Emőke
4 °C
20 °C

Miért írt jelentést a szomszéd az apádról?

2012.04.17. 00:24 Módosítva: 2012.04.17. 02:28
Hogy ne nézz teljesen hülyén, ha egy társaságban hozzá kellene szólnod. Hogy valaki fel merje tenni helyetted a legegyszerűbb kérdéseket. Hogy tudd, mi a téma. Ez itt a politikafóbok kiskátéja, az Index Szájbarágó.
Ma vannak olyan emberek, akik jelentenek a titkosszolgálatnak a szomszédaikról vagy a kollégáikról?
Igen. Minden titkosszolgálatnak szüksége van informátorokra. Bár az információk 95 százaléka ma már nyilvános forrásból, például a Facebookról is megszerezhető, mindig szükség van olyanokra, akik ennél többet tudnak. Adatokat kell gyűjteni bűnözőkről, ipari kémekről, terroristákról, gazdasági visszaélésekről vagy idegen titkosszolgálatok tevékenységéről. Lehet, hogy te is informátor vagy, csak nem tudsz róla. Olyan helyen dolgozol például, ahol fontos információkkal tudsz szolgálni, de akár egy házibuliban vagy egy vonaton is mesélhetsz valamit, és soha nem tudod meg, hogy az bekerül egy aktába.
Akkor miért baj, hogy annak idején is voltak olyanok, akik jelentettek másokról?
Azért, mert a Kádár-korszak állambiztonsági szolgálata nem csak az ország védelmét látta el, hanem az állampolgárok totális ellenőrzését is szolgálta. Aki 56-os volt, akinek más véleménye volt, vagy éppen csak volt véleménye a dolgokról, aki templomba járt, akinek külföldi rokonai voltak, rögtön gyanús elemnek számított. Ha vannak is, akik szépnek próbálják beállítani a Kádár-rendszert, ebből is nagyon jól látszik, hogy az egy diktatúra volt.
Akkor kik jelentettek?
Voltak készséges lakossági bejelentők. Voltak alkalmi kapcsolatok, akiket egy-egy ügyben tudtak kikérdezni. Ügynökök, akik jelentettek. Társadalmi kapcsolatok, akikkel rendszeresen beszélgettek. Hivatalos kapcsolatok, akik párt- vagy KISZ-es beosztásuk miatt voltak kikérdezhetők. És voltak szigorúan titkos állományú szt-tisztek is, akiknek a fő állása a Belügyminisztériumban volt, de tanárként, vállalatigazgatóként, diplomataként, újságírókét dolgoztak, vagy éppen papok, művészek, sportolók voltak. Körülbelül 160 és 200 ezer között lehetett a hálózatba beszervezettek és együttműködők száma.
Miért csinálták ezt? Kényszerítették őket?
Sokan hazafias vagy pártkötelességüknek tekintették, hogy a gyanús emberekről jelentsenek. Sokakat vezetett a puszta irigység, amikor a jobban élő szomszédot vagy a munkahelyi versenytársukat feldobták. Mások pozícióért, pénzért vagy külföldi utazásokért, lakáskiutalásért, egyetemi bejutásért vagy karrierlehetőségekért jelentettek. És voltak olyanok is, akiket megzsaroltak régi ügyeikkel, a házasságtöréseikkel vagy éppen a homoszexualitásukkal.
Tehát ők mind áldozatok voltak és én most sajnáljam őket?
Áldozat alapvetően az volt, akit megfigyeltek. Az állambiztonsággal együttműködők többsége azonban hasznot akart húzni a kapcsolatból. De a zsarolással, fenyegetéssel beszervezettek, együttműködésre kényszerítettek is tekinthetőek áldozatnak, ráadásul az állambiztonság maga is számolt azzal, hogy az ilyen ügynökök számukra is kevésbé értékesek: sokszor nem, vagy nem érdemi információkról jelentenek. A helyzet az 50-es, 60-as években nyilván teljesen más volt, mint a nyolcvanas években. Akkor már nem volt annyira kemény a diktatúra, és nemet is lehetett mondani. Sokan ezt meg is tették különösebb következmények nélkül. A fecsegő házmester vagy az unatkozó pártnyugdíjas besúgói tevékenységénél azonban jóval lényegesebb kérdés az, hogy kik adtak erre megbízást és kik olvasták a jelentéseket. Ők működtették igazán ezt a rendszert.
Lehet ma tudni, hogy kik voltak a besúgók?
Bemehetsz az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába és megnézheted a rólad készült aktákat - már ha vagy olyan öreg, vagy voltál annyira bátor és fontos akkoriban, hogy jelentést írtak rólad. Ha a szüleid már nem élnek, közvetlen hozzátartozóként kikérheted a róluk készült dossziékat is. Elolvashatod, hogyan szidta a rendszert apád 1978-ban a seprűgyárban.
Azt is megtudhatom, hogy a portás jelentett róla?
Igen. Ha a jelentésben szerepel, hogy az információ a Cirok fedőnevű embertől származik, kikeresik neked a rendes nevét a nyilvántartásból. Az iratokat le is másolhatod és hazaviheted. A levéltár honlapján az egykori állambiztonsági szolgálatok hivatásos alkalmazottainak életrajzait is elolvashatod.
Ha ennyire meg lehet nézni az aktákat, akkor mit kell rugózni még mindig ezen az ügynökügyön?
Azért, mert az iratok egy része nem hozzáférhető, és pont ezek az érdekesek.
Miért, azt nem nézhetem meg, hogy beépített ügynök volt-e tudod az a miniszter, akinek most nem jut eszembe a neve?
