Viktort, hogy simán szavaznak majd inkább egy jobbikosra, csak hogy megbuktassák a Fideszt. 2014-re nagyon könnyen elmehet az országos helyzet a már említett Esztergomban kialakult szituáció felé. Tétényi Éva személyében már most van egy olyan országosan ismert politikusunk, aki osztatlan bizalmat élvez mind az LMP, mind a Jobbik, mind az MSZP köreiben. Tehát hiába fanyalognak a publicisták, példa már most is van ilyen típusú összefogásra, még ha látszik is, hogy ez nem egy hosszútávon tartható megoldás. Elemzőként ehhez annyit tennék hozzá, hogy bár a 2010-es választáson még erős átfedés volt a Fidesz és a Jobbik szavazói között, ez az átfedés mára már megszűnt, sőt eltolódott más irányokba.

A Fidesz PR-osai éveken át dolgoztak azon, hogy 2010-re átformálják Orbán Viktor imázsát, és lefaragják az ellenzéki oldal támogatói között a pártelnök elutasítottságát. A több éven át tartó munka sikerrel is járt: lehet, hogy sokan utálják, de Orbán egy év miniszterelnökösködés után is a legnépszerűbb politikus maradt.

A mindenkori miniszterelnök nálunk eddig sosem úszta meg, hogy közutálat tárgya legyen, ettől a trendtől nyilván Orbán Viktor második miniszterelnöksége sem fog lényegesen eltérni. Szerintem az lesz az alapkérdés, hogy az elégedetlenséggel párosuló népharagot demokratikus úton le lehet-e majd vezetni, vagy pedig létrejön egy olyan kormányváltás, ami nem tud beteljesedni a közjogi akadályok miatt. A magam részéről ezt a legkevésbé sem kívánom Magyarországnak, mert ebből tényleg komoly belső válság alakulhat ki.

Egy ellenzéki politikustól természetes, hogy népharagról, és a kormány várható leváltásáról beszél, de elemzőként is reálisnak tartja, hogy az európai rekordot felállító Fidesz három év múlva akkora népszerűségvesztést szenvedjen el, hogy kiessen a hatalomból?  A közvélemény-kutatók adatai azt mutatják, hogy nemcsak Orbán Viktor, de a Fidesz is toronymagasan vezet.

Tény, hogy a Fidesz még nem esett vissza olyan mélypontra, mint az MSZP 2006-ban, hiszen sokkal magasabbról kezdett, de ha megnézzük a közvélemény-kutatási idősorokat, és a zuhanás mértékét, akkor ez az összehasonlítás már nem is olyan képtelenség, sőt arányaiban csakis a 2006-os történésekhez hasonlítható. Még az Antall-kormány sem esett vissza ilyen drasztikusan, mint a mostani. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a Fidesz 53 százalékról indult, az Antall-kormány pedig 24-ről. Orbánékról már 2006 őszén lehetett tudni, hogy meg fogják nyerni a következő választást. Óriási várakozás alakult ki a Fidesszel szemben, és ez a hosszú várakozás egy ideig fenntartja a kognitív disszonanciát a választók fejében. A régóta várt új autót, ha kiderül, hogy nem megy, egy ideig nagy szeretettel hordják az emberek a szervizbe, hátha csak valami könnyen javítható baja van, aztán kezdenek el szentségelni. Ráadásul a Fidesz mindig tudott olyan közhangulatot teremteni, amelyben az ellenzői nem biztos, hogy szívesen elmondják a kérdezőbiztosoknak a véleményüket.

Említette, hogy az együttműködés előhozhatná a Jobbik jobbik arcát. Ön szerint mi a Jobbik jobbik arca?

Még ma sem egyértelmű, hogy a Jobbik az a Szigeten és még sok helyen randalírozó Zagyva Gyulát vagy a korábban a KPMG tanácsadócégnél dolgozó Hegedűs Tamást jelenti. Szerintem az lenne a Jobbik érdeke, hogy behúzzon középre, és a mérsékelt énje kerekedjen felül. De ez legyen az ő problémájuk. Félreértés ne essék, én nagyon nem örülök annak, hogy azon kell járatnom az agyam, mit kell kitalálni egy alkotmányos válság elkerüléséhez, és annak még kevésbé, hogy a Jobbikkal is számolni kell ennek leküzdéséhez, mert matematikailag egyszerűen nem jön ki másképp. Azért abban van valami bőszítő, hogy amikor mondjuk a parlamentben a Jobbik cigányozik, vagy buzizik, akkor ezt leginkább az LMP teszi szóvá, e javaslat kapcsán viszont a fideszesek és a szocik antifasiszta versenyt futnak. Ezzel egyébként igencsak jó szolgálatot tesznek a Jobbiknak, hiszen egy idő után sok választó gondolhatja, hogy akit Lázár János és Gyurcsány Ferenc is ennyire utál, az rossz ember nem lehet. Azért azt megkérdezném a Fidesztől, hogy véletlenül nem az ő tüntetéseiken lengedeztek-e elsőnek az árpádsávos zászlók. Nem az ő országgyűlési képviselőjük volt a Magyar Gárda nagyasszonya? Vagy a szocialistáktól azt, hogy véletlenül nem az ő országlásuk alatt nőtt nagyra a szélsőjobb? Ha meg tudjuk akadályozni, hogy a párt ne erősödjön tovább, azzal elkerülhetjük a demokrácia további bedőlését. Én azon agyalok, hogy ezt hogyan tehetnénk. A mostani javaslatot tulajdonképp én sem szeretem, hiszen ki szeretne a Jobbikkal együttműködni, de egyelőre nem mondott jobbat senki sem.