A Mekong-deltába kellett menni a papírokért

Szokatlan akadálypályát kellett teljesítenie azoknak a hazai vállalkozásoknak, akik szerettek volna bekapcsolódni Magyarország utóbbi években meghirdetett legjelentősebb külföldi egészségügyi beruházásába.

Az összesen 70 millió eurós, azaz mintegy 20 milliárd forintos üzleti lehetőség körül, annak ellenére, hogy ilyen méretű beruházás alig-alig fordul elő, szerény hírverést csaptak a szervezők.

A magyar exportélénkítés és know-how transzfer céljával állami pénzből finanszírozott projektről a potenciális egészségügyi cégek egyetlen forrásból értesülhettek. Június közepén a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara internetes oldalán közöltek róla egy háromsoros közleményt. A rövid felhívásban az állt, hogy a Vietnam Public Procurement Review Magazine-ban „kifejezetten és csak magyar vállalkozások számára nyitott pályázat” jelent meg egy Can Tho-i 500 ágyas onkológiai kórház tárgyában.

A kormány segélyhiteléről és a kórházépítés részleteiről azonban Magyarországon ennél többet a beavatottakon kívül más nem tudhatott meg. Akinek az iparkamarai közlemény felkeltette az érdeklődését, annak több ezer kilométert kellett utaznia, hogy hozzájuthasson a pályázati feltételekhez. A hitelkonstrukcióról és a tervezett kórház műszaki paramétereiről kizárólag Can Thóban lehetett részleteket megtudni, de ott is csak akkor, ha a magyar érdeklődő egy közjegyző előtt hitelesített megbízással személyesen elvitte a 700 eurós kiírási díjat, és megvásárolta a projekt dokumentációját. Átutalást nem fogadtak el. A rövid leadási határidő ellenére a pályázatokat is személyesen kellett utaztatni, az ilyenkor szokásos több ezer oldalas pályázatokat is kizárólag a helyszínen lehetett leadni.

A sok akadály láttán nem csoda, hogy a beruházást egy olyan cég nyerte meg, amely eddig Magyarországon kifejezetten egészségügyi tenderek kiírásával foglalkozott, és amelyről több magyar műszergyártó cégnél elmondták, hogy egyik munkatársa az elmúlt években, tehát még a kiírás előtt, többször kért segítséget a vietnami projekt előkészítéséhez is. Bár a tenderkiírás szigorúan tiltja az előkészítés résztvevőinek indulását a pályázaton, információink szerint a győztes cég munkatársa számos hazai vállalatnál megfordult, mint a projekt képviselője.

A Novotrading Medical Kft. győzelméről szerdán adott hírt a hvg.hu. A cikk szerint a cég szeptember 26-án a KÉSZ Csoporttal közösen nyerte el az 500 ágyas onkológiai kórház generálkivitelezését, és miután a pályázat eredménye jogerőre emelkedett, a konzorcium felső vezetése Vietnamba utazott, hogy aláírja a szerződést.

A Novotradig Medical Kft. jelenleg svájci tulajdonban van, az elmúlt pár évben azonban sűrűn változtak a külföldi bejegyzésű vállalkozások a tulajdonosi szerepkörben. A kft. életében az állandóságot az a Rényi Gábor jelenti, aki néhány éve még a napelemgyártás hazai apostolaként vált ismertté.

Rényi, aki ügyvezető igazgatóként irányítja a Vietnamban győztes kft.-t, a céget korábban birtokló Novotrade Rt.-ben, majd a később sűrűn nevet váltó utódcégekben is vezető szerepet töltött be. Az első rendszerváltás után alapított részvénytársaság, a Novotrade Rényi vezényletével rengeteg üzletbe belevágott, foglalkozott autókkal, könyvkiadással, játékok, hangszerek kereskedelmével, és ő volt a főszereplője a budapesti tőzsde első bennfentes kereskedelmi perének. 2006-tól a Genesis Energy NyRT.-re átkeresztelt Novotrade élén ő vált a napenergia felhasználás magyarországi szószólójává. A Gyurcsány-kormány idején, 2007-ben nagy elánnal jelentették be, hogy Tatabányán gyárat alapítanak, a nagy ívű terven azonban az állam által nyújtott egyedi kedvezmény sem segített, néhány év alatt elhalt. A Genesis ezután profilt váltott, és immár Hun Mining néven a hazai bányászat felélesztésének élharcosa lett, de az elmúlt két évben a bányászat helyett leginkább a cég vagyona körül zajlottak a viták. Ráadásul a tavalyi évet 2 milliárdos mínuszban zárta a Hun Mining.

Úgy tudjuk, a kórházprojekt konzorciumában a Rényi által irányított Novotrading jelentette a húzóerőt. A KÉSZ építőipari cégcsoport elvállata ugyan a konzorciumvezető szerepét, de valójában csak a pályázat lezárulta előtt néhány nappal vásárolta meg a tendert.

Az uniós országok exporttámogatásában speciális műfaj a segélyhitel. A hitelező országok a jótékonykodás mellett elsősorban saját hazai cégeik számára teremtenek újabb piacokat az olcsó és hosszú távú pénzkölcsönnel, ezért a hitel egy részét a kedvezményezett országnak vissza sem kell térítenie. Az üzletbe bevont cégeknél növekszik a forgalom, és ezzel együtt nő az általuk fizetett adó is. A világ egyes részein a vámszabályok miatt is kedvelt ez a pénzkihelyezési konstrukció, mert a hitelt adó országok, akár kisebb áldozatok árán, nemzeti cégeiken keresztül gazdasági hídfőállásokat tudnak kiépíteni a célországokban.

Az Eximbank tájékoztatása szerint a segélyhiteleket az arra jogosult országoknak az Eximbank nyújtja ugyan, de segélyhitel-felajánlás is és a hitelnyújtás is minden esetben kormányzati döntést igényel. A hitelhez kikötik, hogy az adományozott összeg minimálisan 50 százalékát a magyar exportőrök által szállított árukra vagy projektek finanszírozására kell elkölteni. A hitelügylet mögött biztosítékként a kedvezményezett ország szuverén, sub-szuverén garanciája, vagy azzal egyenértékű kötelezettségvállalása áll. Az Eximbank nem vett részt sem az előkészítő munkában, sem a pályázatok elbírálásában.