De. Akár egyszerű állampolgárként is kikérheted a róla szóló aktákat. Ehhez azonban előbb azt kell tisztázni, hogy ő közszereplő-e. Ez rögtön vita tárgya. Több olyan per is volt már, amikor bíróságnak kellett kimondania valakiről, hogy közszereplőnek minősül, mert csak így lehetett hozzáférni az aktájához. A törvénynek egyéb furcsaságai is vannak. Még ha feketén-fehéren le is van írva egyes aktákban, hogy ez az ember egykor jelentett, és a felettesei mondjuk megdicsérték a munkáját, nem biztos, hogy ezzel be tudod bizonyítani, hogy ő hálózati személy volt.
Ez hogy lehet?
A törvény szerint "az tekinthető hálózati személynek, aki titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült". Hiába kerül elő azonban a neve különböző állambiztonsági dokumentumokban, ha nem maradt tőle kézzel írott jelentés, vagy beszervezési nyilatkozat, vagy kimutatás arról, hogy fizetést vagy más előnyt kapott, a törvény szerint nem számít hálózati személynek. És hát bizony ezek az iratok hiányosak, a beszervezési nyilatkozatok például eltűntek. Volt olyan kutató, aki ezt alaposan megjárta. Bár a fellelt egyéb iratok alapján egyértelmű volt , hogy az az ember jelentéseket írt, a bíróság végül a kutatót marasztalta el rágalmazásért.
Hova tűntek el a bizonyító erejű iratok?
Egy részüknek a rendszerváltáskor veszett nyoma. Egy ideig valószínűleg azzal a mesével akarták elaltatni az egész ügynökügyet, hogy ezek már nincsenek is meg, nem érdemes bolygatni a dolgot. Egy részüket tényleg megsemmisítették, de a többit valakik időben eltették a saját védelmük és jövőjük biztosítása érdekében. Ezután tűntek fel aztán különböző ügynöklisták, amelyek csak arra voltak jók, hogy a politikusok egymást tartsák sakkban. Az iratok másik részét titkosították. A levéltárba 4000 iratfolyóméter anyag került, de 320 iratfolyómétert, azaz mintegy 32 ezer irattári tételt most is a titkosszolgálatok kezelnek. Arra hivatkoznak, hogy ezek nyilvánosságra hozatala sértheti az ország nemzetbiztonsági érdekeit.
A kémfilmekben is akkor kezdődnek a gondok, amikor lelepleződnek a fedett ügynökök.
Igen. Az ügynökök egy része háborítatlanul dolgozott tovább a rendszerváltás után is. Az ő kilétüket hivatalosan védeni kellett, hiszen az évtizedek alatt kiépített külföldi hírszerzést, a kémelhárítást vagy a beépített informátorokat tényleg nem lehet egyik napról a másikra lecserélni. Érdekes, hogy a német szabályozás felül tudott emelkedni ezen a szemponton is és ebben is a nyilvánosságot tartotta elsődlegesnek. Világos az is, hogy a paksi atomerőmű biztonsági rendszerének részleteit sem kell nyilvánosságra hozni. A baj az, hogy a tágan értelmezett "nemzetbiztonsági érdekre" hivatkozva ma is bármi elzárható a nyilvánosság elől. Ezért pontosan nem is tudható, milyen egyéb dokumentumok vannak még. Ezeket soha nem ellenőrizhették civilek, akik titoktartást fogadva azt mondták volna: igen, megnéztük, egyetértünk a titkosítással.
Mi derülne ki, ha az iratokat mindenki megnézhetné?
Meg lehetne tudni, hogy a mostani közszereplők milyen szinten vettek részt az előző rendszer fenntartásában. Így kiderülne az is, hogy a rendszerváltás csak a keretek megváltozását jelentette-e, vagy a rendszert működtető személyi kör is megváltozott-e. Ez nemcsak Magyarország történelmének hiteles megírásához kellene, hanem egy egészséges társadalom kialakulását is szolgálná. Vannak országok, ahol semmilyen semmilyen állami vagy közfunkciót nem tölthet be az, aki bármilyen szinten a kommunista állambiztonsági szolgáltnak dolgozott.
Ki akadályozta meg, hogy teljesen megismerhetők legyenek az iratok?
Bár különböző kormányok voltak, az elmúlt 22 évben ez az ügy nagyon lassan haladt előre. Számtalan bizottságot alapítottak, törvényeket is hoztak, de érdekes módon az a korlátozás mindig megmaradt, hogy ismert emberek, netán politikusok korábbi érintettsége a lehető legnehezebben legyen kideríthető. Az állambiztonsági iratok megismerhetőségében előbbre tart nálunk Németország, Csehország, Lengyelország, de még Románia is.
Senkinek sem érdeke, hogy kiderüljenek ezek a dolgok?
Úgy tűnik. Mindkét politikai oldalról vannak emberek, akik érintettek lehetnek. A különbség kicsit egyszerűsítve talán annyi, hogy a mai MSZP-sek között többen vannak, akik annak idején inkább olvasták azokat a jelentéseket, amelyeket a mostani fideszesek és mások írtak.
Miért, Orbán Viktor is ügynök volt?
Nem. Orbán Viktor nemrég maga tette közzé a róla készült aktákat (.pdf). Ezekből kiderült, hogy a nyolcvanas években őt és a feleségét is megfigyelték, a lakásába poloskát is tettek. Megpróbálták beszervezni, de az iratok bizonyítják, hogy ez nem sikerült. Az aktákon viszont látható, hogy a jelentést megkapta Szűrös Mátyás, aki akkor még az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt, de az elmúlt években már a Fidesz rendezvényein tűnt fel. Ez az eset is azt mutatja, hogy az iratok nyilvánossága a homályos gyanúsítgatások helyett legalább a tisztánlátást szolgálná.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!