Lecsukják az érdi lógyilkost

Sz. László 2010 nyarán, több késszúrással, hidegvérrel meggyilkolta, a szinte még gyerek gazdája szeme láttára Felhő nevű lovát. A ló szinte azonnal meghalt és a jelenetet végignéző akkor 16 éves kislány sokkot kapott. A rendőrséget és az állatorvosokat a kislánnyal levő édesanyja értesítette, de Felhőért már semmit se lehetett tenni, viszont az Sz. László tulajdonában levő többi, rendkívül rossz állapotban levő lovat elkobozták tőle és átadták a Noé Állatotthon Alapítványnak.

Felhő leölésének az volt az előzménye, hogy Sz. László elszámolási vitába keveredett a nála bértartásban lévő állat gazdájával. A nyílt utcán a ló nyergében ülő vádlott és az őt megbízók között vita robbant ki: a tizenhat éves lány, illetve kísérője kifogással élt az állat szerintük rossz tartási körülményei miatt, és közölték vele, máshová akarják vinni kedvencüket. A férfi ekkor többször nyakon szúrta a lovat, mondván: „menjen akkor inkább kolbászba”.

Ugyanazt mondta mint első fokon

Sz. Lászlót az elsőfokú bíróság előző szeptemberben minden vádpontban bűnösnek találta. Három évre eltiltották a lovas szolgáltatói tevékenységtől és egy év fegyházbüntetésre ítélték, melyet két évre felfüggesztettek. Az ítélet ellen az ügyben eljáró ügyész súlyosbításért, míg Sz. László könnyítésért fellebbezett, ez vezetett a mostani másodfokú tárgyaláshoz.

A bíróság előtt megjelenő Sz. László továbbra is fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint megfelelő körülmények között tartotta lovait és nem bánt velük rosszul. Szerinte egy adott ló „azért volt sovány, mert sokat mozgott” és nem azért mert nem kapott eleget enni.

Nem tagadta, hogy tett olyan kijelentést miszerint „vissza már nem lehet csinálni, lesz belőle kolbász”, a bírónő kérdései közben pedig azt is hozzátette, hogy hiszen „van akinek az orvos ajánlja” a lókolbászt és egyébként a „versenylovaknak is vágóhíd a vége”. Sz. László szintén habozás nélkül elismerte, hogy Felhőt leszúrta a tulajdonosa előtt, de bocsánatot kért és hozzátette, hogy ez volt a „leghumánusabb mód” a ló leölésére, habár ő „akkor vágott először lovat”.

Precedens értékű ítélet

Sz. László hozzászólásai végül nem hatották meg a bíróságot, sőt valószínűleg még ártottak is ügyének. A bíróság másod fokon is bűnösnek találta a vádlottat állatkínzás vétségében és az ügyészi súlyosbítási kérelem mellett még egyéb büntetéssel is megtoldotta.

A négyrendbeli állatkínzás miatt egy év letöltendő fogházbüntetésre és a korábbi két éves felfüggesztés mellőzésére, egy év közügyektől való eltiltásra, illetve az állattartástól való végleges eltiltásra ítélték Sz. Lászlót. Mikor a hallgatóság megértette az ítélet lényegét kitörő éljenzéssel és tapsviharral fogadták. A bíróság magyarázata szerint azért súlyosbította az ítéletet, mert Sz. László erkölcsileg alkalmatlan az állatok gondozására, amiket csak anyagi vagyontárgyakként kezel és nem érző lényekként.

A tárgyalás után a terem előtt a leölt Felhő gazdája Petra megkönnyebbülten, örömkönnyekkel a szemében ölelkezett a vele együtt megjelentekkel. Elmondta, hogy Sz. László bocsánatkérésével „nem megy semmire” mivel a lova már nem támad fel és ezért lelkileg még mindig rosszul érzi magát.

A Noé Állatotthon Alapítvány szerint egyedülálló ítélet született abból a szempontból, hogy ők még nem találkoztak olyan esettel, amikor másodfokon súlyosbították az elsőfokú ítéletet, sőt általában ennek pont az ellenkezője szokott történni. Az állattartástól való örökös eltiltás miatti öröm már „csak” a ráadás volt.