Valér
4 °C
8 °C

A bőröm színe nem változik

2011.10.20. 07:37
300 ezer? 400? 600? Azt, hogy a népszámláláson a 2001-es 190 ezerrel szemben idén hányan vallották magukat romának, valamikor 2012-ben közli majd a KSH. Borsodban egyetlen olyan romával sem találkoztunk, aki félt volna cigánynak mondani magát, de elsősorban azért, mert mint mondják, értelmetlen tagadni.

„Szívesen válaszoltam, nem szégyelltem, felvállalom. Igaz, nem mindig jó dolog, de az emberben büszkeség is van, meg minek tagadni, akkor is látszódik." A Borsod megyei Aszalón egy fiatalasszony magyarázza: fel sem merült, hogy ne válaszoljon, esetleg ne romának vallja magát a népszámláláskor.

Mennyi az annyi?

A 2011-es népszámlálás egyik legfontosabb kérdése, hogy hányan vallják magukat romának. 2001-ben 190 ezren nyilatkoztak így, miközben a romák tényleges lélekszáma a kutatók szerint ennek legalább a háromszorosa.

A nevesítetten a romákat célzó állami programok tervezésekor elsősorban a hivatalos statisztikákat veszik figyelembe, így korántsem mindegy, hogy milyen eredmények születnek. Az ügy népszerűsítésére országos civil kampány indult. A kérdőívek felvételekor azonban már nincs helye kampányaktivistáknak, ezért is voltunk kíváncsiak, hogy miként folyik a gyakorlatban a romák megszámolása.

A Miskolchoz közeli Aszaló a könnyű esetek közé tartozik: a jegyző gond nélkül jelölt ki roma származású kérdezőbiztost is. Mivel a cigányok nem telepen, hanem itt is, ott is élnek, mindegyik biztos körzetébe estek roma családok.

Szinte mindenki romának mondta magát

Nótár Ágnes, a civilben a kistérségi rádió szerkesztő-riportereként dolgozó roma biztos azt mondja, lehet hogy kirívó adat, de a faluban a romák 98 százaléka cigánynak vallotta magát. „Ez itt szinte senkinek nem okozott fejtörést. Nem számított, hogy a biztos roma-e vagy nem, hogy a romák a romasoron laknak, vagy máshol".

01
Fotó: Huszti István

A cigánysoron beszélgetve sem találkoztunk olyannal, aki eltitkolta volna a roma származását, pedig volt, akihez Nótár eleve úgy vezetett oda, hogy az illetőnek voltak félelmei a dologgal kapcsolatban. Mivel azonban az idegenek látványára mindig összegyűlt a szomszédság, lehet, hogy akadt, aki nem szívesen beszélt a listázással kapcsolatos aggodalmairól a szomszédok körében.

„Azt szoktam válaszolni, hogy ha lesz ilyen intézkedés, nem a kérdőív alapján fog történni" – utalt a biztos arra, hogy az ő körzetébe tartozó romák között is többen vannak, akik féltek a faji alapú összeírás esetleges következményeitől. „A cigányok egyetértenek, de senkit nem beszélem rá, hogy cigánynak mondja magát".

A szlovákok jobban félnek?

Nótár Ágnes szerint a megnövekedett roma identitásvállalási kedv mögött elsősorban az áll, hogy a KSH idén először lehetővé tette, hogy az emberek több nemzetiséghez tartozónak is vallhassák magukat, így nem kellett választani a cigány és a magyar identitás között. Ezt az Index által felkeresett három településen is mindenhol megerősítették: magyar vagyok, de azon belül meg cigány – mondták a legtöbben.

Ami a romáknál nem okozott gondot, az a szlovák kisebbség tagjainál igen – hívta fel a figyelmet a nemzetiségi hovatartozás megvallásának egyik furcsaságára Nótár. Mint mondta, a háború utáni kitelepítés (személyes vagy családi) emléke máig él, és mivel a szlovákok esetében nem áll, hogy rasszjegyek alapján is meg lehetne őket különböztetni, az általa ismert esetekben semmi nem szólt amellett, hogy a szlovák nemzeti kisebbséghez tartozónak mondják magukat.

Büszkeség és félelem

– Igen, cigányok vagyunk, hát mik lennénk, csak ránk kell nézni, persze, magyarok, és azon belül cigányok. Sajnos.
– Most mire mondod, hogy sajnos? Legyél rá inkább büszke!
– Ezzel születtünk, ez már igaz, a bőröm színe nem változik. De mindenki azt beszéli, hogy ki akarják telepíteni a cigányokat, egy helyre akarják őket tömöríteni.
– Hát hogy vinnék azt a rengeteg cigányt egy helyre? És hová tennék őket?
– Azt nem tudom, de mindenki erről beszél.

