Schmitt bírálóira mutogat a plágiumbizottság?
További Belföld cikkek
- Teljesen kiégett egy hajó a Tiszán
- Sokan azt hitték, médiahack, de igaz: örökre bezárja kapuit a MikulásGyár
- Káoszról számolt be a bombariadó miatt megszakadt fővárosi buli egyik résztvevője az Indexnek
- Nyolcszáz hátrányos helyzetű gyermek látogatott el a Parlamentbe
- Emelkedik a hivatalból kirendelt igazságügyi szakértők óradíja
Az opponenseket is hibáztatta a Schmitt Pál ügyében vizsgálódó tényfeltáró bizottság a Magyar Nemzet értesülései szerint azért, hogy szakszerűtlenek voltak a disszertációban a forrásmegjelölések. Ezekre a hiányosságokra már az előopponensi véleményben fel kellett volna hívni Schmitt Pál figyelmét, ez azonban nem történt meg, írta a lap a bizottság állítólagos véleményéről.
Schmitt Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése című dolgozatának két elbírálója volt, Kertész István és Takács Ferenc. Takács volt a témavezető. Mindketten a legmagasabb minősítést javasolták az 1992 májusi keltezésű dolgozatra. Nem világos, hogy az 1992-es rendszerben kinek vagy kiknek kellett a végleges leadás előtt előzetes bírálatot, előopponensi véleményt adni egy kisdoktori disszertációról: a későbbi elbírálónak vagy másnak.
Hogy Schmitt dolgozatáról készült előopponensi vélemény, és hogy abban mi szerepelt, arról eddig nem lehetett tudni. Ugyanakkor az biztos, hogy végleges, júniusi bírálataikban mindketten megfogalmaztak kritikát a források kezelésével kapcsolatban.
Kertész például hétoldalas véleményében ezt írta:„Egy ilyen terjedelmes anyaggyűjtés esetében elvárható, hogy a szerző pontosan feltünteti adatai lelőhelyét. A megnevezett szakirodalom alapján aligha lehetett volna a sportágak ilyen részletes programelemzését elvégezni. A jegyzetanyagban vagy egy külön függelékben hivatkozni kellett volna a hivatkozott kongresszusok, ülésszakok jegyzőkönyveire, egyéb adalékaira. Ez egyébként minimális követelmény egy tudományos igényű írás esetében”.
Takács értékelésében ez olvaható:„A doktori értekezés tartalmaz néhány – a megértést és a tartalmi kifejtést nem befolyásoló – formai hiányosságot (terminológiai pontatlanságok, forrásanyagok pontos megjelölése, az irodalmi apparátus korrekt rendszerezése, gépelési hibák, stb). Ezek kijavítása – különösen publikálás esetén – feltétlenül kívánatos lenne, és növelné a tanulmány értékét.”
A plágiumügy kirobbanása után, januárban Kertész a hvg-hu-nak azt nyilatkozta: ha ma elé tennék az értekezést, ugyanúgy járna el, mint húsz évvel ezelőtt, és ugyanezt a minősítést adná. Kertész hangsúlyozta, hogy Schmitt munkája egy kisdoktori volt, ami nem azonos a mai Ph.D fokozattal, akkor teljesen mások voltka a követelmények. Az ókortörténész megjegyezte: neki is „szemet szúrt, hogy nincsenek jegyzetek”, de látta a dolgozatból, hogy Schmitt főleg nyilvános anyagokból, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jegyzőkönyveiből dolgozott, így a jegyzetek hiányát nem tartotta olyan súlyúnak, hogy az értekezést visszadobja.
Schmitt dolgozatának egykori bírálóit, Takács Ferencet és Kertész Istvánt reggel óta keressük, hogy megkérdezzük a véleményüket a bizottság megállapításairól, de egyelőre egyiküket sem sikerült elérni telefonon.