A Hidegvérrelt juttatta a bíró eszébe a csepeli ügy

Elsírta magát a meggyilkolt Takács József özvegye, amikor a Fővárosi Törvényszék bírója, Németh Nándor kihirdette csütörtök délután a csepeli kettős gyilkosság elsőfokú ítéletét. A két ember életét kioltó gyilkos lövések leadásával vádolt biztonsági őrt, K. Tamást bűnösnek találták előre kitervelt, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölésben, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésben. A bíróság tíz év közügyektől eltiltással és életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtotta, melyből leghamarabb negyven év után kerülhetne feltételes szabadlábra.

A másodrendű vádlottat, Deme Gábort, a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola volt igazgatóját szintén bűnösnek mondta ki a bíróság a háromszorosan minősített emberölésben, bűnsegédként. Az ítélet szerint bűnös azokban a vagyon elleni bűncselekményekben is, amelyeket az iskolában követtek el, és amelyek összefüggésben álltak a gyilkossággal. A gyilkosságért, a társtettesként elkövetett kétrendbeli sikkasztásért és tízrendbeli magánokirat-hamisításért Demét halmazati büntetésként szintén életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, azzal, hogy legkorábban harminckét év után helyezhetnék feltételes szabadlábra. Őt is eltiltották a lehetséges maximum időre, tíz évre a közügyek gyakorlásától is.

Deme volt barátnője csak felfüggesztett kapott

Az ítélet azzal együtt ilyen súlyos, hogy a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak büntetlen előéletét. Súlyosító körülmény volt viszont a végrehajtás mójda, az, hogy elszaporodtak az életellenes bűncselekmények, és hogy a csepeli kettős gyilkosság “az egész magyar közvéleményt is alaposan felkavarta és megrázta”.

A pernek volt egy harmadrendű vádlottja, az iskola egykori gazdasági vezetője, Deme régi élettársa is. K. Ildikónak a gyilkossághoz nem volt köze, őt csak az iskolai pénzügyi visszaélések miatt vádolták meg. Deméhez hasonlóan őt is társtettesként elkövetett kétrendbeli sikkasztásban és tízrendbeli magánokirat-hamisításban találta bűnösnek a bíróság. Ugyanakkor rá a kiszabható törvényi minimumot: két év börtönt rótt ki a bíróság, annak a végrehajtását is négy évre felfüggesztve. Az enyhe ítéletet a bíró azzal indokolta, hogy számos enyhítő körülmény hozható fel mellette, például az, hogy csak beosztott volt az iskolában. A bíró tekintettel volt arra is, hogy “önmagában nagy terhet” jelentett K. Ildikónak, hogy K. Tamással és Demével kellett a tárgyalásokon egy padon ülnie, egy olyan gyilkossági ügyben, amelyhez nem volt köze.

A bíróság kötelezte Demét és K. Ildikót, hogy kamatostul fizessék meg az iskolát működtető alapítványnak a nagyjából 6,4 millió forintos kárt, amit a visszaélésekkel okoztak. A büntetőperben összesen körülbelül 7,5 millió forint bűnügyi költség keletkezett, ebből K. Tamásnak 3,75, Demének 3,43 millió, K. Ildikónak 327 ezer forintot kellene kifizetnie.

Az ügyész még ezt is kevesli

Az ítélet azonban nem jogerős. Az ügy összes szereplője fellebbezést jelentett be. Az ügyész egyedül a K. Ildikóra vonatkozó ítéletet vette tudomásul. K. Tamás esetében azt kérte, hogy tényleges életfogytiglannal sújtsák, zárják ki teljesen a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét. Deménél pedig azt indítványozta, hogy emeljék a harminckét éves minimumot.  Mindhárom vádlott és mindhárom védőügyvéd teljes felmentésért fellebbezett. Az ügy ezért másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd. A bíró elrendelte, hogy a másodfokú döntésig Deme és K. Tamás is maradjon előzetes letartóztatásban. Ügyvédeik ez ellen is fellebbeztek.

Németh Nándor bíró három és fél órán keresztül indokolta szóban az ítéletet, és még így is többször szabadkozott, hogy csak „nagyon vázlatos” indoklásra jut most ideje. A tényállás, amelyet megállapított, közel azonos azzal, ahogy az ügyészség látta az ügyet. Eszerint lényegében a következő történt: Deme és K. Ildikó milliókkal megrövidítette az iskolát, ami miatt Takács József, az intézményvezető 2008 végén, 2009 elején feljelentést készült tenni, bizonyítékokat gyűjtögetett. Demét felfüggesztették az állásából is. Az állásvesztés egzisztenciálisan súlyosan érintette, ráadásul az ügy miatt veszélybe került a politikai karrierje is. (Takács tíz éven át volt csepeli MSZP-s képviselő, a helyi frakció helyettes vezetője volt. Deme szintén a helyi MSZP-ben politizált, benne volt például az önkormányzat pénzügyi és közbeszerzési bizottságában is.)

