Módosítókkal folytatódik a Fidesz és a KDNP harca

Magabiztosan állt ki múlt szerdán sajtótájékoztatót tartani Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár. Úgy viselkedett, mint akinek nem szegték kedvét a köznevelési törvényhez benyújtott módosító javaslatok. Azt mondta: ezek „nagyon is hasznos, és általunk is többségében elfogadható, sőt örömmel vett pontosítások, vagy kiegészítések". Igaz, akkor még nem láthatta a teljes képet, mert akkor még csak 28 módosító indítvány érkezett be. Gloviczki  felidézte, hogy bezzeg a közoktatási törvény 2003-as, Magyar Bálint nevéhez fűződő átalakításakor csaknem ötszáz volt a módosítók száma.

A képviselők azóta elég szépen behozták a lemaradást. Most már 332 érvényes módosító javaslat van a parlament előtt, ráadásul azok többségét – nagyjából 200-at – kormánypárti, fideszes vagy KDNP-s politikusok jegyzik. Hoffmann Rózsa államtitkár szerint a felfokozott társadalmi érdeklődés miatt lett ennyi módosító indítvány, ezért ezt „egyáltalán nem tragédiaként éljük meg".

Több van azért itt a háttérben a szokásos parlamenti ügymenetnél. A köznevelési törvény előkészítését és magát Hoffmann Rózsát kezdettől élesen bírálták fideszes oktatáspolitikusok. Egy ideig a háttérben, aztán már nyíltan is támadták a javaslatot, ami kisebb koalíciós feszültséghez is vezetett, amit a kormányfőnek kellett lecsendesítenie. A harc új fejezetéhez érkezett: a Fidesz az utolsó pillanatban akarja „szétmódosítani" a törvényt. Megnéztük, mennyire.

Óvoda

Már a kezdetektől nézetkülönbség volt abban a Fidesz és a KDNP között, hogy mikortól tegyék kötelezővé az óvodáztatást. Erről ma is megoszlanak a szakmai vélemények: bizonyos esetekben, főként a hátrányos helyzetű gyerekeknek jót tesz a korai szocializáció, de miért ne maradhatna ebben az időszakban otthon a gyerek, ha ez neki jobb, és ezt a család meg is tudja oldani. Az államtitkárság javaslata szerint 2014 szeptemberétől 3 éves kortól „általános érvényű követelmény" lenne legalább napi 4 óra óvodába járás, de a család kérésére ez alól a jegyző felmentést adhat. Hét fideszes, köztük Pokorni Zoltán azt javasolja, hogy az óvoda megkezdése ne három, hanem csak négy éves kortól legyen kötelező. Pokorniék azt akarják, hogy felmentést legfeljebb a gyerek ötéves koráig lehessen kapni a jegyzőtől, az óvodavezető és a védőnő véleményének megismerése után. Az indoklás szerint emellett szakmai és finanszírozási okok is szólnak. Kétségtelen, hiába lenne kötelező az ovi három éves kortól mindenkinek, erre nem lenne elég hely és pénz sem.

Új elemként bevennék továbbá, hogy meghatározott esetekben – például halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél – három éves kortól nem tagadható meg az óvodai felvétel, és ha ezek a gyerekek oviba járnak, óvodáztatási támogatás járjon nekik. Pokorniék  önmaguknak némileg ellentmondva egy másik variációt is beadtak. Ebben azt javasolják: az óvoda megkezdése csak négy éves kortól legyen kötelező, de felmentést egyáltalán ne lehessen adni ez alól.

Iskolakezdés

Az eredeti javaslat szerint 7 éves korban mindenkinek meg kell kezdenie az iskolát. Azok, akik még nem érettek az iskolai munkára, kis létszámú fejlesztőpedagógiai osztályba kerülnének. A Hoffmann-féle terv szerint ezeknek az osztályoknak az lenne a feladata, hogy a gyerek egy év alatt behozza a lemaradását, és elérje az iskolaérettséget. Ez nem nulladik évfolyam lenne, a következő évtől a gyerek másodikban tanulna tovább, normál létszámú osztályban, vagy ha ez nem sikerül, évet ismételhetne a fejlesztő osztályban.

