Segítene a sérült gyerekeken az államosítás?

A sajátos nevelési igényű (SNI) és a normál oktatásban részt vevő gyerekek integrációjának elősegítésére a Down Alapítvány három évvel ezelőtt indította el a Mindenkinek Becsengettek programot. 2010 decemberében különböző iskolák és szervezetek képviselői aláírtak egy közös nyilatkozatot, amiben kifejezték, hogy minden gyereknek a hozzá legközelebb eső iskolába kellene járnia, ahol úgy törődnek vele, ahogy arra szüksége van. A program fővédnökének Pokorni Zoltánt kérték fel. Majd némi késéssel az országgyűlés oktatási bizottságának elnöke is aláírta a sérült gyerekek óvodai és iskolai integrációját kezdeményező dokumentumot.

Hogy az integrációs programhoz politikai támogatást is kapott az alapítvány, azért volt fontos, mert az új közoktatási törvény koncepciója akkor inkább felzárkóztató osztályokat preferálta, és külön intézményeket képzelt el a speciális nevelési igényű gyerekeknek. A tavaly év végén elfogadott új köznevelési törvény ráadásul további kérdéseket is felvet. Ezek megválaszolására tartott szerdán tájékoztatót a Down Egyesület, hogy Pokorni Zoltántól megtudják, melyek azok a pontok, amelyek segíthetik, és melyek akadályozhatják a program folytatását, illetve teljes integráció kialakulását az oktatási rendszerben.

A programról készült tanulmány szerint az integrációnak pozitív a hatása, azonban mindez kevés, ugyanis strukturális változásokra lenne szükség. Czeizel Barbara, a Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány vezetője úgy látja, a köznevelési törvényben egyáltalán nem kapott hangsúlyos szerepet a fogyatékos gyerekek korai fejlesztése, viszont a hagyományos oktatási intézményekbe csak azok a gyerekek integrálhatók, akik korai fejlesztésben vettek részt.

Pokorni ugyan hangsúlyozta, hogy a közoktatási törvényben váltást jelentett, hogy az állam magához vonta az összes oktatási feladatokat, ám vitatott, hogy majd ezt hogyan tudja jól ellátni jövő januártól. Ennek ellenére a sérült és a fogyatékos gyerekek ellátásánál jónak tartja a centralizációt, hiszen az elmúlt húsz évben az önkormányzatok nem tudtak megbirkózni ezzel a feladattal.

Mivel azonban az új köznevelési törvény különbséget tesz az állami, egyházi, illetve alapítványi, civil szervezetek által fenntartott intézmények között – a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztését főleg az utóbbi szervezetek látják el – aggódnak működésük ellehetetlenülésétől.

Mindemellett változást jelent majd, hogy az eddigi normatív finanszírozást felváltja a feladat alapú finanszírozás. Pokorni szerint az eddigi osztott finanszírozás (azaz az államtól kapott normatív támogatáshoz az önkormányzatok hozzátesznek) hatalmas, akár 400 százalékos különbségeket eredményeztek az egyes önkormányzatok pénzügyi támogatása között. Mint mondta, ezért a korábbi, egyébként átláthatatlan normatív támogatás megszüntetése indokolt.

Azonban kérdéses, hogy az oktatási intézmények közötti különbségek kiegyenlítését miként hajtják majd végre. De eddig még azt sem látható, hogy például egy óvodai csoportnál hány pedagógust, hány fejlesztőt ismer majd el az állam, mint ahogyan az sem világos, hogy a működést biztosító többi költséget hogyan kapják majd meg az intézmények. Pokorni ugyanakkor kiemelte, a bérek finanszírozása nagyobb összegre jön ki, mint a normatív támogatás, de mivel azzal a kötöttséggel kapják meg a fenntartók, hogy kizárólag bérre lehet fordítani, mindez tönkreteheti ezeket az intézményeket.