Bábosként mozgatta

K. Tamás és Deme között, ahogy számos tanú vallotta, több volt egyszerű baráti, kollegiális viszonynál. A bíró úgy fogalmazott, hogy ez „egy egészen más dimenziót kapott viszony” volt, a biztonsági őr lojális, hű embere volt a Demének, aki „kvázi bábosként” mozgatta őt.

A törvényszék által megállapított tényállás szerint Takács megölését együtt tervelték ki, meg akarták szerezni a táskáját, amelyben a Deme elleni bizonyítékokat tartotta. A bíró külön kitért arra: indokolt az a feltevés, hogy Deme nem egyszerűen bűnsegéd, hanem felbujtó volt. Végül azért csak bűnsegédként ítélték el, mert a felbujtó magatartásra nem volt elég bizonyíték, azt nem lehetett „büntetőjogi bizonyossággal” megállapítani.

Ahogy írtuk korábban, a büntetőper nagy kérdése volt, mi volt K. Tamás motivációja a gyilkosságra, ha egyszer neki magának nem volt komolyabb konfliktusa Takáccsal, és a pénzügyi visszaélésekhez sem volt köze. A bíró szerint a válasz: „semmi, vagy másként mondva: Deme”.

A másik áldozatnak, Takács fiatal munkatársának, Papp Lászlónak azért kellett meghalnia a bíróság szerint, mert „rosszkor, rossz helyen volt”, elkísérte Takácsot az iskolába, amikor ő megbeszélésre indult Deméékkel. Azért ölték meg, mert szemtanúja lett volna a gyilkosságnak. Az ő zsebében találták meg később egyébként a rendőrök a magyar kriminalisztikában egyedülálló bizonyítékot, a diktafont, amely felvette a gyilkosságot. A hangok elárulták azt is, hogy miután másodszor is meglőtték, Papp László még tizenegy percig élt.

A bazdmegezés is Deme ellen szólt

„Hidegvérű kivégzés”, ami a felvételen hallatszik, mondta a bíró, aki fölemlegette Truman Capote Hidegvérrel című regényét, annak a cselekményéhez hasonlította a Csepelen történteket. Az indoklás során rengeteget idézett azokból a szavakból, amelyeket a diktafon rögzített. Legtöbbször a felvételre hivatkozott akkor is, amikor ízekre szedte a vádlottak védekezését, rámutatott az érvelésük logikai hibáira.

Deme azzal próbált védekezni, hogy ő maga is halálra rémült a lövésektől, az életét féltette, pánikba esett, és ezért működött együtt a gyilkosságok után K. Tamással, ezért tüntetett el bizonyítékokat. A bíró ezt is a felvételre hivatkozva cáfolta, például azzal, hogy K. Tamás kiengedte volna őt a helyzetből, többször is mondta neki, hogy „Tűnj el!”, ő viszont nem ment el, hanem erősködött, hogy ott vannak az iskolai szerveren a biztonsági kamerák felvételei. Azt ráhagyta Deme ügyvédjére a bíró, hogy a vádlott tényleg „pánikban, szinte sírva” beszélt, de itt a lényeg az, hogy ez a félelem miből fakad. A bíró szerint nem az életét féltette. Németh Nándor még kicsit ironizált is azon, hogy „a rettenetes félő Deme Gábor" egy bazdmeggel válaszolt, amikor K. Tamás közölte vele, hogy véletlenül meglőtte a saját kezét. Erős érv volt a bírótól az is, hogy ugyan miért bízta volna a gyilkos Demére a bizonyíték, a szerver eltüntetését, ha nincs vele, ha nem bízik meg benne.

Azt, hogy K. Tamás követte el a tényleges gyilkolást, legalább három szakterülethez tartozó szakértők (hang, fegyver, hemogenetika) tartották megállapíthatónak „igen nagy bizonyossággal”. A diktafon rögzítette, hogy miután Takács József már meghalt, Papp László úgy könyörgött az életéért, hogy közben keresztnevén szólította a biztonsági őrt. Kettejük párbeszédének részletes elemzésével is alátámasztotta a bíró, miért kizárt az ismeretlen maszkos támadóról szóló történet, amellyel a biztonsági őr próbált védekezni. „Lehet ezzel a bizonyítékkal vitatkozni, de meglehetősen nehéz” – mondta a bíró a hanfelvételről.