Egy évnek elégnek kell lennie

Répássy Róbert államtitkár nemrég azt nyilatkozta, hogy ez az első olyan Ptk., amit demokratikus körülmények között vezetnek be. Mi ennek a gyakorlati jelentősége? Az állami és a magántulajdon azonos szintű kezelése már a rendszerváltáskor megoldódott.

Igen, 1991 óta a Ptk. már azt az elvet tartalmazta, hogy egyforma védelmet élvez a tulajdon összes, az alkotmányban szabályozott formája. A 90-es évektől kezdve azok a vörös farkak, amik jellemzőek voltak az 1959 évi IV-es törvényre, a ma is hatályos Ptk.-ra, az alkotmánybíróság döntései vagy a jogalkotó tudatos reformjai miatt eltűntek.

Azon kívül, hogy a régi egy toldozott-foltozott, több mint százszor módosított kódex, amiben lyukak és következetlenségek vannak, funkcionálisan mi sarkallta a jogalkotót új törvénykönyv megalkotására?

Nagyon sok minden. A mostaniban még szerepel az állami vállalat és a tröszt mint jogiszemély-fajták, miközben 15 éve szűntek meg az utolsók. Nincsenek a jogi személyeknek általános szabályai, ez most egy izmos, több mint 50 paragrafusból álló rész lesz, aminek elvileg minden jogi személynek meg kell felelni. Tarthatatlan volt a nem vagyoni kártérítés szabályozása, aminek nagyon súlyos funkcionális zavarai vannak.

Ez most teljesen kikerül a törvényből. Miért?

Arról van szó, amikor valakinek a személyiségi jogait sértik meg, a becsületét, jó hírnevét. A bírói gyakorlat nem tudott megbirkózni azzal a problémával, hogy milyen hátrányt kell bizonyítania a felperesnek, hogy járjon neki kártérítés. Az ilyen erkölcsi jószágok megsértése ugyanis nem jár fizikai elváltozással. Ha én egy mimóza-típus vagyok, és a hallgatók azt mondják, hogy ittasan tartottam az előadást az egyetemen...

– vagy levizelte a rendőrkapitányság oldalát?

... igen, szóval akkor összeomlok, kórházba kerülök, pszichoszomatikus tüneteim lesznek, és nagyon nagy összegű kártérítésért perelhetek. De ha rinocéroszbőröm van, akkor ez lepereg rólam, és azt mondom, hogy jól van barátocskáim, majd jöttök vizsgázni, és ott megbeszéljük, hogy ki szokott ittasan előadást tartani. Ekkor nem jár kártérítés. Ezt a gordiuszi csomót úgy vágja át a sérelemdíj, hogy az akkor is jár a sértettnek, ha ilyen hátrányt nem tud bizonyítani. Ha tud, akkor meg annál jobb, mert azt tükröztetni lehet a sérelemdíj mértékében. Szerintünk ez komoly előrelépés.

Mi más változik a személyiségi jogok terén?

Új jogkövetkezmény, hogy ha a személyiségi jogsértéssel előnyt ér el a fotós, mert lekap valakit, és a felvételt eladja egy lapnak, a felperes követelheti az elért vagyoni előny átengedését.

Mi a helyzet a rendőrök arcképével? Változik az az abszurd helyzet, hogy a közhatalom gyakorlói sikeresen perelhetnek, ha felismerhető felvételt közöl róluk a média?

Én nem értem a bírósági gyakorlatot. Eddig a személyiségi jogról szóló Ptk.-szakaszok egy árva szót sem szóltak arról, hogy mi van a közszereplőkkel. Az, hogy az ő személyiségi jogaik szűkebb körűek, csak az Alkotmánybíróság határozataiból és az arra hivatkozó ítéletekből derült ki. Tarthatatlan volt, hogy nincs egy jogszabályi mankó, hogy a politikusnak miért kell eltűrnie a róla készülő karikatúrákat, vagy a rendőrnek, hogy az arcképe a sajtóban megjelenjen. Ezért betettünk egy klauzulát, ami azt mondja ki, hogy a közéleti szereplők személyiségi joga a közügyek szabad vitatásához fűződő alapjogot szükségtelenül nem korlátozhatja.