Pokorniék ezt egyáltalán nem tartják jó ötletnek. Módosító javaslatuk szerint a nem iskolaérett tanulók fejlesztését nem az iskolában, hanem az óvodában kell elvégezni. Érvelésük szerint a még nem iskolaérett gyerekek elkülönítése könnyen megbélyegzésükhöz vezethet. Technikailag is macerás lenne a megvalósítás, ugyanis kevés ilyen gyerek lesz, a fejlesztéshez utaztatni kéne őket vagy bentlakásos intézményekre lenne szükség.

Egész napos, kiterjesztett, közösségi iskola

Sokan egyetértenek abban, hogy a családi vagy szociokulturális háttér hiányát azzal lehet legjobban kompenzálni, ha a gyerekek minél több időt töltenek az iskolában. Erre lenne megoldás az egész napos iskola, és ebben egyet is értett a Fidesz és a KDNP. A Fidesz szerint azonban az, ami a törvényjavaslatba bekerült, nem egész napos iskola, csak egy kiterjesztett napközi. A fideszes oktatáspolitikusok szerint ugyanakkor ennek az iskolának épp az lenne a lényege, hogy a tanítási-nevelési időt széthúzzák, a gyerekeknek több idejük legyen egy matek- és egy magyaróra között lazítani, az udvaron rohangálni, vagy könnyebb foglalkozásokon részt venni.

Pokorni Zoltán és Révész Máriusz ezért több definíciót is beleírna a törvénybe, hogy az egyes iskolatípusokat elkülönítse. Eszerint az egész napos iskola, „olyan iskolaszervezési forma, ahol a tanórai és más foglalkozások a délelőtti és délutáni időszakra egyenletesen szétosztva kerülnek megszervezésre” Használnák a kiterjesztett iskola fogalmát is, ahol a tanítás mellett szociális, egészségügyi, felnőttoktatási, kulturális vagy sporttevékenységet végeznek. Közösségi iskolának azt neveznék, amely a tanítási időn és szorgalmi időn túl is nyitott a helyi közösség (egyének, csoportok, szervezetek, egyesületek) számára, és ahol oktatási, művelődési, kulturális, sport- és más társadalmi tevékenységet végeznek.

Életpálya-modell

Hoffmann Rózsa 2013-tól magasabb szakmai követelményeket és ezzel együtt jelentős béremelést ígért a tanároknak. A pedagógusok életpálya-modelljének megvalósításához 2013-ban 80 milliárd, 2014-től pedig 160 milliárd forintra lenne szükség. Ez az ország mostani gazdasági helyzetében aligha elképzelhető. Maga a kormányfő sem tudott egyértelmű garanciát adni arra november 21-én a parlamentben, hogy lesz-e a pénz a tanárok béremelésére és a köznevelési törvény egyéb feladataira.

A Fideszen belül sokan attól tartanak: visszaüthet, ha ilyen felelőtlen ígérettel vágnak neki a következő éveknek, és épp a választás előtt derül ki, hogy ezt nem tudják teljesíteni. Vélhetően emiatt született meg Révész Máriusz, Pánczél Károly és Pósán László módosító indítványa, amely lényegében kivenné a köznevelési törvényjavaslatból a tanárok életpályáját, és azt egy külön törvényben szabályozná. Ha ez megtörténne, már csak a késlekedés miatt is jelentős érvágás lenne az az életpályamodellel kampányoló Hoffmann Rózsának.

Szakképzés

A KDNP-s államtitkárság törvényjavaslata azt mondja ki, hogy a szakiskolának három évfolyama van. Pokorniék belecsempésznék, hogy három vagy négy év legyen. Ezt azzal indokolják, hogy így megtartanák a szakiskolai képzés rugalmasságát. A három éves képzés szerintük a közismereti ismeretek korlátozott volta miatt zsákutcás képzés, nem biztosítja a továbblépés lehetőségét, ez csak a valóban motiválatlan diákok számára kínál átmeneti megoldást. A négyéves képzés lehetőségét szerintük fent kell tartani, mert reális esélyt ad a munkaerőpiacon elhelyezkedésre és a későbbiekben a megszerzett tudás továbbépítésére is.

