483 ezret keres majd a váci iskolaigazgató

Talán másként alakult volna az új köznevelési törvény megítélése, ha azt az elmúlt másfél évben Hoffmann Rózsa helyett inkább helyettes államtitkára, Gloviczki Zoltán népszerűsíti. Gloviczkit hétfőn a váci Madách Imre Gimnáziumba hívták meg, hogy tartson előadást a törvényről a város pedagógusainak. Arra számítottunk, hogy a helyettes államtitkárt őrjöngő magyartanárok szedik majd darabokra, de semmi ilyen nem történt.

A magát honlapján idősödő tanárembernek, szerelmes férjnek, rajongó apának és „valami egészen magasról jött hivatást érző tanárnak" aposztrofáló Gloviczki jól tudja eladni magát ilyen közegben. Nem is olyan régen még ő is egy tantestületben ült latin-történelem szakos tanárként, és ahogy mondta, közhivatala végeztével szívesen is megy majd vissza az iskolájába tanítani.

Bár a gimnázium a város szélén álló oktatási negyedben van egy egykori laktanyában, nem rossz hely: nemcsak az ott tanuló olimpikonok nevét vésték márványtáblára, hanem az 1973-ban az orosz tanulmányi versenyen 6. helyezést elért diák nevét is, most pedig a köznevelési törvényről szóló fórumra érkező tanárokat dübörgős reggae-vel fogadják.

Befut Fördős Attila, a város független polgármestere is, akinek arcáról nyílegyenesen az jön le, hogy szívesebben lenne inkább máshol. Egy hűvös kézfogás után ügyet sem vet a minisztériumi vendégre, inkább a gyülekező pedagógusokkal és iskolaigazgatókkal kezel. A kapcsolat, úgy tűnik, jó, sőt már-már feudális. A polgármester kabátját maga a gimnázium igazgatója segíti le, sőt még igazít is egyet a városvezető gallérján. Salamon Tamás igazgatóról aztán még kiderül, hogy heavy metalos csengőhangja van, amikor ugyanis Gloviczki rátérne a köznevelési törvényre, az elnöki pulpitusnál jó hangosan megszólal a telefonja.

Gloviczki Zoltán otthon érzi magát a tanárok között, ezért meglepő őszinteséggel beszél arról, hogy „néhány dologban vesztettek" a köznevelési törvény ügyében, hogy az államadósság miatt egyszerűen nincs pénz dolgokra, hogy ő még egyszerű választópolgárként azt gondolta, „ejnye, de rosszul kommunikál a jobboldal", de azóta rájött, hogy a köznevelési törvényből a sajtót csak a szenzáció érdekli, s a legjobb, ha személyesen megy el elmagyarázni dolgokat.

Rögtön az elején azzal nyugtatja a kedélyeket, hogy bár annyi minden megjelent az új törvényről a sajtóban, idén szeptembertől mindössze két dolog változik: az iskolákban intézményi tanácsokat kell alakítani, illetve az első, az ötödik és a kilencedik osztályokban el kell kezdeni a mindennapos testnevelést. Persze ehhez nincs mindenhol tornaterem, és majd pályázatokat írnak ki, de „ha nem írjuk ezt bele a törvénybe, nem lesz se szándék, se pénz, se tornaterem" – mondja.  A következő lépés, hogy 2013 januárjától az állam átveszi az iskolákat az önkormányzatoktól, és az új rendszer, amelyben már az állam finanszírozza, irányítja és ellenőrzi a közoktatást, 2013 szeptemberétől él.

Nem kell félni az államtól

Gloviczki azzal nyugtat mindenkit, hogy nem kell tartani az állami irányítástól. Magyarországon a rendszerváltás után érthető okokból mindenkinek elege lett az államból, de azóta átestek a ló túlsó oldalára, és Európában szinte egyedülálló módon ma alig van hatással az állam az oktatási rendszerre. „Nem a 30 évvel ezelőtti viszonyokat akarjuk visszaállítani, és reformmal sem forgatjuk fel az iskolákat, csak a normális rendet akarják helyreállítani".

Most veszik vissza az iskolákat a megyei önkormányzatoktól, és jól látható, hogy ezek az intézmények a 40 százalék állami finanszírozás mellett tulajdonképpen nem létező pénzből, hitelekből működtek. „Nem elvesszük a megyéktől az iskolákat, hanem a megyék rásózzák az államra azokat tetemes adósságaikkal együtt. Az történik, hogy az állam visszaveszi a kezébe azt a struktúrát, amit hatalmas adósságokat halmozott fel, mert csak így lehet rendet tenni".

A helyettes államtitkár később még részletezi, mit is értenek a normális rend visszaállításán. „Igen, az új törvény nem a diákok jogaival kezdődik, hanem kicsit furcsa, hogy a kötelességek is szerepelnek benne" – ekkor hallani az első helyeslő mormogást a váci tanárok körében.

