Ölni mentek az etiópiai támadók

Az áldozatok biztosak abban, hogy azért támadták meg őket, hogy kivégezzék a csoport tagjait.

Winter Zoltán, az MTA SZBK kutatója elmesélte, hogy fegyverropogásra ébredtek, majd két fegyveres berontott a tető nélküli kunyhójukba, és botokkal ütlegelve kitessékelték őket szálláshelyük elé. A kunyhó mellett várakozó támadók egyből rá is lőttek a kiérkező magyar turistákra. Az elsőként kilépő Fábián Tamás az őt ért lővéstől azonnal meghalt. A mellette kilépő Szabad Gábort is találat érte, súlyosan megsérült. A sorban utánuk kilépő Winter Zoltánnak sikerült beszaladnia egy kunyhóba, míg feleségének, Puskás Irénnek, az egyetem munkatársának és Vizler Csabának, a harmadik túlélőnek egy szakadékba kellett vetniük magukat.

A támadók eltűnése után a magyarok megkeresték a sérült Szabad Gábort, majd fél napon keresztül próbálták életben tartani. Amíg magánál volt, folyamatosan azzal nyugtatták, hogy nemsokára megérkezik értük a helikopter. Állításuk szerint ha időben megérkezett volna a segítség, akkor Szabad túlélhette volna a sérüléseit.

Ugyanakkor azt is hozzátették, hogy a támadók nem tűntek szervezettnek.

Az etióp felségjelű, fedélzetén egy német katonával érkező helikoptert azonban Szabad már nem élte meg, pedig Winter és Vizler is próbáltak gondoskodni róla egy kunyhóban, míg Puskás elment vízért és segítségért. Nekik nem is sikerült senkivel kapcsolatbalépniük.

Mivel térerő nem volt, és mobiljaikat sem tudták használni, végül a velük együtt ott tartózkodó német turistacsoport vezetőjének sikerült műholdas telefonon elérnie a német nagykövetséget. Ők küldték a segítséget, de rádión is próbálták értesíteni az etióp hadsereget. A túlélők azonosításában nekik nem kellett részt venniük, csak személyleírást kellett adniuk. Tudomásuk szerint az azonosítást a német csoport vezetője végezte.

Azt is elmondták, hogy minden szükséges engedélyük megvolt a vulkán meglátogatásához. A testi épségükre pedig, ahogy ilyenkor szokás, hat-hét fős csoportonként két fegyveres vigyázott. Az ő hogylétükkel sem voltak tisztában a túlélők. Egyébként biztonságosnak gondolták a helyszínt, mert korábban itt még nem történtek gyilkosságok, csak szerencsésen végződő emberrablások.