A jogértelmezési vita arról szólt, hogy közszereplőnek minősül-e a rendőr. A rendőrök érvelése épp ennek tagadásán alapult, és ezt a bíróságok többnyire elfogadták.

A rendőr közéleti szereplő, mert mindenki az, aki közhatalmat gyakorol vagy az átlagot meghaladóan tudja befolyásolni a közvélemény alakulását.

Csakhogy a tervezetben ez így nincs benne. Ön szerint ez mégis egyértelmű?

Szerintünk igen. Reménytelen pontos listát írni a közszereplők köréről, az élet a definíciót mindig túl fogja haladni. Pláne egy ilyen területen, mint a média, ahol annyira gyorsan változik minden. Ki gondolta 20 éve, hogy a blogger ennyire fontos eleme lesz a nyilvánosságnak? Egy ilyen kódex legalább 50 évre készül, ezért kell hogy ennyire absztrakt legyen a szabály.

A közérdekű adatok nyilvánossága miért nem került be a tervezetbe? Sokan tartanak attól, hogy megint követhetetlenné válik a közpénzek útja.

Ez a szakasz 2003 óta van bent a Ptk.-ban, ez volt a Medgyessy-kormány híres üvegzseb-törvénye, az üzleti titok szabályozását egészítették ki vele. Csakhogy ez egy nyelvi szörnyszülemény, az a lényege, hogy nem lehet üzleti titok az, amikor egy magáncég közpénzzel gazdálkodik, azzal neki el kell számolnia, és az elszámolás közérdekből nyilvános adat. Ezzel mi maximálisan egyetértünk. Egy baj van vele: nem ide való.

Volt egy adatvédelmi, most pedig információszabadság-törvény, ami rendelkezik a közérdekből nyilvános adatokról. Ennek ott a helye. Eredetileg is ott lett volna, csak 2003-ban a módosításhoz hiányzott a kétharmad a parlamentben, a Ptk. viszont feles törvény, ezért oda tették.

A civilek kritikája arra vonatkozott, hogy jogértelmezési zavart okozhat, ha a Ptk. erről nem rendelkezik, az infószabadság-törvény viszont igen.

Csakhogy 2003 óta egyetlen olyan per nem volt Magyarországon, ahol ezt a szabályt alkalmazták volna. Ez nem azt jelenti, hogy nincs rá szükség, hanem hogy a helyére kell tenni: a közérdekű adatokról szóló törvénybe.

Rengeteg eset van, amikor bíróságon kellett kikényszeríteni a közpénzköltés adatainak kiadását.

Ez igaz, de azok nem a Ptk., hanem az adatvédelmi, majd a helyére lépő törvény alapján indultak.

Elég lesz egy év a Ptk. hatályba lépésére? Egyáltalán, mennyi újdonságot tartalmaz az 1600 paragrafus?

Elégnek kell lennie. Nagyjából hetven százalékban a régi Ptk. nem változik. A maradék harminc egy része a bírói gyakorlat zsinórmértékéből, tehát a jogalkalmazói értelmezésből csinál most normatív szabályt. Az igazi nagy újdonság úgy húsz százalék, de nehéz ezt megbecsülni.

Sokat kritizálták a tervezetet az élettársak jogainak szabályozásáért is.

A szerkesztőbizottság szerint nem tehetünk úgy, mintha nem vennénk észre, hogy ez egy együttélési forma, ami emberek százezreinek jelenti a családot, és amit egyébként a családok védelméről szóló kétharmados törvény is elismer.

Viszont a házastársak és az élettársak jogai mégsem egyformák.