Gloviczki ezután pellengérre állítja a Magyar Bálint-féle liberális reformot, amely szerinte a problémát és a problémás gyerekeket folyamatosan kerülőutakra küldte. Az óvodáztatás hiánya miatt már az alsó tagozat elejére súlyos mentális különbségek voltak a gyerekek között. Az alsó tagozatban erre azt mondták, hogy akkor ne legyen osztályozás, ne legyen házi feladat, ne legyen számonkérés, és legfőképpen nehogy kimondják, hogy a gyerekek egy részével súlyos problémák vannak. A felső tagozatban sem tanultak meg rendesen írni és olvasni, de még ott is az volt az elv, hogy a diákokat ne kérjék számon, és a tanárokat ne ellenőrizzék. Ezek a gyerekek ezután már csak a szakképző iskolákba mehettek, ahol megpróbáltak még két évet rászánni arra, hogy az írás-olvasás alapjait megtanítsák nekik.

„Mi olyan avítt dolgokat írtunk bele a törvénybe, mint a követelmények és a tanárok szakmai munkájának ellenőrzése" – ismétli meg még egyszer a kampányízű mondatot a helyettes államtitkár, látva a meggyötört pedagógusok bólogatását. Ma az általános iskolában egy diák legalább ezer óráyni idegennyelv-oktatást kap ingyen, és mégsem tanulja meg a nyelvet. Eközben ugyanazok a tanárok, akik őt tanítják, a pénzes, fizetős nyelvvizsga-előkészítőkön komoly eredményeket produkálnak, és eljuttatják a diákokat a sikeres nyelvvizsgáig. Egyelőre kérdéses, mi lesz az úgynevezett nyelvi előkészítő évfolyamok sorsa. Az állam finanszírozza-e ezeket az évfolyamokat tetemes összegekért, különösebb elvárások nélkül, vagy mondja azt: tanítsák meg inkább a nyelvet a gyerekeknek a normál órákon.

Leköpik a pedagógust

A legjobban persze mindenkit a bérek érdekelnek. Gloviczki úgy próbál empatikus lenni egykori kollégáival, hogy „a pedagógussal két dolog van: nem kap pénzt és még le is köpik, néha szó szerint is". Miközben óriási az államadósság, „embertelen mennyiségű pénz folyik el az országban", Gloviczki szerint most végre van akarat arra, hogy a pedagógusok pénzt keressenek. A kormány azonban nem adományt ad, nem azért akar pénzt adni, hogy jobban éljenek a tanárok, hanem ez befektetés a minőségi oktatásba. Az állam viszont ezért szeretné is látni, ki milyen munkát végez.

Két-három fős bizottságok mennek majd ezért az iskolákba, hogy megnézzék a tanárok óráit és az iskolák munkáját is minősítsék. Sokan zúgolódnak viszont amiatt, hogy az új törvény szerint az eddigi heti 22 kötelező óra helyett a tanároknak összesen heti 32 órát kell az iskolában tölteniük. Gloviczki furfangos módon fordít egyet a perspektíván. Ma Magyarországon mindenkinek 40 óra a heti munkaideje. Ha a tanároknak ezentúl is csak munkaidejük 80 százalékával kell elszámolniuk a társadalom felé, már jól jártak, nemde?

A helyettes államtitkár annyiban megnyugtat mindenkit, hogy ezután ugyanúgy jár túlórapénz a fizetett pluszfeladatokért, mint eddig. A többi, kötelező óraszámon kívüli iskolai feladatot, legyen az szakkör vagy gyermekfelügyelet, az igazgatóknak kell majd elosztaniuk. Azt Gloviczki is elismeri: nem irigyli az igazgatókat, mert amúgy is van elég konfliktus egy tantestületben, és ebből is lesz majd.

A hosszú előadásban lassan elfáradó tanárok akkor élénkülnek fel, amikor Gloviczki mindent elsöprő fegyverként egy titkos minisztériumi Excel-táblát dob fel a kivetítőre, majd megkérdezi, ki meri elárulni, mennyit keres. A szupertáblázattal ugyanis meg lehet mondani, mennyi pénzre számíthat majd az illető 2013-tól, amikor elindul a pedagóguséletpálya-modell.

A hallgatóságból senki sem jelentkezik, csak a helyettes államtitkár mellett ülő gimnáziumigazgató teszi fel a kezét és bemondja, ő bruttó 280 ezret keres. 2013-tól a bérkülönbségeket továbbra is csak a végzettség és a pályán töltött idő határozza meg, a folyamat elején ugyanis még mindenki Pedagógus I. besorolást kap. A tanárok munkájának értékelése 2018-ra lesz teljes, akkorra a minőségi mutatók már jobban széthúzzák a béreket.

Glovitczi különböző számokat ír be a táblázatba, osztályfőnöki pótlék, intézményvezető pótlék satöbbi, satöbbi, és kijön a bűvös szám: a váci Madách-gimnázium igazgatója 2013-tól bruttó 381 300 forintot keres majd, ha pedig megtörténik a minősítése is, akkor 2017-ben akár 483 600 forintot is kereshet.

– Mennyi? Nem látom jól, mennyi? – mondja a terem szélén ülő hölgy, és próbál közelebb húzódni a kivetítőhöz.

– Jobb is, ha nem látja, mert még beleéli magát – válaszolja neki Gloviczki, és ezzel megerősíti azt, hogy bár ezek a számítások a Magyar Közlönyben megjelent képletek alapján készültek, azt egyelőre senki sem tudja, honnan lesz pénz a 2013-as költségvetésben a tanárok béremelésére.