Első interpellálóként Burány Sándor érdeklődött, hogy véget ért-e már a gazdasági szabadságharc, a harc a külföldi befektetőkkel. Válaszában Cséfalvay Zoltán azt mondta, hogy a kormány a szocialisták örökségével harcol, a tét pedig az, hogy az ország visszaszerezhesse a döntési szabadságát. Szerinte az alapvető probléma a szocialisták gazdaságpolitikája volt, mert magas költségvetési hiányt generált, ezáltal az állam elszívta a forintforrásokat az állampolgárok elől, akik így kénytelenek voltak devizahiteleket felvenni. Ez volt az eredendő bűn, mondta. Burány kérdésére, hogy a gravitáció ellen is folytatnak-e szabadságharcot, azt felelte, hogy a gazdaság nem olyan, mint a fizika, hogy előre kiszámítható legyen, hiába próbálkoztak anno a szocialisták a tervgazdasággal - azaz a gravitáció törvénye a gazdaságra nem igaz. Burány azzal vágott vissza, hogy a kormány "lopott pénzből csökkenti az államadósságot". Nem fogadta el a választ, a parlament viszont igen.
Bár a kormány ambiciózus törvényalkotási és országmentő tervei fokozott törvényhozási tempót vetítettek előre az Országgyűlés őszi ülésszakára, a képviselők lassan vesznek lendületet. A szeptember 19-20-ai ülésnapon csak egy, házszabálytól eltérve is legfeljebb két törvényt fogadhatnak el.