Hiába vállalta magára a taxisgyilkosságot

A táblabíróság Makai Lajos vezette tanácsa megalapozottnak találta, és helybenhagyta az ügyben korábban eljáró Pécsi Törvényszék döntését. Az indoklás szerint a bűncselekményt akár B. Róbert is elkövethette, a rendelkezésre álló adatok, vallomások, szakértői vélemények azonban nem alkotnak olyan zárt logikai láncot, amely a bűnösségét kétséget kizáróan bizonyítaná.

Gál Csilla pécsi taxisnőt tizenkét késszúrással ölték meg 1995. december elsején. A több sebből vérző asszonyt egy orvosházaspár találta meg az abaligeti út mecsekszentkúti elágazásánál. Autóval azonnal kórházba vitték, de mire megérkeztek vele, már nem élt. Taxijába a Konzum áruháznál szállt be egy fiatalember, aki több mint fél órán keresztül vitette magát a városban különböző helyekre. A támadó a gyilkosság után az autó ülésén hagyta a pénztárcáját és az esernyőjét.

Az ügyben indult nyomozás nem vezetett eredményre, másfél évtized múlva B. Róbert jelentkezett a rendőrségen, hogy ő a gyilkos. A férfi beismerő vallomást tett, az ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt tavaly májusban vádat emelt ellene.

A tárgyalás során több orvosszakértőt is meghallgattak: közülük ketten egyértelműen azt állították, a férfinek tévképzetei vannak, ketten pedig nem zárták ki ennek lehetőségét. A hazugságvizsgálat sem támasztotta alá egyértelműen B. Róbert vallomását. Az ügyészség igazságügyi szakértő véleményére hivatkozva azt állította, hogy B. Róbertnek személyiségzavara van, de nem szenved olyan kóros elmeállapotban, amely a tett elkövetésének idején megakadályozta volna őt cselekedetei súlyának felismerésében.

A vádlott rendőrségi vallomásában azt mondta: szorongásos depresszióban szenved, nyugtató és hangulatjavító gyógyszereket szed, és már a gyilkosságot megelőzően is hallott ölésre buzdító belső hangokat. Úgy gondolta, ha megteszi, megtorolhat minden rosszat, ami őt korábban érte.

A 38 éves B. Róbert Romániában született; apja rendszeresen verte. Bányalakatosnak tanult, de az iskolát nem fejezte be, és 1990-ben Magyarországra települt. 1998-ban magyar állampolgárságot kapott. Először Siklóson, majd Pécsen, egy albérletben lakott, és a geodéziai vállalatnál helyezkedett el segédmunkásként. A vádirat szerint a csendes, visszahúzódó férfi magányosnak érezte magát, honvágy gyötörte, és – vallomása szerint – egy belső hang azt súgta neki, hogy bántson, öljön meg valakit; így történt a gyilkosság napján is. Nem konkrét személlyel akart végezni, hanem könnyű célpontot keresett. Azért adta fel magát, mert mióta nyolc évvel ezelőtt csatlakozott egy keresztény felekezethez, lelkiismeret-furdalás gyötörte, és „le akarta rendezni az ügyet”. B. Róbert 2010-ben levélben kért bocsánatot az áldozat családjától.

Kovács Attila tanácsvezető bíró az áprilisi elsőfokú felmentő ítélet indoklásában rámutatott arra: a vádlott vallomásai, illetve a vallomások és a bizonyítékok között is ellentmondásokat fedeztek fel. A taxisofőrt tíznél több szúrás érte, B. Róbert azonban csak kettőről számolt be. Eltérően adta elő a bűntett helyszínéről való távozásának körülményeit, és az orvosszakértők az elmeállapotának vizsgálata után kizárták, hogy belső parancsra cselekedett volna. A bíró kitért arra is, a bűnjeleken nem azonosították a vádlott DNS-ét, igaz, a vizsgálatokat nehezítette az a korabeli felvételek által rögzített tény, hogy e tárgyakat több tanú megfogta a kihallgatása során.

Az ügyész az elsőfokú ítélet után bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett, a pécsi ítélőtábla döntése azonban megerősítette a korábbi felmentő ítéletet.