Derítsük ki együtt, honnan másolt még Schmitt!

A Schmitt Pál doktori értekezésének eredetiségét vizsgáló jelentésében a SOTE által felkért testület nem jutott többre annál, amit a HVG és az Index már kiderített. A vizsgálóbizottság, bár közel két hónapig dolgozott és 1157 oldalas jelentést készített, a jelentés összefoglalója szerint a „két részletesen analizált forrásmunkán túl további részletes forrásmunka analízist nem végzett elsősorban a rendelkezésre álló idő és a forrásmunkák terjedelme közti aránytalanság miatt”. A jelentéstevők részletesen csak azzal a 180+17 oldallal és 10 táblázattal foglalkoztak, amikről addigra már kiderült, hogy részben vagy egészben mások munkáiból lettek átemelve a 225 oldalas dolgozatba, amelynek 213 oldaláról így már egyértelműen kijelenthető, hogy másolat.

Ahogy az is kiderült a vizsgálati jelentés összefoglalójának sejtelmes megfogalmazásából, hogy a dolgozat ebben a formában nem felel meg egy doktori értekezéssel szemben támasztott követelményeknek.

Schmitt doktorijának korábban bárki által olvasható példányát nem sokkal a botrány kirobbanása után, a vizsgálat miatt elvitték az egyetemi könyvtárból. Munkatársunk azonban január 27-én - külön kérelemre - egy rövid időre mégis betekinthetett a dolgozatba. Harminc percet kapott arra, hogy újra megnézze a könyvtárban, ahová erre az időre visszavitték. Akkor jegyzetelte ki a „Nők szerepe a sportban” című fejezetet, amelynek eredetisége még kérdéses, és amit az alábbiakban közölni is fogunk.

A felhasznált szakirodalom 21 tételes jegyzékében két olyan munka található, amelyek címük alapján egyértelműen ehhez a fejezethez kapcsolódnak. Az egyiket egy kanadai kutatónő, Nancy Theberge írta. A címe: Women and the Olympic Games: A Consideration of Gender, Sport and Social Change. Klaus Heinemann tanulmányához hasonlóan ez is a Sport... le troisième millénaire című 1991-es kötetben jelent meg. Schmitt irodalomjegyzékében ezt a munkát is magyarul adta meg, Nők és az olimpiai játékok címmel. A másik egy francia szerző, Jean-Loup Chappelet munkája, amely a Message Olympique című folyóiratban jelent meg 1985 decemberében. A címe: Le programme olympique féminin.

Egyik sem mutat látványos egyezést Schmitt nőkről szóló fejezetével. Theberge egyértelműen feminista megközelítésből tárgyalja a témát, Schmitt doktorijának hangvétele patriarchálisabb. A forrásként megjelölt Chappelet-cikk és a doktori disszertáció egyes számadatokban is eltérnek egymástól.

A disszertáció nőkről szóló fejezetében található az a mondat, amit 90 százalékos biztonsággal Schmitt saját hozzájárulásának vélünk, és amit azóta is gyakorta idéz: „Evidenciaként kezelhető, hogy a modern társadalomban a nők teste és egészsége fontos része az úgynevezett biológiai vagyonnak, hiszen ők a letéteményesei a következő generációk világrahozatalának”.

Most tehát közös nyomozásra hívjuk olvasóinkat, derítsük ki együtt, honnan másolhatta a doktor disszertációja maradék oldalait. Az igazi források megtalálásához hasonló bravúr lenne persze az is, ha valaki be tudná bizonyítani, hogy az alantiak eredeti Schmitt-gondolatok. Aki úgy érzi, hogy nyomon van, írja meg levélben, SCHMITT subjecttel az ugyelet kukac mail.index.hu címre, előre is köszönjük!

[Az alább közölt részleteket munkatársunk kézzel jegyzetelte, ezért elképzelhetők egyszerűsítések és kisebb eltérések az eredeti szövegtől.]

18. oldal

Nők szerepe a sportban

Akármilyen haladó és modern gondolkodó volt az újkori olimpiai játékok megalapítója, Pierre Coubertin báró, mégis elkövette azt a hibát, hogy az első játékok meghirdetésekor a nők számára nem kíván részvételi lehetőséget biztosítani. Nem tartom valószínűnek a báró antifeminizmusát, inkább arra gondolhatunk, hogy az ókori játékokat kívánta életre hívni, ahol mint ismeretes, a nők nem szerepelhettek.

A nők számára hátrányos helyzet sokáig meghatározta a programban történő megjelenésük és fejlődésük ütemét és mértékét. A hátrányos megkülönböztetés ellentétes azzal az alapvető emberi joggal, mely szerint a nők is részt vehetnek minden tevékenységi szférában, beleértve a sporttevékenységeket is.

Elsősorban a kezdeti tévedés, valamint a régimódi konzervatív gondolkodásmód miatt a fejlődés lassú és körülményes volt.

1900 évi játékokon két sportban szerepeltek nők és ez a szám még 1936 évben is csak 4 volt.

19. oldal

1948 évre jelentős fejlődés következett be: 10 sport biztosított részvételi lehetőséget a nők számára. Ez a helyzet 1972 évig, mikortól jelentős felgyorsulás következik, az 1980 és 1984 évi játékokon már 15 sport, 1988 évben már 17 sportban láthatjuk a nőket versenyezni.

A jelenlegi olimpiai programban a 25 sportból csupán 6 sportban nem vesznek részt nők: baseball, ökölvívás, birkózás, súlyemelés, labdarúgás és öttusa (a vízilabda mint az úszósport egyik versenyszáma szerepel, ezért nem került felsorolásra.)

