LMP: Kiszolgáltatottság, kiszolgáltatottság!

A Pilvax közben nehezen lehetett kitalálni, hogy pontosan hol lesz a Lehet Más a Politika (LMP) ünnepi rendezvénye. A negyed kettes kezdés előtt tíz perccel aztán feltűnt néhány zöld széldzsekis LMP-s, és az egykori kávéház előtt felállítottak hét olyan műanyag standot, amikkel a város több pontján jelenleg is gyűjtik az aláírásokat a népszavazásukhoz. Majd mindegyik pult mögé beállt két-két aktivista, középre kiállt Vágó Gábor kampányfőnök, és a „Hazafiak, honleányok!” megszólítással elkezdte beszédét a Petőfi Sándor hasonmás-verseny nyertese.

Egyébként ugyanitt tavaly az MSZP tartott összejövetelt nagyjából ezer résztvevővel. Most az LMP szimpatizánsok jóval kevesebben, nagyjából százan lehettek, szolidan meghúzódva az újságírók mögött, ugyanis az esemény inkább egy doorstep sajtótájékoztatóra hasonlított, semmint egy ünnepi műsorra.

A Lehet Más más

Vágó Gábor szerint március 15-e sokszor múltba révedő, pátosztól csöpögő, semmitmondó beszédekkel teli, és ma is sok ilyet lehetett hallani számos vidéki városban. Az LMP-sek viszont úgy gondolják, hogy nem a múltba kell révedni, hanem a jelent kell vizsgálni, és a jövőbe tekinteni. Azonban a pártnak is sikerült az elhangozott közhelyekkel felsorakoznia a semmitmondó beszédek sorába.

Vágó szerint az 1848-as 12 pont ma is aktuális. A politikus a szabad sajtó ünnepén a közmédia állapotát és a közelmúlt néhány, a Fidesznek kínos momentumát emelte ki. Íme, szó szerint:

„Elég megnézni egy híradót, a vidéki médiát Döbrögik tartják pórázon. Az arrogáns hatalom cinikus vigyorral taszítja kiszolgáltatottságba milliókat. Azt mondják, jóllakott napközis fejjel, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni. Azt mondják, lézerblokkolós Audiból kitekintve, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Simicskák és Nyergesek milliárdokat talicskáznak ki a közpénzből, az állami földeket narancsos oligarchák kapják meg” – sorolta Vágó.

Kiszolgáltatottság, kiszolgáltatottság!

Vágó beszédének központi fogalma a kiszolgáltatottság volt, erre fűzte fel hét perces beszédének további részét. Szerinte munkahelyek sora szűnik meg, a jogállam mára már csak nyomokban fellelhető, az államba pedig beleette magát a Fidesz. A politikus úgy látja, a kiszolgáltatottság az egyik út, amit maga Orbán is propagál, és ide próbálja taszítani az országot is, míg tisztességes munkából alig lehet megélni, kiszolgáltatottá válnak milliók, és ahol egyetlen dolog fontos, hogy a tőke megtérüljön. „Ez Malajzia útja, ez Banglades útja. Látjuk hova jutottak ezek az országok” – tette hozzá.

Viszont az LMP útja más, és ebbe az irányba kellene elindulnia az országnak is. Majd újabb közhelyek következtek Vágó beszédében. Olyan országot vizionált, ahol a tudás és a munkavállalói jogok értékek és nem eszközök. Szerinte ma ez a kérdés, erről kell dönteni, és e két út közül választani. „Sarkunkra kell állni, elég volt a kiszolgáltatottságból!” – hangzott el sokadszorra.

A politikus párhuzamot vont a márciusi ifjak és a párt között. 1848-ban pár tucatnyian voltak ők is, viszont tízezrek álltak a forradalom mellé, majd milliók a szabadságharc mellé. Mint ahogyan az LMP-nél is: pár tucatnyian kezdték a népszavazást, amit eddig már 50 ezren írták alá, de Vágó reméli, hogy ősszel majd milliók járulnak az urnákhoz.

Vágó ezután a következő fordulattal vett búcsút hallgatóságától: "Régen a 48-asok azzal búcsúztak, hogy találkozunk a barikádokon, én most azt mondom, találkozunk a népszavazási pultoknál!”. Majd forradalom ittasan a népszavazás szlogenjét, egy „Talpra magyar” feliratú kartontáblát emelt a magasba, és arra kérte a jelenlévőket, hogy aki gondolja, a hét felállított pult egyikénél írja alá a népszavazási kezdeményezésüket.

A program rövidségén kívül a párt egyébként az aláírásgyűjtést sem vitte túlzásba. A kezdés után negyed órával a későn befutó Jávor Benedek is már csak arra ért oda, hogy az aktivisták elkezdtek csomagolni és bontják a műanyag pultokat.