Kárász Róbert vajkrémet vitt Boszniába

Hegyi Barbara színésznő és a szegény ember Pierce Brosnan-je, Kárász Róbert készített hétfőn sajtóebédet az univerzális krém felhasználásával. Végre elkészült a tejtermék, ami olyan sokoldalú, mint a paradicsomtól a fahengeren át, a téglán keresztül a vascsőig mindent elvágó csodálatos konyhakés. Aggodalomra semmi ok: akinek eddig ízlett a medvesajt, most sem fog nagyot csalódni, de azért készüljön fel arra, hogy nem lesz olyan alapvető alkotóeleme a háztartásának, mint a piros arany egy tiszai táborban.

Modern

Szautner Péter, a Pannontej Zrt. ügyvezető igazgatója rövid prezentációjában elmondta, hogy a tejipar az egyik leginnovatívabb ipar, a területen több ezer fejlesztés történik évente. Mivel a társaság legnépszerűbb sajtmárkája tavaly a Medve volt – amit 1908 óta készítenek a répcelaki üzemben, és a '70-es évek óta gyártanak újra –, ezért döntöttek úgy, hogy erre építik az új Medve Mesterfogást. Ennek ellenére a csomagoláson szőrös mackó helyett csak egy mezőn nyújtózkodó, láthatóan kicsattanóan egészséges, de feltehetően félkegyelmű nőt lehet felfedezni.

A multifunkcionális terméket úgy hirdetik, hogy az "főzésre és szendvicsek készítésére is kiválóan alkalmas, helyettesítheti a főzőtejszínt, tejfölt, vajat, vajkrémet, margarint". A hangsúlyt arra helyezték, hogy a fogyasztók rövid idő alatt is finom ételt készíthessenek. "A termék olyan modern és dinamikus, nyitott nőknek és férfiaknak szól, akik könnyű, gyors, és finom megoldásokat keresnek a mindennapi étkezésben" – áll a termékismertetőben.

Dinamikus

Kárász Róbert és Hegyi Barbara ügyes párost alkottak, habarókanállal nyomták a Hacsek és Sajót. A színésznő lelkesen bosszankodott főzőtársa csetlésein, botlásain és gondosan elhelyezett hangulatfokozó hímsoviniszta megjegyzésein. Kárász nyugodtan hergelte Hegyit, aki már írt szakácskönyvet is, a műsorvezető viszont csak gyerekkorában robbantotta fel otthon a kuktát. (Többször szóba hozta Zsuzsi mamát, édesanyját és konyhai mentorát, akitől olyan örök igazságokat kapott jó tanácsként, mint az "a hallgatás beleegyezés" vagy az "azzal dolgozz, ami kéznél van".) Kárász egy ponton eldicsekedett azzal, hogy egyszer megnyerte a Hal a tortán főzőműsort, majd joviális arckifejezéssel megkóstolta a szája elé tartott, Medve Mesterfogásból készített nedűt.

Finom

Hegyi Barbara szinte élete alakítását nyújtva dicsérte a Medve Mesterfogást a könnyűségéért, Kárász pedig odáig jutott, hogy Szautner Péterre kitekintve elmesélte, hogy amikor Bosznia-Hercegovinában járt, a szakácsnak hátraküldött egy Medve Mesterfogást (pedig – mint elmondta – ezért nem járt neki fizetés!), hogy adja hozzá a szószhoz, amitől az isteni lett. Szautner karba tett kézzel, meglepődést kimutatva, elégedetten bólogatott.

A páros konyhanyelven mondva előszeretettel bolondított meg mindent a slágerlisták élét több száz hete uraló medvehagymával (Allium ursinum), a fűszernövények Lady Iphone-jával. (A Medve Mesterfogás egyébként nem tartalmaz medvehagymát, sőt, teljesen homogén, fehér, és valahol a tejföl és a sajtkrém között található meg.)

Univerzális

A PR-eseményen három fogást kóstolhattunk meg: egy spárgakrémlevest, egy penne carbonarát és egy tejszínes gombás csirkét újkrumplival. Mindhárom fogásról elmondható, hogy egy átlagos menzán megemeltük volna a guargumiból öntött bézbólsapkánkat. A mérsékelten finom jellegtelenség (mármint ami a tejszínes alapkrémet jellemzi, nem pedig Kárász Róbertet) valóban praktikus az olyan dinamikus és modern embereknek a rohanó világunkban, akik húsz másodpercnél többet nem szívesen szánnak arra, hogy elkészítsék a reggelijüket, de nehéz elképzelni, hogy valaki egy kéjes "Hmm..." nyögés kíséretében a még langyos alaplébe öntött fehérborra egy fakanállal ráüssön egy fél doboz Mesterfogást.

Könnyű

"A tejszínt imádja a gasztrokulturálisan fogyatékos magyar vendéglátás: »gazdag«, nehéz, »ízes« mártásokat lehet belőle készíteni olcsón és gyorsan. A »...tejszínes gombamártással« legalább olyan gyakori fordulat étlapjainkon, mint a »sajttal töltött«. A »tejszínes gombamártással« szintagma annyit jelent: vigyázat, gagyi! Ha meglátjuk, azonnal meneküljünk!" – írta Uj Péter 2011-ben a tejszínes mártásokról. Ez a Medve Mesterfogásra nem teljesen, de részben igaz lehet.

Nincs szó arról, hogy takonyszerű romlott majonéz lenne náthás dohányos emberek orrából származó szürkés kukoricapelyhekkel. A Medve Mesterfogás tényleg egységes állagú, valóban könnyű, és egyáltalán nem rosszízű. Viszont az sem bizonyítja a magas tápanyagtartalmát, hogy az ember gond nélkül benyomhat négy-öt vastagon megkent kenyeret anélkül, hogy egyáltalán egy kicsit is csillapította volna az éhségét. Ráadásul annyira könnyű, hogy nagyon rá kell koncentrálni az evésre, hogy feltűnjön, hogy van íze. A mártás, ami a Mesterfogásból készült, nem nevezhető gazdagnak vagy ízesnek, de legalább nem irritáló, ami a tejszínes krém műfajában már önmagában elismerésre méltó.

A spárgaleves, ami szorosan követi a medvehagymát a divat bölcs világában, teljesen rendben volt – bár az egész spárgadarabok kicsit ropogtak a fogak alatt –, és a penne is korrektre sikerült. A főfogásnál viszont már nem volt könnyű felismerni a Medve Mesterfogás létjogosultságát, mivel az talán jobb lett volna a híg szósz nélkül, mint vele.

Kenhető

Ugyan úgy tűnt, hogy – ahogy azt ígérték – tényleg nem volt savókiválás és kicsapódás, azért az új tejszínes alapkrém, a korábbi Medve termékekhez hasonlóan, még mindig miniszendvicsekre illik leginkább, és teljesen felesleges tejföl helyett használni.