Három sportban a nők együtt szerepelnek a férfiakkal: lovaglásban, lövészetben és vitorlázásban.

Ami a versenyszámokat illeti, a fejlődés nagyjából követi a sportokat. 1900 évben 3, 1936 évben 15, 1948 évben 19, 1980 évben 50, 1984 évben 61, 1988 évben 83 versenyszámban nyerhettek érmet és érhettek el helyezést a nők.

Az 1992 évi barcelonai játékok programjában a meghirdetett 27? versenyszámból 86-ot rendeznek a nők számára. Ez az összes szám 33 %-a. A vegyes versenyszámok 12 (6 lovaglás, 2 lövészet, 4 vitorlázás, ami a százalékos részvételt 38 %-ra növeli.

Elmondható tehát, hogy az emancipáció fejlődésével egyenes arányban nőtt a nők részvétele a játékokon. Egyre több arab országban is felismerik a nők sportolásának jelentőségét, és felmentik őket a korábbi szigorú vallási előírások miatti tilalmaktól. Evidenciaként kezelhető, hogy a modern társadalomban a nők teste és egészsége fontos része az úgynevezett biológiai vagyonnak, hiszen ők a letéteményesei a következő generációk világrahozatalának. A nők egyenrangú részvétele tehát alapvető érdeke mindannyiunknak, testük és lelkük harmonikus fejlesztése a sporton belül elsőszámú követelmény.

Megjegyzést érdemel, hogy a hibás világnézeten kívül a sportbeli kínálat is hátrányos volt a kezdetben, és a látványos fejlődés elsősorban az új sportok

20. oldal

megjelenésének tulajdonítható.

Nincs ugyan írott szabály, de látható, hogy az elmúlt két évtizedben a program tudatosan került olyan változtatásokra és kiegészítésekre, melyek a nők egyenjogúságát elismeri, sőt hangsúlyozza.

A sporton belül megjelenő új versenyszámok többsége is ezt a tendenciát szolgálta, illetve hivatott szolgálni.

Coubertin báró még a kezdet kezdetekor a nők sportolásával és olimpiai programban történő szereplésükkel kapcsolatban azt mondta idézve a francia költőt, Musset-t: „egy ajtónak vagy nyitva vagy zárva kell lennie”, majd azt javasolta, hogy miután a nők a sportok nagy részét még nem gyakorolhatják, miért engedélyezzen számukra egyfajta félmegoldás részvételt?, ha viszont megnyitjuk előttük az „ajtót”, legyen az teljes mértékben tartva, azonos feltételekkel, mint a férfiaké.

1921 évben megalakult a Női Sportok Nemzetközi Szövetsége, amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 33. ülésén azt javasolta, rendezzenek külön olimpiai játékokat a nők számára. Az első női olimpiai játékokat 1922-ben, Párizsban rendezték, és utána még három alkalommal tartották meg. Az utolsó női játékokon 1924 évben, Londonban 25 sportban vetélkedhettek a nők 19 ország részvételével.

Elmondható, hogy a nők sportolásának kialakulását és fejlődését minden korban megkülönböztetett figyelemmel kísérték, segítették, vagy gátolták, de a társadalomban végbemenő egyenjogúsodási harc következményeként ennek ellenére folyamatosan fejlődött. Elsősorban a női alkatot, egészséget védve ellenezték a nők sportolását, és általában negatívan értékelték.

Az elmúlt évtizedek tudományos eredményei igazolták, hogy ezek a minősítések, érvek tévhitek, hiedelmek, előítéletek voltak. Az előítélet a legjellemzőbb fogalom, mely befolyást gyakorolt a nők sportjára. Állport meghatározása szerint az előítélet „olyan ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben, mely téves információkon alapul”.

Számos szociálpszichológiai vizsgálat bizonyította, hogy az előítélet kialakulásában a gondolkodás sztereotipizálása és az attribúció

21. oldal

(tulajdonítás) jelentős szerepet játszik.

Ezek a vizsgálatok nemcsak a faji előítéletekre korlátozódtak, - bár ez jellemzi leginkább a téves következtetéseket -, hanem a nemi szerepekkel kapcsolatos folyamatok működését is feltárták.

Elmondható, hogy még ma is, a fejlettebb társadalomban elsősorban a férfiaktól várják el a sikert, kudarc esetén szigorúan elítélik őket, míg a nőktől nem várják el, de ha mégis sikeresek lesznek, akkor különleges tulajdonsággal ruházzák fel őket, vagy egyszerűen csupán a szerencsének tudják be.

A nők részvétele a sport adminisztrációban lassan fejlődik. A világ sportjában kb. 13 000 sportvezető és döntéshozó dolgozik, ebből mindösszesen 5 % a női részvételi arány. Ez erős kontrasztot mutat azzal a ténnyel, hogy a világ összlakosságának több mint 51 %-a nő.

Fájó bevallani, hogy a 170 nemzeti olimpiai bizottság elnöke közül csupán 6 nőnemű, és a főtitkárok közül is mindösszesen 4 fő nő választott képviselőt találunk. A NOB tagság is hűen mutatja a hátrányos megkülönböztetést, 1981 évig nem volt egyetlen női tagja sem a világ sportját vezető testületnek, és számuk jelenleg is csupán 6 fő a 93-ból.

A Magyar Olimpiai Bizottság tagságának összetétele is sajnálatosan követi a nemzetközi trendet, a 152 MOB tagunk közül ugyanis csupán 3 nőt tartunk nyilván.

A fejezet hátralevő 22-29. oldalainak "A fejlődés vizsgálata a NOB ülésszakainak tükrében" a címe, és lexikonszerűen, ülésszakonként csak pár sort írva felsorolja, melyik ülésen, mikor, hol, mi történt.