A kereszténydemokrata frakciónak vannak kifogásai, bár módosító javaslatot még nem láttam, de a bizottsági vitán elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy ők ezt egy kötelmi, szerződéses viszonyként látnák szívesen. A gondolkodásukat értem: azt akarják elkerülni, hogy az élettársi viszony  a házasság konkurenciája legyen.

Magyarul ne járjon összemérhető jogokkal.

Nem jár ugyanolyan jogokkal. A tervezetben határozottan különbözik az élettársi viszony és a házasság. A legfontosabb különbség a szerzeményekre vonatkozik: a házastársak egyenlő arányban válnak az életközösség alatt szerzett javak tulajdonosává, az élettársak pedig a szerzésben való közreműködésük arányában.

Mi indokolja ezt a különbséget?

Az Alkotmánybíróság gyakorlata: ha az alkotmányban, és most az alaptörvényben benne van, hogy az állam felelőssége és joga a házasság körülbástyázása és támogatása, akkor megítélésünk szerint ennek a jogrendszerben is tükröződnie kell. Van alternatíva: aki akar, házasságot köt, aki akar, élettársi viszonyt létesít.

Az eltérő örökösödési szabályt is igazságosnak tartja? Miért nem örökölhetnek egymás után az élettársak is?

Ott a végrendelet: aki így akar rendelkezni, az szabadon megteheti.

Az életben előfordulnak váratlan tragédiák, amikor nincs mód végrendelkezni.

Szabadság és felelősség, ezt tudom mondani. Nem akarok demagógnak hangzani, de a házasság vagy a végrendelkezés útja mindenki számára adott.

Mi az, amiben javul az élettársak helyzete?

Ha az élettársi kapcsolat 10 év fennáll, vagy egy éve, de már gyermek is született, akkor a kapcsolat megszűnésekor a bíróság az egyik volt élettárs terhére lakáshasználatot biztosíthat a másiknak. Ez némileg a házastársakéhoz közelíti az élettársak viszonyait, ahogy az öröklés változásai is. Az elhunyt után a túlélő élettárs haszonélvezethez hasonló jogot kapna a lakásra és a felszerelési tárgyakra, ha 10 évig együtt voltak vagy gyerekük van. Szerintem az élet, a gyengébb fél védelme és a gyermek érdeke is azt indokolja, hogy ezek ne kerüljenek ki a tervezetből.

Mik az ellenérvek?

Nem igazán hallottam ütős ellenérvet azon kívül, hogy ezzel az élettársak jogai közelednének a házastársakéhoz. Egy dolgot tudomásul kell venni: tavaly a gyerekek 42 százaléka született házasságon kívül. Valószínűleg nem mindegyik mögött áll élettársi viszony, de ez a szám azért elgondolkodtató. A magánjogi kódex a más jogterületen már meglévő élettársi státusokat képezi le. Évtizedek óta özvegyi nyugdíjat, szociális jogokat, gyerekkedvezményt biztosítunk az élettársaknak, mi ebben a két magánjogi kérdésben akartuk kedvezőbb helyzetbe hozni őket.

A házasok is nyernek azért valamit?

A házastársak számára is kedvezőbb lesz a helyzet. A hatályos öröklési jog szerint az özvegyi jog megszűnik, ha az illető közben új házasságot köt. Ez a tervezetben eltűnne, a nyaraló, a lakás akkor is járna az özvegynek, ha közben új házasságot köt. Sokan eddig épp azért nem kötöttek új házasságot. mert súlyos anyagi hátrányt okozott volna nekik.

Mi indokolja a kizáró gondnokság (a nagykorú, cselekvőképtelen emberek a vagyonukat, személyüket érintő döntésekből való teljes kizárása) fenntartását?

Mi indokolja, hogy ne maradjon fent?

Sok szakmabeli szerint jogfosztást konzervál, és van egy itthon is hatályos ENSZ-egyezmény, ami tiltja.