Középiskolai felvételi

A kilencvenes évek végéig minden középiskola saját szakállára felvételiztethette a gyerekeket, nem voltak tiszták a követelmények, és ez jelentős stresszt okozott a gyerekeknek, viszont sok pénzt el lehetett kérni középiskolai felvételi előkészítőkre. 1998-2002 között épp Pokorni Zoltán minisztersége idején egységesítették a felvételi módját és követelményeit, hogy senki ne kerüljön hátrányba. A Fidesz most azzal támadja Hoffmann Rózsát, hogy fellazítja ezt a rendszert. A törvényjavaslat szerint ugyanis a jövőben újra a középiskolák határozhatnák meg a felvételi követelményeket.

Pokorni Zoltán és Révész Máriusz ezért berakna egy új bekezdést a törvénybe. Eszerint középiskolában csak külön jogszabály szerint szervezett központi írásbeli felvételi vizsga szervezhető. Az iskola emellett csak akkor szervezhetne saját felvételit, ha a felvételi évét megelőző három év átlagában több mint kétszeres túljelentkezés van. Érdekes módon ezt javasolja a KDNP-s Michi József is, és ez benne van Lázár János nagy módosító csomagjában is.

Finanszírozás

A kívülálló számára a legnehezebben megfogható kérdés az iskolák államosításának vagy önkormányzati kézben tartásának kérdése, ami a színfalak mögött igencsak nagy hullámokat ver. A törvényjavaslat szerint az óvodákat fő szabályként a települések tartják fenn, az általános iskolákat pedig az állam. A középfokú iskolák fenntartója is alapvetően az állam lesz, de a kormányhivatallal kötött szerződés alapján a 2000 főnél nagyobb települések átvehetik a fenntartói jogokat.

A húzódzkodás azon megy, hogy ha az önkormányzatoktól elveszik az intézményeket, akkor elvonhatják tőlük azokat a bevételeket is (helyi iparűzési adó, helyben maradó szja, stb.), amelyekből korábban fenntartották az iskolákat, és más feladatokat is finanszíroztak. A törvényjavaslatban mindössze egyetlen mondatban szerepel annak lehetősége, hogy az önkormányzatok szerződésben vállalhatják az iskolák működtetését. Pokorni a törvény általános vitájában is kijelentette: módosító indítványokkal el szeretnék elérni, hogy ez „végigvonuljon" a jogszabály egész szövegén.  Pokorni szerint jobb lenne, ha az iskolák átadása az államnak önkéntes lenne (ezzel tulajdonképpen egyetértett a korábbi szocialista oktatási miniszterrel, Hiller Istvánnak, aki regnálása idején épp ezt vetette fel).

Talán nem véletlen, hogy ezt a témát leginkább azok a képviselő-polgármesterek viszik a Fideszben, akiknek közvetlen tapasztalataik vannak közintézmények fenntartásáról. Kósa Lajos ezért most módosítóként konkrét szerződésmintát is benyújtott az önkormányzati átvételi szerződésre. Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, Pósán László és Révész Máriusz azt javasolja: az iskolákat megtartó önkormányzatok kapjanak olyan támogatást, amely fedezi az iskolákban dolgozók béreit és járulékait, és a  központi költségvetés normatív módon a fenntartás egyéb költségeihez is járuljon hozzá. A módosítóban egyébként szektorsemleges finanszírozásra is javaslatot tesznek: tehát a költségvetés a nem állami és a nem önkormányzati iskoláknak is adja meg ezt a támogatást, ha teljesítik a feltételeket.

Pokorni más képviselőkkel együtt azt is javasolja, hogy az önkormányzati és az állami fenntartású iskolák folytathassanak olyan tevékenységet, amiből az iskolának bevétele származik. Az ebből befolyó pénzt abban az esetben nem vonhatná el a költségvetés, ha azt "a köznevelési intézmény alapfeladatainak ellátásához, vagy a tevékenységben részt vevő tanulók díjazására használják fel”

Több képviselő, Ivanics Ferenc, Turi Kovács Béla és Kara Ákos is azt javasolja, hogy ne csak a 2000 lakosnál nagyobb települések vehessék vissza iskolájukat, hanem az iskola fenntartására létrejövő önkormányzati társulások, kistelepülési együttműködések is.