05

A párbeszéd az utcán, az aszalóiak körében hangzott el, amikor a Jobbikra, a cigánygyilkosságokra, valamint a szociális juttatások központi megnyirbálására terelődött a szó: hirtelen kiderült, hogy az ébredező büszkeség mellett azért a félelem sem ismeretlen.

Abban ugyanakkor nem hisznek, hogy bármit változtat az életükön a népszámlálási kérdésre adott válaszuk: „Itt munkahelyeket kéne teremteni, rajtunk egyedül az segítene, azt meg úgyse hoz ide senki. Mióta bezárt a (diósgyőri) vasmű, itt csak pusztul minden, hiába ígérnek bármit is."

Legalább kétszer annyian

„Jóval többen fogják magukat cigánynak mondani, mint 2001-ben, már most látszik, hogy legalább kétszer annyian. Akkor alig valaki, most az emberek 60-70 százaléka vallotta magát cigánynak. Akik szétszórva, azok kevésbé, a telepeken mindenki" – mondja Farkas Ildikó, a népszámlálás civil kampányának Szikszó-kistérségi koordinátora.

Farkas szerint elég nagy harcot folytattak, hogy a jegyzők befogadják a roma biztosokat. „Sok helyen nem vették be a romákat. Hónapokkal előre le volt osztva, hogy ki lesz majd számlálóbiztos: az önkormányzati dolgozó, a tanár. Nem annyira a cigányok ellen szólt a dolog, hanem hogy kinek menjen a pénz."

Szikszón a jegyző elbeszélgetett a roma jelölttel, és befogadta, meséli Farkas Ildikó. Máshol csak negyedszerre sikerült meggyőzni, hogy a romák szívesebben válaszolnak, ha közülük való a kérdezőbiztos. És volt, ahol kerek perec nemet mondtak.

A többségi biztostól se feltétlenül félnek

Például a közeli Alsóvadászon, ahol a polgármester független, de a romák Jobbik-szimpatizánsként beszélnek róla, és ahol egyetlen roma kérdezőbiztos sem volt. Ennek azonban mégsem feltétlenül látta kárát a felmérés.

03

„Rákérdezett, hogy cigányok vagyunk-e, hogyne, még azt is mondta, hogy nem muszáj válaszolni. De hát mit bohóckodjon az ember, mindenki tudja, hogy itt csak cigányok laknak, elég ránk nézni. Meg hát ismerjük is a hivatalból."

A 40 körüli alsóvadászi kőműves a romasoron a kerítését támasztja, miközben a gyerekei ki-be szaladgálnak. Szerinte mindegy, roma-e a kérdezőbiztos vagy sem, a cigányok a telepen mindenképpen romának mondják magukat.

Hát, nem tudom, de talán akkor is inkább cigányt – válaszolta István, a kőműves arra kérdésre, hogy ha választania kellett volna a magyar és a roma között, mit jelöltetett volna be a biztossal. A szóbeszédet, hogy összegyűjtik a cigányokat, ő is hallotta, de csak legyint rá.

Meg sem kérdezték

A népszámlálás során kulcsfontosságú, hogy a kisebbségi identitásra vonatkozó kérdést egyáltalán feltegyék. Csakhogy a romák esetében a helyzet, a környezet (és falun a személyes ismeretség a biztossal) eleve olyan szituációt teremt, amelyben nehéz a vártnak ellentmondó választ adni, valamint a kérdés elutasításának is lehet tétje. A szenzitív adatok gyűjtését főleg adatvédelmi és pragmatikus alapon ellenzők egyik fő érve (az adatok pontatlansága mellett) is ezzel kapcsolatos: a kérdezőbiztos jelenlétében az állampolgár a kérdés és a helyzet súlyától eleve nyomás alá kerül, és a válasza nem tekinthető teljesen befolyásmentesnek.

A civil kampány keretében a közösséghez tartozást gyakran minden korábbinál intenzívebben megélő aktivisták számára azonban nem ezek a fontos szempontok. Farkas Ildikó szerint Szikszón az ismerősei körében például előfordult, hogy a többséghez tartozó kérdezőbiztos fel sem tette a nem kötelező kérdéseket, így a kisebbségi hovatartozásra vonatkozót. „Itt szinte mindenki ismer mindenkit: lehet, hogy a biztos a személyes ismeretség miatt úgy érezte, sértő, ha rákérdez, minek tartják magukat a romák".

04

A koordinátor szerint ez összefügghet azzal az információjával, hogy a nem roma biztosok figyelmét a hivatalos eligazításon nem feltétlenül hívták fel arra, hogy bár a szenzitív kérdésekre nem kötelező válaszolni, feltenni akkor is fel kell őket.