Az egyezmény szerint a fogyatékkal élőket a jog és a cselekvőképesség másokkal azonos alapon illeti meg. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanolyan cselekvőképességük van, mint az épeknek, hanem hogy őket is egyenlő elbánásban kell részesíteni.  Ennek a feltételnek száz százalékig eleget tesz a tervezet.

A mostani tervezet szerint a gondnoknak konzultálnia kell a cselekvőképtelen, nagykorú gondnokolttal, és lehetőség szerint figyelembe kell vennie a kívánságait. Mi történik, ha ez elmarad?

Ha rendszeresen figyelmen kívül hagyja a gondnokolt kívánságát, a gyámhatóság elmozdítja.

Életszerű ez? Mi van, ha egy cselekvőképtelen gondnokolt nincs abban a helyzetben, hogy jelezze a gyámhatóság felé, sérülnek az érdekei?

Az egész gyámügyet újra kell szabályozni, és a részletekre ott kell majd kitérni. Ott van ráadásul az előzetes nyilatkozat: aki tudja, hogy el fogja veszíteni a cselekvőképességét, rendelkezhet a későbbiekre nézve.

De vannak baleset miatt hirtelen cselekvőképtelenné válók, vagy olyanok, akik a születésük óta ilyen állapotban vannak.

Ők nem fognak tudni ilyen nyilatkozatot tenni. Náluk a hozzátartozók akaratát kell figyelembe venni, az ő sorrendjüket pedig a törvény határozza meg: ha nincs házastárs, bejegyzett élettárs, akkor a szülők rendelkezése a fontos, és így tovább. A személy autonómiáját a lehető legteljesebben igyekszik biztosítani az új kódex.

Rengeteg gondnokolt a rendszer hibái miatt van ebben a helyzetben.

Igen, változtatni kell például azon, hogy az intézeti elhelyezés feltétele az, hogy az illető gondnokság alatt álljon. Ez rossz. Gondnokságra csak az érintett érdekeinek megóvása érdekében lehet szükség. A törvény a leghatározottabban bevezeti a fokozatosság és az arányosság elvét. Rossz ítéletek mindig fognak születni, de szerintem ami a törvényalkotón múlott, azt megtettük.

Szó volt arról is, hogy a bankok körmére néznek.

Megszüntetjük a banki kalózbiztosítékokat, amikor a bankok nemcsak jelzáloghoz, hanem például vételi joghoz kötik a hitelezést: ilyenkor ha valaki nem tud fizetni, automatikusan a banké lesz az ingatlanja. Vagy át kell ruházni a cég egy részét a bankra, és ha lejárt a hitel, visszaadják.

Ezek eddig miért nem voltak jogellenesek?

Nem volt rájuk jogszabály. Voltak bírók, akik a szerződési szabadságra hivatkozva elfogadták, és volt legfelsőbb bírsági döntés, miszerint ezek semmisek, mert erőfölénnyel való visszaélésen alapulnak.

És volt bankár, aki még börtönbe is került emiatt.

Igen, és a Ptk. ebben most rendet tesz: megerősítjük a hitelezők pozícióit, de csak a zálogjogot használhatják, minden egyéb kikötés semmis.

Mit szóltak a bankok?

A Bankszövetség tudomásul vette.

Visszamenőleges hatálya viszont ennek nyilván nincs.

Nincs, nem is lehet.

És a régi Ptk. nem csak itt, de az összes korábbi, az annak hatálya alatt kötött szerződésre nézve is érvényes marad.

Igen, a következő jogászgeneráció nehéz helyzetben lesz, mert a régi törvényt és az újat még évtizedekig együtt kell használniuk. Az öröklési viszonyokban még 2-3 évtized múlva is lehetnek olyan esetek, amikor a régi Ptk.-t kell használni.

Aki jövőre házasodik, arra még a régi törvény fog vonatkozni?

A hatályba lépésről külön jogszabály fog rendelkezni, és még nincs eldöntve, hogy lesznek-e visszaható hatályú rendelkezések. Egyébként erre érdemes lesz mindenkinek figyelnie, aki például házasodni készül.